„Büntetőeljárást indított a rendőrség a halálos tömegbalesetbe torkollott Esztergom–Nyerges Rally évadnyitó rendezvényén történtek miatt. Egy raliautó lesodródott az útról és nagy sebességgel csapódott a nézők közé, a helyszínre nyolc mentőautó és négy mentőhelikopter érkezett. A tragédiában négyen meghaltak, és legalább harmincan megsérültek. Egy kisgyerek is életét vesztette.”
Mindez a Virágvasárnap előtti szombaton történt. Én csak utána láttam a hírt. Először egyszerűen nem is tudtam mit kezdeni vele.
Tudom, hogy az autó-motorsport is komoly rajongótáborral bír. Hogy ide tartozik nem csak a Formula-1 mint legismertebb sportág, hanem sok más ága-boga is van, például a rally versenyzés. Azt is tudom, hogy tényleg sport, mert nem csak üldögélni kell a járműben, hanem nagyon komoly állóképességgel és mentális erővel, műszaki szakértelemmel kell rendelkezni, hogy állni tudja a sarat a versenyző.
Most én nem is magukról a versenyzőkről gondolkodom, hanem inkább a rendezvényszervezőkről, akiknek a felelőssége, hogy egy ilyen sporteseményen minden rendben történjen. Meg egyáltalán, azon a tényen, hogy míg egy Forma1-es verseny csak kijelölt pályán futhat le, nagyon szigorú biztonsági előírásokkal és kijelölt nézői tribünökkel, addig egy ilyen hazai rally voltaképpen megrendezhető bárhol.
Jó, persze, biztos, hogy itt is vannak szabályok és előírások, nem véletlen, hogy a nyomozás most ezeknek a betartását is vizsgálja. A rendezvény sajtósa el is mondta, hogy minden pályán vannak nézők elől elzárt útszakaszok, és a kollégái ezeket folyamatosan ellenőrzik. Ugyanakkor azt is hozzátette, a mostani a versenysorozat nyitórendezvénye volt, amelyre a megszokottnál többen, akár ezernél is többen érkezhettek, és hangsúlyozta, nem tudnak minden ember mellett ott lenni.
És itt érkezünk el a legmegdöbbentőbb és megrázóbb részletéhez ennek a tragédiának. Nem lehettek volna nézők azon a területen, ahol a baleset történt! Táblával és szalaggal jelölték a rendezők azt a területet, ahova nem szabad a szurkolóknak állni. Többszöri figyelmeztetés ellenére azonban a szurkolók visszamentek erre a területre… A rendőrség szerint mivel fiatalkorúak is vannak a sérültek között, ezért még a szülők felelőssége, konkrétan a kiskorú veszélyeztetése, vagy a gondatlan emberölés sem zárható ki.
Miért csináljuk mi emberek ezt?!? Miért vagyunk ilyenek? Nem szabad, veszélyes – szól a figyelmeztetés, és mégis odamegy és odaviszi a gyerekét is!
Mert neki ne mondják meg? Mert ő ügyes és rafkós és úgyis megtalálja a kiskaput és a legjobb helyet? Mert – látod fiam – így kell boldogulni az életben? Mert a tiltás és szabály az hülyeség, és az a tuti, aki kijátssza és tesz rá? Mert márpedig én azt és úgy akarom?
Az individualizmus és öntörvényűség mai korában már alig vagyunk képesek felismerni Isten nekünk adott törvényéről is, hogy az nem nettó kitolás, hanem védőkorlát az élethez. És vindikáljuk magunknak a jogot arra, hogy más modern isteneknek áldozzuk oda az időnket, erőnket, emberi kapcsolatainkat, hogy az ünnepet megszentelés helyett beledaráljuk élvezeteink és gürcölésünk fogaskerekeibe, hogy ne legyen többé szent a szó tisztasága és hitelessége, hogy a házasság kidobható legyen, mint egy lyukas zokni, hogy ölhessünk gyógyíthatatlant, időst vagy magzatot, ha úgy tetszik… Nem folytatom.
Ami Lábatlan és Bajót között szombaton történt, az látlelet egész világunkról. Arról a világról, amiért Jézusnak valóban meg kellett halnia, hogy megszabadítsa. De Isten Krisztusban megmutatott kegyelmes szeretete nem mentesít minket az önmagunkkal való szembenézéstől. Sőt.
„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19)
