„A világ peremvidékei: a hit normális helye. Hogyan igényelhettünk magunknak központi helyet, hatalmi pozíciót a táboron belül, ha egyszer kimentünk a táboron kívülre a Krisztushoz? A kérdés csak az, hogy a peremen, a kiszolgáltatottságban megmaradunk-e Krisztusban? Az igazságot, Krisztust őrizzük-e, azt, ami ránk van bízva, vagy csak a múltunkat, amikor még »nagyok, valakik« voltunk. Az igazság őrzése, a világosság új epifániájára várás: a basileia útkészítése. (…) A mai kisebbségi szituációban Krisztushoz hű egyház történelmileg fontos tényező. Lehet pékműhely (Weöres), ahol a jövő kenyere sül azoknak az embereknek, akik ma csak köveket kapnak. Lehet olyan hely, ahol a kiszáradt földből kisarjad, szárba szökken az Isten élő és ható Igéje a ma és a holnap számára. – A peremen – hiszen nem sokan vagyunk nemesek, hatalmasok, okosak, »valakik« – a Krisztusban megmaradó egyház az Isten kísérlete!”
(Vályi Nagy Ervin, Egyház a világ peremén = V. N. E., Minden idők peremén, Basel–Budapest, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1993, 267.)
Szemlézte: Soós Szilárd