Ki is a balek valójában? Legtöbbször az a kisember, akit becsapnak, rászednek és rosszabb esetben még ki is nevetnek. Szerintem ezen kritériumok valamelyikének mindannyian megfeleltünk már nem is egyszer életünk során. Bár nem vágyunk rá, de az élet olykor úgy hozza, hogy akaratunk ellenére mégis felkerülünk a balekok listára. Megfigyeltem, hogy manapság a hűséges és kitartó embert sokszor szinte lesajnálják és baleknak nézik. Egy munkahelyen előfordulhat, hogy az újonnan felvett dolgozó fizetése több, mint az évek óta bizonyító, megbízhatóan dolgozóé. Sokan úgy gondolják, hogy ez így rendben is van, pedig szerintem ez nagyon nem helyes.
Most éppen itt ülök a gép előtt és évenkénti „kedvenc időtöltésemmel” foglalatoskodom, átnézem a kötelező gépjármű felelősségbiztosításomat, hogy tudok-e kedvezőbbet kötni. Megkaptam ugyanis hőn szeretett biztosítóm ajánlatát, amely a hűséget díjemeléssel honorálja, pedig velem kapcsolatban, hála Istennek, és kérem, hogy maradjon is így – nem volt semmilyen költsége. Miközben nézegetem az összehasonlító oldalon az ajánlatokat, nagyon nem értem, hogy ha a mostani biztosítómnál felmondom a jelenlegi szerződésem, és újrakötöm a biztosítást, akkor miért lesz kevesebb a díjam? Minek ez a fölösleges procedúra? Persze jól látom, hogy azon vannak, hogy „megkönnyítsék” a biztosító váltást. Ha ilyen fába vágjuk a fejszénket, jó, ha felkészülünk arra, hogy egy min. 8-10 oldalas adatlapot kell online kitölteni. Jó előre mérjük le testünk és autónk minden paraméterét, mert itt bizony minden információra szükség lehet az űrlapok kitöltéséhez. Én még a kisujjamon lévő szőrszálakat is megszámoltam, igyekeztem felkészülni a legrosszabbra. Előkészítettem a tárcámat is, amiben a forgalmi engedélyt tartom. Miközben azt kerestem, kezembe akadt egy félbevágott boríték, aminek a szélei már elrongyolódtak, de nem annyira a gyakori elővételtől, sokkal inkább azért, mert már több, mint 30 éve lapult a tárcámban. Kivettem a borítékot, amiben egy ismerős női arc fotója volt. Megfordítottam, a hátuljára a következő volt ráírva:
Hát igen. Milyen szépen is indult az az élet, csak aztán elfogytak a közös célok, mert az indulásnál kitűzöttek apránként megvalósultak. Az egyik félnek a sok munka, a pénzkeresés jutott, a másiknak a gyerekek nevelése, amely azonban idővel egyre kevesebb kötöttséget igényelt. A szabadság pedig veszélyes dolog, nagyon kevesek tudnak helyesen, de annál többen tudnak visszaélni vele. Míg az egyik félnél megjelent a kapuzárási pánik, a mindent ki akarok még élvezni, amit az élet adhat érzése, addig a másik oldalnak a megcsalatás, az elárultság átélése jutott. Beköszöntött a balek lét, hiszen ő az, akin mindenki nevet, mert felszarvazták. Az emberek közé is csak úgy ment, mintha a homlokára tetoválták volna a megkülönböztető jelzést, hogy ilyen egy felszarvazott balek. Próbálkozott menteni a menthetetlent, de a veszett fejszének még a nyelét is elvitte az ár magával. Nehéz egy kétgyerekes nő ellen védekezni a hivatalokban, hiszen ott alapból az anyát pártolják, legalább is az elején. A balek meg csak keserűen próbált védekezni a rengeteg nemtelen támadás ellen. Közben eljutott odáig, hogy átgondolta az addigi életét: „Tulajdonképpen kiért és miért is élek? Kiért is dolgoztam nap, mint nap?”
Végül a nő beadta a válókeresetet. A bíró az első tárgyaláson megkérdezte a férjet:
– Ön is el akar válni?
– Nem, bíró úr, én nem akarok válni, mert én nem tehetem.
– Hogy-hogy, miért nem? Ezt nem értem – kérdezi a bíró.
– Hívő ember vagyok, és az Isten előtt esküt tettem, és nekem ez számít.
Az ügyvédje erre elkezdte csóválni a fejét, hogy menjen bele a válásba, mert így sokkal jobban járhat anyagilag. Természetesen a bíró is megértette a közjátékot. A rögtönzött pár pillanatnyi csend után folytatta:
– Felteszem még egyszer a kérdést: Beleegyezik a válásba?
– Nem. Engem kötelez az Isten előtt tett esküm, bármi történjen is velem.
– Az itt nem számít – mondja végül a bíró – elindítom a bontópert.
A kis fakalapács koppant, hogy pontot tegyen a mondat végére. Pár év alatt le is zárult a per a maga minden szennyével együtt. És persze azzal az eredménnyel, amit egy néhai öreg ügyvéd barátom (Tibi bácsi) már régen megmondott: „Mindig annak kell a legnagyobb rész a vagyonból, aki a legkevesebbet rakta bele a közösbe.”
Nehéz volt a baleknak átélni, hogy azt a kaput csukják be az ember orra előtt, amit ő maga készített, és azt a házat nézegetheti kívülről, amit ő maga épített a két kezével az utolsó tégláig. Fájt nagyon, és csak egyet kért Istentől: „Ítélj Te, Uram, még véletlenül sem én! Legyen meg a Te akaratod, én igyekszem elfogadni, akármi is legyen az.” Felszámolt mindent, amije megmaradt, vett egy nagy nagy levegőt és elugrott a „sziklától”. Innentől fogva nem foglakozott az exszel, megpróbálta élni a saját életét. Sajnos fordítva ez nem így történt, mert folyamatosan jöttek a levelek. Az exénél maradó gyerekeivel is hűvösebbé vált a kapcsolata, de ezen sajnos minden igyekezete ellenére sem tudott segíteni. Nagy ellenszélben mindig nehéz megtalálni a megfelelő dokkolási lehetőséget.
A volt feleségről szóló hírek, ha lassan is, de elértek hozzá is. Talán két évvel a válás után barátjának, akkorra már élettársának az egészségi állapota megromlott, egy betegség gyorsan elvitte. Három év telhetett el, amikor az ex újabb követeléssel állt elő a bíróságon, mert úgy gondolta, hogy a balekon nőhetett már némi hámsejt, ezért ideje lenne lenyúzni róla még egy bőrt. De ezt a tervét a bíró már nem akceptálta, véget vetett a gyerektartással kapcsolatos eljárásnak. „Barátian” váltak el a bírósági tárgyalóteremben a bíró jelenlétében. A balek felállt, és azt mondta a volt feleségének, hogy ezek után nem szeretné többet látni, majd elköszönt a bírótól, és elindult az új otthonába, ahol nagyon várták.
Talán egy év telt el, és a gyerekeitől megtudta, hogy az exe beteg, a kivizsgálás nyomán kiderült, hogy ALS (Amiotrófiás laterálszklerózis) szindrómája van, amely folyamatos idegi leépüléssel jár együtt, mellyel szemben tehetetlen az orvostudomány. A lejtőn haladót a gravitáció is húzta lefelé, és rövidesen az elfekvőben találta magát a beteg.
Balek, aki minden este imádkozik és megköszöni az Úr végtelen kegyelmét és megtartó szeretetét, időnként szokott imádkozni a vele ellenségeskedőkért is. Egy alkalommal épp azt kérte, hogy az Úr könnyítse meg exe szenvedését. Imádsága meghallgatásra került, rá két napra jött az üzenet a lányától, hogy volt felesége elhunyt.
A balek most gondolkodott el igazán, hogy milyen nagyon nagy az Úr hatalma, és nem csak fent a mennyben, hanem itt lent a földön is. Azt mondják, hogy lassú az Úr ítélethozatala, mert Ő az örökkévalóságban látja a világot, de az emberi (bírói) döntés után, még hét év sem telt el. A balek tudta azonban azt is, amit nagyon kevesen tudnak, hogy ellenségeink elvesztésének nem szabad örülni, mert nélkülük mi is kevesebbek leszünk. A hegyeket is a tenger szintjéhez képest tudjuk meghatározni, hogy milyen magasak is valójában. Sajnos a jó dolgokat is többnyire a rossz időszakokban tudjuk értékelni és nem akkor, amikor részünk van bennük. Amin nincs rajta az Úr áldása, abban az embernek soha sem lesz teljes az öröme. A szeretet és az összetartozás a legnagyobb ajándék a földön, amit nagyon meg kell becsülni.
