Tombol, rombol, pusztít és gyilkol. Ilyen az 1954-ben Japánban kitalált szörny, Godzilla. A filmes mutáns lény világhírnévre tett szert, ma már az óceán másik partján is dühöng.
Godzilla eredetileg az emberi gonoszság megtestesítője volt. Megalkotásának inspirációjául a második világháború alatt Hirosimát és Nagaszakit leromboló atombombák szolgáltak. Godzilla a nukleáris fegyverek okozta fenyegetés allegóriájának tekinthető, tágabb viszonylatban az emberiség felelőtlenségére figyelmeztet.
A keleti kultúrából aztán megérkezett nyugatra a történet. Az amerikai filmgyártás az atomfenyegetettségre való utalást mellőzte, a mutációt, az emberi beavatkozást elhagyta. Godzilla egy őslény, lehánthatjuk magunkról a felelősséget. Ellenségből is megmentővé vált, aki felveszi a harcot más, gonoszabb őslényekkel szemben. Ugyanúgy tombol, rombol, pusztít és gyilkol, mint elődje, de oda a bűnösségünkre utaló metafora.
Vagyis nem teljesen. Mert ez a Godzilla a mi bűnhöz való hozzáállásunk: nem tehetünk róla, már a kezdetektől velünk (bennünk) él, és őstombolása/rombolása/pusztítása javunkra szolgál. Erre már ráismerhetünk, mindennapjaink lelkületének hasonlata.
A közelmúltban megnéztem Veszprémben a várbörtön-kiállítást. Nemcsak börtön-történeti tárlatról van szó, hanem a bűn, bűnösség és büntetés kérdését is körbejárhatjuk. Rögtön az első cellában a bűn megítélésének koronkénti változását hozzánk elénk. Szemléletes a példa, hogy a káromlás, káromkodás megítélése mekkora súllyal bír a társdalalomban (lásd a fenti kép). 1563-ban még főbenjáró bűn volt, 1924-ben elzárását érő, napjainkban pedig… nos, a verbális tombolás megítélése napjainkban már szinte észre sem vehető. (Hacsak nem politikai érdekből.)
Félreértések elkerülése végett szögezzük le, nem a bűn nagysága változott, hanem a mi megítélésünk a bűnről, a hozzáállásunk. A rosszhoz simultunk. Úgy tűnik, tehetetlenek vagyunk vele szemben, megszökni nem tudunk, inkább megszokjuk és részünkké tesszük. A rosszra rosszul a rosszal felelünk.
Lehet másként, van más hozzáállás is.
Isten hozzáállása a rosszhoz nem változott. Ahogy nem változott az sem, hogy nem a rosszra szánt bennünket. Ez a szilárdsága nem rettentő, hanem reménységet keltő.
Bár messze sodródtunk Istentől, de Ő utánunk nyúlt, hogy a jó legyen a részünk. Utánunk nyúlt Jézus Krisztusban, hogy minden rossz kútfőjét, a halált legyőzze. Hogy még szorosabbá tegye a kapcsolatot, elküldte az Ő Lelkét, hogy lássuk, értsük, cselekedjük azt, amit Ő eleve nekünk szánt: a jót! Hogy a rosszhoz való hozzáállásunk az Ő hozzáállása szerinti legyen. Ez azt is jelenti, hogy rábízhatjuk a védelmet, az ítéletet, a megoldást, hogy nekünk a rosszal semmi dolgunk ne legyen. Ne kelljen (saját) szörnyekkel tombolni, rombolni, pusztítani és gyilkolni. Isten Szentlelke azt kínálja a Jézusban hívőknek, hogy lehet szép, lehet jó az élet. Ha gyakran nehéz és rizikós is, de csak a jó választása lehet az egyetlen megoldás, mert velünk van az Isten, aki hatalmasabb a rossznál.