Vendégszerző – Iván Géza
Kérdezni nehéz. Faggatózni könnyebb. De kérdezni, odaillő, lényeges és megválaszolható kérdéseket feltenni nehéz. Egy beszélgetős műsorban a stáb és a műsorvezető aprólékos felkészülő munkája a jó kérdések feltétele, egy személyes beszélgetésben pedig a kíváncsiságunk, figyelmünk, érzékenységünk és az, hogy mennyire ismerjük a másikat.
Mondani, megmondani, elmondani ehhez képest sokkal könnyebb.
Ezért nehezebb egy bibliaórára felkészülni, mint egy igehirdetésre. Ha nem figyel a lelkész, ugyanolyan gyümölcsöző beszélgetés fakad a bibliaórai igemagyarázatából, mint vasárnap a templomban az igehirdetés után. Ha megtapasztaltuk már, hogy milyen nehéz jól kérdezni, akkor milyen módszertani segítségünk van a közös bibliaolvasásra? Hogyan lehet hatékonyabban elérni, hogy bibliaórán többen is megszólaljanak?
Számos, a közös biblia tanulmányozást segítő módszer létezik – érdekes módon többnyire római katolikus közösségekből (szomorúan ironikus). Az egyik ilyen az úgynevezett VIGAN módszer. Gyülekezetünkbe egy katolikus hitoktató testvérünk hozta el, a módszer hatékonysága egyszerűségében rejlik. Abban, hogy egyszerűen hagyja Isten Igéjét kérdezni.
Derék római katolikus testvérünk (kinek deréksége egyharmadrészben teológiai, egyharmad részben klasszikafilológusi és egyharmad részben sörfőzéstudományi pallérozottságában rejlik) az alábbiak szerint hozta el a VIGAN módszert:
A bibliaóra egy rövid bevezető imádsággal és énekléssel kezdődik. Ezt követi egy rövid (7-8 perces) igemagyarázat. Ez után következik a közös bibliaolvasás legfeljebb 12-13 fős csoportokban. Jó, ha a közös bibliaolvasás alapigéje nem ugyanaz, mint az igemagyarázaté, de fontos, hogy a két szövegrész kapcsolatban legyen egymással.
Innentől kezdve a bibliaóra nem egyszemélyes igemagyarázat, hanem „megosztás”.
Menete:
1. Három önkéntest kérjünk meg arra, hogy az adott szentírási részt olvassa fel majd hangosan, jól érthetően.
2. Érdemes az egyéni felkészülésnél leírni magunknak a kérdésekre adott válaszainkat, vagy annak kulcsszavait. (Fontos: készüljünk sok-sok tollal!
3. A csoport vezetője minden kör elején ismertesse a kérdést, majd jön a felolvasás.
4. Ezt követően ismételje el a kérdést és a kérdés alatti instrukciók is hangozzanak el.
5. A megadott várakozási idő eltelével kezdődhet a megosztás (körben vagy egymásnak adva a szót).
6. Vissza a 3. pontra, és jön a következő kör.
Az első önkéntes felolvasása előtt ezt a kérdést olvassa fel a csoportvezető:
I. Milyen szavak, kifejezések ragadnak meg engem ebben az igeszakaszban?
Az önkéntes felolvassa az igeszakaszt, majd a csoportvezető megismétli a kérdést, és elmondja, hogy 3 perc csend gondolkozási idő áll rendelkezésre. A három perc leteltével a csopvez a következőkkel vezeti fel a „megosztást”:
A megosztáskor lassan és hangosan mondjuk a szavakat, vállaljuk önmagunkat, még ha más is azt választotta, amit mi.
Ezután ugyanezzel a módszerrel lépünk a második pontra:
II. Mit mond számomra ez az Ige, amely megragadott az előbb? (Itt már 5 perc csend jön)
Felolvasás, és utána a kérdés elismétlése. 5 perc után a következővel vezetjük fel a megosztást:
Lehetőleg egyes szám első személyben beszéljünk, még ha ez nehéz is. Könnyen átváltunk többes számba, nem merjük vállalni, hogy az Ige megérintse a szívünket és erről tanúságot tegyünk. Tanítani akarunk, és nem megérintettnek lenni. Erre a módszerre különösen igaz a hegyi beszédben olvasható jézusi tanítás: „Ne akarjatok tanítók lenni.”
Majd jön a közös imádság ideje. Mielőtt a 3. önkéntes is felolvasná ugyanazt az igeszakaszt, amit az előző kettő, ismertetjük a kérdést:
III. Milyen imádságra indít a Szentlélek az Ige alapján?
Az igeolvasás után megismételjük a kérdést, és elmondjuk, hogy itt is 5 perc csend áll a rendelkezésünkre. Ennek letelte után a csoportvezető az alábbiakkal vezeti fel a közös imádkozást:
Az egyéni imádságok végén mondjunk Áment. Ilyenkor lehet imát is kérni valakiért vagy valamilyen célra. Aki nem szeretne hangosan imádkozni, vagy nem érzi megszólítottnak magát, adja tovább a szót egy Ámennel.
Biztatni kell önmagunkat: ne féljünk a többiektől. Merjünk megszólalni. Másrészt azonban az is nagyon lényeges: ne legyünk terjengősök. Ne akarjuk a többiek figyelmét – akár tudattalanul is – önmagunkra fordítani. Szavainkkal ne akarjuk az isteni Igét háttérbe szorítani.
Az utolsó Ámen után a csoportvezető vezetésével elmondják a Mi Atyánkat, majd záróének(ek) következnek. Az éneklés után egy záróimádság és áldáskérés hangzik el. Ideális esetben most járunk kb. 60 percnél. Ez után jöhet az agapé.
Ennél a módszernél nem lehet rossz kérdésekkel készülni egy bibliaórára, mert az Isten Igéje kérdezi az olvasót. Mert Jézus kérdezni is jobban tud nálunk. Csak hagynunk kellene.