Megfogott egy bejegyzés nemrég. Egy lelkipásztor kérte sokat sejtetően a kollégák véleményét a beosztott és segédlelkészekről. Ezzel kimondatlanul is sejtetve, hogy hát nem teng túl a fiatalabb lelkészkorosztályban a munkakedv.
Nem örültem ennek a felvetésnek, mert egy olyan generációs különbségről beszélünk, melynek mindkét végén bőséggel vannak értékek és deficitek egyaránt, a felvetés mégis egy irányból szólt és félreérthetetlen szándékkal, ha nem is volt támadó, vagy rosszindulatú.
Több tényezőt kell megértenünk ahhoz, hogy kicsit rátekintsünk a lelkészgenerációk szolgálathoz való hozzáállására.
Először is a lelkészi munka nagyjából végtelen. Hiszen egy lélekért se érjen vádja téged… és melyikünk gyülekezetében nincs olyan lélek, akiért még kéne tenni egy-két kört, vagy olyan testvér, aki ne kételkedne még, vagy várna több figyelmet? Ha valaki igazán odaszántan akarja csinálni, az vállaljon cölibátust, ne tartson hobbit, ne olvasson és semmi egyebet ne tegyen igehirdetésen túl, de akkor sem biztos, hogy a felismert teendők végére jut. Munkaköri leírás híján, vagy visszajelző rendszer, minőségbiztosítás nélkül, jobb híján az történik, hogy a lelkész a saját beállítottsága alapján lövi be a szolgálata mértékét, legyen az teljesen munkaalkoholista hozzáállás, vagy éppen portás állás. Nincs kihez, mihez mérni a normát, illetve az Krisztusi magasságokban van. Mindannyiunk szolgálata töredékes és tökéletlen.
Ráadásul egymásnak ellentmondó elváráscsomagok érik a lelkészt:
Legyen stratéga, de azért demokratikus vezető. Legyen mintás édesapa, de azért minden estéjét látogatással, vagy valamilyen rétegalkalmon töltse. Pályázzon, noha semmilyen képzettsége nincs hozzá, sem a kivitelezéshez, de rém ciki, ha valamit elront. Legyen tárgyalásképes a közélet képviselőivel és cégvezetőkkel, de ne legyen már drága öltönye vagy órája. Legyen egészségtudatos, de értékelje a nénik összes sütijét a szeretetvendégségen.
Ehhez hozzájárul az, hogy valóban a boomer generációtól a z és y generációig nagyon sokat változott a munkához való hozzáállás. Míg az idősebbek szemében nagyobb értékkel bír az, ha valaki akár rossz körülmények ellenére, de kitart élete végéig akár egyetlen munkahelyen, addig a fiatalabbak csöppet sem ijednek meg a váltástól, sőt. Lehet „bezzeg az én időmben” szólamokkal korholni a fiatal munkavállalókat és közöttük a lelkész szolgatársakat is, de mielőtt szembe állítanánk az idősebbet a fiatallal, tudni kell, hogy a kettő nem egymástól független sziget, hanem kontinuitás, sőt ok-okozati összefüggés. Az odaszánt szolgáló generáció termelte ki a szemében kevésbé odaszánt, vagy csak szabadabb és bátrabb fiatal generációt. Az apahiányosak döntöttek úgy, hogy ők nem akarják, hogy az ő gyerekeik apa nélkül nőjenek föl, és a sportra még drága úri huncutságként tekintő szív-és érrendszeri betegségekkel küzdők gyerekei döntöttek úgy, hogy nekik kell a heti pár óra mozgás, és a szabadnapjukat soha ki nem vevők gyermekei és unokái döntöttek úgy, hogy ahhoz, hogy minőségi szinten tartsák a szolgálatukat, nekik is meg kell újulni testben és lélekben. Más szelek fújnak, de ebben valami hitetlenséget vélni felfedezni, vagy lustaságot pont olyan túlzó, mint a kávéba tejet kínáló háziasszonyról feltételezni, hogy a kertjében tehenet tart.
Hihetetlen erő volt az idősebbek szolgálatában és sok hiba is. Hihetetlen erő van az ifjak szolgálatában és hasonlómód sok hiba is. Az új tapasztalatok reakciók előzményekre, ahogyan az idősebbek korábbi szolgálata is táplálkozik valamiből, nem előzmények nélkül való. Szembeállítás helyett épp nekünk, a Biblia alapján állóknak volna méltó szerepünk abban, hogy egymást ne skatulyákba szuszakolva, meg bezzegezésben közelítsük, hanem felismerjük a másik szolgálatában az értéket. Ha mi, akik egyaránt állunk koporsó fölött és vívódunk nehéz igékkel, ha mi nem ismerjük el egymást, hát ki ismerne el minket?
Utolsó érvként pedig az egymás méregetése ellen: érdemes megfontolni, segít-e rajtunk? Igen komoly lelkészhiánnyal nézünk szembe a közeljövőben, és a szolgálatban lévő lelkészek túlterheltek. Soha ilyen fontos még nem volt az, hogy a fiatalok is a szolgálatban maradjanak és ne álljanak tovább egy multihoz HR-esnek azért, mert egy kolléga furcsán nézett rájuk.
