A Házasság Hete minden évben arra hív bennünket, hogy megálljunk egy pillanatra, és újra rácsodálkozzunk a házasság értékére. A házasság nem csupán egy szertartás: az esküvő után kezdődik el igazán a nagybetűs Élet. Egy hosszú, közös út ez, amely nem mindig sima és örömökkel gazdagon megáldott. Néha bizony göröngyös a talaj, és próbatételek elé állít minket az élet, de a nehézségeket ketten, közös erővel sokkal könnyebb legyőzni.
A házasság valójában merész döntés. Egy férfi és egy nő kiáll a világ elé és azt mondja: „Téged választalak és melletted maradok.” Nemcsak addig, amíg minden könnyű, hanem akkor is, amikor az élet viharai próbára teszik az elhatározást. Ez a merészség és bátorság teszi lehetővé, hogy két esendő ember hosszú távon egymás mellett maradjon, felvállalva egymást minden hibával és gyengeséggel együtt.
A jó házasság titka nem a konfliktusok hiányában, hanem az egymás iránti rendíthetetlen elköteleződésben rejlik. A szeretet nem pusztán érzelem, hanem napi döntés: döntés a türelem mellett, amikor fáradtak vagyunk; döntés a megbocsátás mellett, amikor a másik megbánt; és döntés a figyelem mellett, amikor a világ zaja más irányba terelné a gondolatainkat. A boldog házasság alapja, hogy a felek nap mint nap újra egymást választják.
Egy mély és tartós házasság fundamentuma a Szentírásból jól ismert kettős nagy szeretetparancsban rejlik, amely mindent összefoglal. Az első így szól: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ha a házaspár életének középpontjában Isten áll, akkor a kapcsolatukban is forrásként van jelen a krisztusi szeretet, a türelem és a bölcsesség. A második pedig: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ez a házastárs felé irányuló szeretet alapja, amely magában foglalja a hűséget, az elfogadást, a tiszteletet és az önzetlenséget.
Ez a két alapelv egyszerre ad keretet és szabadságot: keretet a bizalom, a hűség és a tisztelet megőrzéséhez és szabadságot ahhoz, hogy a szeretet minden nap megújulhasson. Ha egy házaspár ezeket a bibliai irányelveket komolyan veszi, nemcsak hosszú, hanem mély és gazdag közösséget építhet, amelyben mindketten növekedhetnek, egymást támogatva az élet sokféle kihívásában.
A házasságban a humor nem csupán világi huncutság, hanem a kegyelem egyik legszebb hétköznapi megnyilvánulása. Amikor képesek vagyunk nevetni a saját gyarlóságainkon, valójában elismerjük, hogy egyikünk sem tökéletes és mindketten rászorulunk Isten türelmére – meg egymáséra is. A derű segít, hogy a szentírási intés („a nap ne nyugodjék le a ti haragotokon”) ne egy feszült, összeszorított foggal betartott szabály legyen, hanem egy felszabadult, békés döntés. Ahogy a régi történet mondja: egy hívő házaspár az 50. évfordulóján megosztotta a titkát: „Sosem fekszünk le haraggal a szívünkben. Igaz, volt olyan évünk, amikor emiatt három hónapig nem aludtunk, de a bibliai elvhez tartottuk magunkat!” Ez a fajta játékos kitartás emlékeztet minket arra, hogy a keresztyén házasság nem egy komor teljesítménytúra, hanem egy olyan szövetség, ahol a közös öröm Isten dicsőségét hirdeti.
A házasság tehát nem a tökéletes emberek kapcsolata, hanem a bátraké. Azoké, akik mernek elköteleződni, akik felvállalják egymást a világ előtt és akik minden reggel megerősítik: „Ma is téged választalak.” Nem azért, mert minden könnyű, hanem mert fontosak vagyunk egymásnak. Azok a házaspárok, akik ezt a döntést tudatosan hozzák meg, hosszú távon is megtalálják a szeretet és a boldogság közös útját.
Ebben a szövetségben nem vagyunk egyedül. A Szentírás emlékeztet minket: „A hármas kötél nem szakad el hamar” (Prédikátor 4,12). Ez a kép hűen tükrözi a keresztyén házasság lényegét: a férfi és a nő szála mellé harmadikként maga Isten fonódik be. Ő az, aki tartást ad a kapcsolatnak akkor is, amikor az emberi erő megfárad, és Ő az, aki elszakíthatatlanná teszi a szeretet kötelékét.
A Házasság Hete nem csupán a párok ünnepe, hanem mindenkié, aki hisz a hűségben, a bátorságban és az isteni gondviselés megtartó erejében. Jó alkalom ez arra, hogy köszönetet mondjunk társunknak, felidézzük az első pillanatot, amikor egymás mellett döntöttünk, és újra megerősítsük szövetségünket. Mert a házasság jövője nem a nagy fogadalmakban, hanem a mindennapi, apró döntésekben dől el. Ott, ahol nap mint nap kimondjuk – szavakkal vagy tettekkel –: „Ma is melletted maradok.”
Érdemes azért ezekben a napokban is feleleveníteni házassági fogadalmunkat, és ráeszmélni újra és újra: mi így ketten vagyunk egészek Isten akarata szerint.
„Én, ………, esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy …….-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt/megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges gondviselője/segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen.”
