Évszakot váltottunk, itt van az ősz. A lassan sárguló falevelekkel gyorsan hullanak alá a napok is. Megindult az iskola, sokak számára ez kissé lehangoló időszak. Olyan messzinek tűnik egy új kikelet. Hol van még 2022 tavasza? Hol van még az országgyűlési választások ideje? Ugyanakkor egyre inkább érezzük, hogy a kampány beindult, és egyáltalán nem nézünk nyugodt hónapok elé. A politikai meteorológia hosszú, forró őszt, szélsőséges időjárást hozó telet jelez. A tavasz pedig egyenesen zivatarosnak, mennydörgésesnek ígérkezik. Sokan és sokféle módon – kik igaz úton, kik igaztalanul, kik tényekkel, kik féligazságokkal, kik ígérgetéssel, kik hazugságokkal, kik teljesítménnyel, kik önmaguk emelésével, kik mások földbe döngölésével stb. – versengenek a figyelmünkért, de főleg a szavazatunkért. Mert a nép nélkül nem lehet választást nyerni. Legalábbis egy demokráciában nem. (Vagy kellően naiv lennék???) Kellő támogatottság nélkül nincs lehetőség a hatalom közelébe jutni, a tömeg megnyerése, megfelelő kezelése – hadd fogalmazzak csúnyán – megfelelő használása döntő fontosságú lehet. A pénz ebben a folyamatban csak eszköz lehet a tömegek megnyerésére, de önmagában a pénz nem nyeri meg a választásokat. Azt is látni kell azonban, hogy a nép, a tömeg nem egy egyszerűen kezelhető eszköz a hatalom felé vezető úton; ereje, kiszámíthatatlansága okot adhat félelemre is. Mert amilyen könnyű felhergelni egy tömeget, amilyen könnyű hangulatot kelteni, annyira nehéz is egy idő után irányítani, kordában tartani, mederbe terelni azt. Úgy van ez, mint mikor – akár egy kő eldobásával, egy lépéssel, ugrással vagy egy hangos kiáltással – lavinát indít el valaki a havas hegyoldalon, ami aztán önálló életre kel, megállíthatatlanul visz mindent, ami elé kerül – nem válogat.
A történelem során annyiszor láttunk példát rá, hogy a hatalomban lévők vagy a hatalomba igyekvők hogyan próbálták felhasználni, kihasználni a tömeg erejét. Ugyanakkor többen el is borzadtak ettől az erőtől, megállíthatatlanságától. Többször megesett, hogy a végén azokat is maga alá gyűrte a tömeg, akiknek kezdetben még az érdekét szolgálta az emberek felhergelése. A Szentírásban mostanság bibliaolvasó kalauzunk szerint Jézus passiótörténetét olvassuk. Érdekes megfigyelni, hogy a nép vezetői egyrészről félnek az ünnep generálta nagyobb tömegtől, melyben lehetnek többen, akik Jézus hatása alá kerültek csodái, jeruzsálemi bevonulása, a templomtisztítás, egyenes, tiszta tanítása nyomán. Ezért nem akarják Jézust nyíltan letartóztatni, ezért akarják elintézni az egész – számukra kellemetlen – ügyet csendben, még az ünnep előtt véglegesen. Másrészről mégis szükségük lesz a tömegre, annak támogatására, erejére, hogy Pilátusra kellő nyomást gyakoroljanak, hogy végeztesse ki Jézust. Mert Pilátus is tisztában van vele, hogy az ő széke is függ attól, hogy a tömeg éppen hogy viselkedik, ezért ő is zsarolható. Érdekes meglátni, hogy a hatalmasság egyszerre ura és rabja is a tömegnek.
Ugyanakkor a nép maga is egyszerre eszköz, de egyszerre félelem tárgya is. Ebben a kettősségben a legnagyobb hiba, ha az egyensúly felborul. Akkor is baj van, ha felülértékelik a népet, mindent a kezébe adnak, de nem vezetik. Jézus szerint is szomorú képet mutat a pásztor nélküli nyáj. Még szomorúbb, ha van ugyan valami vezetőnek látszó ember, de valójában vagy fogalma sincs, hogy ez milyen feladatokkal, kötelességgel jár, vagy nem is érdekli igazán. De akkor is baj van, ha a tömeg csak díszletnek kell. Amikor a nyájban nem egyedi bárányokat, hanem csak névtelen birkákat látnak („Milliók egy miatt” – Madách Imre: Az ember tragédiája). A passiótörténetben a nép, de még inkább a népet alkotó egyének nem igazán számítanak a főpapok és az írástudók számára, csakis saját érdekeik. Nem kell az embereknek mindenről tudni, többnyire jobb, ha nem kérdeznek semmit, maradjanak csak csendben. Majd mi elintézzük, tudjuk mi a jó nekik! Persze olykor azért lehet őket ölésre, pusztításra, tiltakozásra hergelni hamis vagy félinformációkkal, miközben sül a saját pecsenye. Bármikor bárki feláldozható a „szent” cél, a hatalom érdekében.
Sajnos a kellően manipulált tömeget, a mindenkori, kellően agymosott embert könnyű beugratni, mikor kinyitják a szelepet, és alantas ösztöneinek nyílt kiélésére buzdítják. Ilyenkor a tömeg nem néz se Istent se embert, és ami a legfélelmetesebb, képes saját érdekei ellen cselekedni. Képes elpusztítani azt is, aki nem kihasználására, felhasználására, hanem szolgálatára, segítésére, gyógyítására, építésére, megváltására jött. Aki a tömegben is mindig meglátta az egyént, a rászorulót, a sodródót, az elveszettet. Aki hajlandó és képes volt saját érdeke elé helyezni a bűnében, nyomorúságában vergődő ember érdekét. Aki szeretetre buzdított és nem gyűlölködésre, bosszúra hergelt. Aki a szolgáló szeretet, és nem az elnyomás, kihasználás hatalmát mutatta meg. Aki nem szorult rá a tömeg erejére, hiszen neki adatott minden hatalom mennyen és földön (vö. Mt. 28:18), épp ezért nem is félt tőle.
Ez a Krisztus, az Isten báránya adjon nekünk bölcsességet, hogy felismerjük a manipulálást, a hergelést az élet minden területén. Átlássunk a hamisságokon, és ne hagyjuk, hogy emberek birkaként vezessenek bennünket az orrunknál fogva. Amikor egyre inkább elszabadulnak az indulatok, egyre durvábban megy a mocskolódás, maradjunk meg az Úr Krisztus szeretetre, könyörületre, megbocsátásra, irgalomra indító vezetésében. Afelől pedig ne legyenek illúzióink, hogy bűnnel terhelt létünkben egy bármilyen választáson – legyen az akár az országgyűlési választás – a tökéletesen fehér és a tökéletesen fekete között kell/lehet választanunk. Sokkal inkább van előttünk a szürke legalább 50 árnyalata. Ettől még nagy a felelősségünk, nagyon nem mindegy, hogy a világosszürkét vagy a sötétszürkét választjuk.
