Találkoztam egy ismerősömmel, aki Norvégiából érkezett haza. Oda költözött a fia a feleségével és a gyermekeik. Látogatóban volt és unokázott. Mesélte, hogy mennyire gyakorlatiasan nevelik a gyerekeket. Az óvodások is tartanak tyúkot az oviban. Etetik őket, összeszedik a tojásokat. Kirándulni mennek egy dombra hátizsákkal és ott sátrakban alszanak délután, majd úgy mennek vissza az oviba. Csupa pozitív dologról mesélt. Önállóság, szabad döntés. Ott a gyerekek 90 százaléka jár óvodába. Az iskolásoknak is bizalmat szavaznak. Nem ellenőrzik, hogy a leckét megcsinálták, vagy nem. Felelős döntéseket kell hozni. Akár az öltözködésben is, hogy az időjárásnak megfelelő ruhát vegyék fel. Akkor alszanak, amikor akarnak. Akkor segítenek, ha akarnak. Nincs kényszer semmire.
Erre mondják a norvég, svéd, finn gyermekvédelmi szakemberek, hogy a lényeg, hogy megtanulják saját magukat irányítani és kontrollálni az érzéseiket. A klasszikus fenyítés tilos, a kényszer tilos. Minden tilos, ami nem hagy teret a gyerek önálló döntésének. Pozitív megerősítéssel és észérvekkel szabad csak nevelni.
A norvégok szigorú gyermekvédelmi törvényekkel rendelkeznek, a gyermekjólét támogatására. A testi fenyítés is teljesen tilos. Ha ilyet tapasztalnak, vagy csak a gyanúja is támad, ki is emelik a családból a gyereket. Annyira komolyan veszik, hogy egy lelkipásztor szerint van egy új fordításuk a Bibliából is, amelyből kitörölték az összes olyan részt, amely a gyermekek testi fegyelmezéséről szól. Gyermek Kánaán.
Azt mondta nekem valaki, ha túl szépnek tűnik valami, várjak egy kicsit és nemsokára meglátom az árnyoldalakat is. Valami ilyesmi történik itt is.
Van is és úgy hívják Barnevernet, a norvég gyermekvédelmi rendszer, amely azért jött létre, hogy a családjukban veszélyeztetett körülmények között élő gyermekeket biztonságba helyezze és biztosítsa az egészséges testi és lelki fejlődésüket. Valahogy mindenhol ezért hozzák létre az ilyen szervezeteket. (Most nem tartom feladatomnak a „kiváló” magyar gyermekvédelmet savazni.)
Régebben (2016) már hallhattunk felőlük egy norvég román, pünkösdista, keresztyén házaspár kálváriája nyomán (Bodnariu család, aki akarja olvassa el a történetüket), amikor is a nevelési elveik miatt elszakították tőlük az 5 gyermeküket, az egyik négyhónapos szoptatós kicsi volt. Különböző befogadó szülőknél helyezték el őket. A mai napig perlik a norvég államot az őket ért vádak és eljárás miatt, de az igazság malmai lassan őrölnek. Szinte úgy kellett elmenekülniük az országból, amikor egy pillanatra visszakapták gyermekeiket. A gyermekvédelem persze a jogvédelemre hivatkozva magyarázta tettét és egyedi esetnek. De nagyon sok család szólalt meg az eset után, akikkel ugyanez történt. Nagyobb részt bevándorló családokkal, és vallásos családokkal.
Van még egy szereplő csoport a történetben. Az LMBTQ lobbi. Amikor gyermekeket vesznek védelembe, sok esetben meleg nevelőszülőknek adják oda őket. A Barnevernet vezetője maga is meleg, és nyilatkozata szerint olyan szülőkre van szükségük, akik biztonságot, gondoskodást és szeretetet képesek biztosítani a számukra. Ezért sokféle örökbefogadó családra van szükségünk. Például melegekre. Homoszexuális párok számoltak be arról, hogy a norvég hatóságok milyen nyitottan bírálják el gyermekörökbefogadás iránti igényeiket. Sőt időnként kifejezetten homoszexuálisokat keresnek nevelőszülőnek. A Barnevernet vezetője végzettsége szerint orvos, és tagja a „melegek és leszbikus keresztény szövetségének”, amely a norvég államegyházat már teljesen befolyásolja.
Lehet, hogy „rossznyelvek”, vagy túlzóan fogalmazók, de azt mondják, hogy tulajdonképpen a befolyást szerzett „woke” ideológia szerint alakítják át a társadalmat, a gyermekvédelmet is. Mivel kevés gyerek születik, sok a meleg pár, „elrabolják” a gyerekeket. Főleg a vallásos családoktól. Pl. a muszlimokat „emberi keltetőknek”, „humán keltetőgépnek” nevezik. Az elrabolt gyerekek szülei gyakran öngyilkosok lesznek.
Egy litván társaság forgatott már filmet. De idén Ábrahám Róbert és Lukács Adorján is készített egy dokumentumfilmet „Skandinávia elrabolt gyermekei” címmel. Egy muszlim fiatalember elbeszélése után kezdték el a forgatást.
De hogyan jut el egy jónak induló rendszer ilyen döntésekig, túlkapásokig? A gyermek Kánaán hogyan válhat rémálommá családoknak, vagy maguknak a gyermekeknek?
Talán az Édenből kivetett ember, aki már nem Isten képe és hasonlatossága, de még azt gondolja, hogy de, pedig már fogalma sincs jóról és rosszról Isten szerint. Maga lép Isten helyébe és megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz.
Nem fogadja el azt, amit Isten az Ószövetségben így mond: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak…” 5 Mózes 30, 19-20
Drukkolok a gyermekeknek, gyermekvédelemnek, családoknak. Nem csak máshol, de itthon is. Nagyon ránk fér a segítség, valamiféle pozitív változás.
