Itt elhelyezem ezt a verset a nagy forróságra való tekintettel.
József Attila: INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK…
Indiában, hol éjjel a vadak
zöld szeme cikkan át a dzsungelen, –
mikor dédapa is kicsi volt még,
élt egy nagy fejedelem.
Parancsot adott, büszkét, szigorút:
„Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
hol a lombzenére táncot lejt a hold,
épüljön hétszáz ékes palota!”
Hétszáz ékes palota közé
kincstárat vasból rakatott
s a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.
Hiába szörnyedt el a nép
s kérlelték vének és papok:
„Ami égi, ne hozd a földre!”
A kapu pántja kérte a napot.
Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyü szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.
S míg sürgött irtózva, serénykedett
a dolgos népek megdöbbent zöme,
kisült a vetés, kigyult a város;
kicsordult a nap lángos özöne.
Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta
az őserdő egy hűvös éjjelen.
1934-1935 [?]
Hőség van. hőségriadó van. Harmadfokú. Mi okozza? Ki tudja. Magyarázataink vannak. De bolygónk állandó változásban van. Gondoljunk csak bele, hogy a folyóink nem mindig ott folytak ahol. A hegyeink nem akkorák voltak valamikor. Sőt valamikor lettek. A Balaton-felvidék tanúhegyei sem voltak mindig. 8-2 millió év állandó vulkanikus tevékenysége alakította a Balaton-felvidéket. Plusz süllyedés és felemelkedés alakította a miocén sós tengert és tette Pannon-tengerré. A Balaton sem olyan régi, csak 20 ezer éves. Az emberektől független folyamatok alakítják a bolygónkat. Egy emberöltő nem olyan hosszú idő, ami alatt nagy változásokat lehet dokumentálni. Bár láttuk Indonéziában a Krakatau szigetet felrobbanni 1883-ban, amely a kétharmadát eltüntette a szigetnek, és a cunami megölt vagy 40 ezer embert, közel 300 falu, város pusztult el, rongálódott meg. Mivel az emberiség felejt, a harmadig generációra már az össz-emberiség tudatába nem megy tovább az információ, ezért azt gondolhatjuk, hogy minden velünk kezdődik és végződik. Az emberiség emlékeiben mitológiaként él tovább a korábbi tapasztalás. Ilyen a bibliai Noé története, vagy a Gilgames eposz.
Az emberek a bolygó folyamataiba nem nagyon tudnak beleavatkozni. Az megy a maga útján. Nem kell többet gondolnunk magunkról, mint amik vagyunk. A bolygónk velünk, vagy nélkülünk mindig változik.
Ezzel nem szeretném azt mondani, hogy amit mi globális felmelegedésnek, klíma változásnak nevezünk, ne lenne. Sőt azt sem mondom, hogy az emberi tevékenység, amit folytatunk, az nem hagy semmiféle nyomot. A bolygó adja a keretet. Mi pedig kitöltjük a magunk számára. Na ez viszont nem mindegy, hogy hogyan. Itt azért az emberiségnek vannak gyenge pontjai.
Az emberiség jó része megtanult alkalmazkodni a környezeti változásokhoz. A helyben maradás alkalmazkodást igényel. Ha nem működik, akkor vándorlásba kezd az ember és minden más élőlény is. Aki nem tud, vagy nem akar változni. Aki nem tud, vagy nem akar vándorolni, az elpusztul. Most az a helyzet állott elő, hogy ahová vándorolni akarnak, már ott is vannak. Az energiahordozók kisegítettek egy darabig ezekben a folyamatokban, de elfogynak. A tudás, a tudás alapú emberi társadalmak kialakítása egy darabig rendezi az emberek sorsát, de nem tudja megoldani. Egyszerűen a bolygó változásával párhuzamosan egy emberi változás és változtatási igény is fut. Az mindig egy adott rövid időszakhoz kapcsolódik. Könnyű belátni, hogy csak abban tud gondolkodni. Ezt nem mindegy, hogy miképpen éljük meg. Azt, amit a bolygó állandó változása biztosít nekünk, nem mindegy hogy használjuk fel, mit építünk belőle.
Ezekben a távlatokban nem gazdagságról és szegénységről beszélünk, hanem lehetőségekről. Kinek mire van lehetősége. Vannak, akik felküldenek 3000 műholdat, hogy a gyors információcserével a gazdaságát erősítse, ami szintén emberi rendszerben jelent előnyt. Van, aki bitcoin-t bányász, iszonyú energiákat elfogyasztva, pedig az csak virtuális lehetőség és hatalom. Van, aki a mesterséges intelligenciát nyomatja a tartalék vízkészletek felhasználásával. Vannak, akik lehetőséget kapnak és elpazarolják. Vannak, akik lehetőségeket akarnak és ezért ami van, azt arra pazarolják, hogy legyen. Csupa áltatás és ámítás. Az egyszerű halandók a melegben pöfögtetett autóikkal, mert lehetőségük van rá, klímázva állnak, fogyasztva az energiát, melegítve és szennyezve a légkört. Ki adta oda ezt a lehetőséget az embereknek és miért? Millió példát lehetne hozni, hogy miképpen kellene önmagunkat szabályozni és alkalmazkodni, nem az igényeinkhez, hanem a bolygó változó folyamataival a körülményeinkhez. De mivel nem látunk hosszabb távra, csak egy pici síkját látjuk a nagy egésznek, ezért nem kényszerítő erő számunkra, az okos alkalmazkodáshoz. Pedig a józanságra szükségünk lenne, de csak a milliós tragédiák lépik át az ingerküszöböt. Ha hívő valaki, ha nem. Ha hisz Istenben, ha nem. De a legfontosabb nincs a kezünkben. Az élet létrehozása és megtartása. A miénk a hogyan. Az identitás problémák, amelyek a gender vitákban, wok-mozgalomban, LMBTQ és egyéb vallássá alakuló mozgalmakban, háborúkban, kapitalista profit diktátumában, a diktatúrák kézivezérlésében, a liberális látszat-szabadságban, fogyasztás, termelés, fenntartható fejlődési hitekben jelennek meg, csak arról szólnak, hogy az emberiség bizonytalan és egyre jobban fél. Már nem része az Isten teremtésének, annak folyamatának. Kiszervezte magát belőle. Az előbb felsoroltak következmények.
Jeremiás próféta így kesereg: „ 22 Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, értelem nélkül valók! Csak abban bölcsek, hogyan kell rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak! 23 Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincs világossága! 24 Látom a hegyeket: megrendülnek, és a halmok mind inognak! 25 Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. 26 Látom, hogy a dúsan termő ország pusztává lett, és minden városa romba dőlt az Úr tekintetétől, izzó haragjától.” Jer. 4
Jézus így figyelmeztet: „24 Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, 25 és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. 26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig.” Márk ev. 13,
Nem rettegtetés, nem a misztikum dobszólója és csörgős táltos botjának rázogatása, nem egy bolond önmagában való utcai performansza. Nem játék a szavakkal és a betűkkel. Ez az egyszerű üzenet, amit József Attila is megírt, ne akarj Isten helyett Isten lenni! Két választás van: Megtérsz vagy meghalsz!
Esetleg valaki azt gondolja, hogy szinte élvezem kimondani ezeket a szavakat. Nem. Egy kis házat, hűs kertet, málnát, paradicsomot, salátát, kis patakot, forrást, fákat, a mindennapos tevékenységet, a barátságot, az egyszerű életet, a szentet a mindennapokban és az elkülönített napon ünnepelve. Azt élvezném. A többi hiábavalóság.