Szembejött velem az üzenet: „Lidl. A húsvét hivatalos partnere”. Megdöbbentem. Nem azon, hogy ma már semmi sem szent, hanem azon, hogy mennyire húsbavágóan valóságos, amit ez a szlogen üzen a mában.
Miközben recsegnek, ropognak a tartópillérek, robbanásig feszült az életünk köz- és egyéni értelemben is, amikor a gyűlölködés és a viszály mérgez mindent, akkor a remény, a mindenre megoldás hivatalos partnere… a bolt.
(…Mert vásárolni muszáj. Nemcsak húsvétkor, mindig.
Fogyasztó vagyok, igazolja a létemet, ha vehetek.
A fogyasztói lét megváltása pedig a kasszánál manifesztálódik. A bankkártya csippanása ad reményt: Ne féljetek! Van hitelkeretetek!
…Ott állunk együtt a fizetés beteljesülésére várva. Az árut a szalagra téve járulunk mély áhítattal a vonalkód-leolvasó elé. Aztán már a templomban nem találkozunk, a persely nem pénztárgép, mit ér a lélek, ha üres kézzel megyünk haza?)
Mennyire a valóságból merítkezik ez a szlogen! A világ minden fronton azt sulykolja, hogy nincs más remény, csak az a lét, amit itt és most élsz meg. Ebbe kapaszkodhatsz, slussz-passz, a sír le van zárva. Ez a modern gondolatiság átvenné (átveszi) a húsvét, a feltámadás ünnepének lényegi valóját: ne a bizonytalan örökéletben bízz, hanem érd el, amit akarsz, itt és most. Igen ám, de ez lehetetlen, az itt és most sohasem ad végleges megoldást, ebben a mérhetetlenül leszűkített tér és idő ketrecben csak vergődni tudunk. A megnyugvás, kielégülés helyett marad az örök feszültség.
Ez a valóság húsba vágó, de milyen jó, hogy az igazság mégsem ez. Mert minden ezirányú híresztelés ellenére a kő el van hengerítve, a sír üres. A húsvét „hivatalos” partnere pedig az élő Isten, aki egyszülött fiában, Jézus Krisztusban végtelenre tágította a teret és az időt, hogy legyen idő és tér az Életre.
Et resurrexit tertia die! Jézus él, van remény, van jövőnk, érdemes bíznunk benne! Aki mást mond, az visszahengerítené a követ, az a halált szolgálja.
