Nehéz karakteresen kimondani valamiről, hogy jó vagy rossz, mert esetleg ítélkezésnek tűnik. Pedig muszáj egyértelművé tenni azt, amit lehet. A ti igenetek legyen igen, a nem pedig nem, mondja Jézus.
Történés: Izráelben, október 7-én, egy konkrét napon, a Hamász fegyveresei vérfürdőt rendeztek. Először több ezer rakétát lőttek ki Izráelre. Majd siklóernyőkkel, és az áttört kerítésen motorokkal, autókkal támadták meg a szárazföldi célokat.
Egy fesztivál résztvevőivel, telepek lakóival végeztek bestiális kegyetlenséggel. Civileket kínoztak, erőszakoltak, végeztek ki. (zárójelben a bestialitás érzékeltetése miatt: Terhes nőkből kivágták a gyermeket, családokat kötöztek össze és gyújtottak meg, zárt óvóhelyekre a menekültek közé kézigránátot dobtak.)
Majd több száz túszt szedtek, és hurcoltak el későbbi „felhasználásra”.
A válasz nem késett sokat. Élelmiszer, energia, segély, üzemanyag és víz blokád lépett életbe a Gázai övezettel szemben szárazföldön vízen és levegőben. Légicsapások, majd szárazföldi hadműveletek kezdődtek a Hamász ellen, amely a teljes ott lakó palesztin lakosságot éri, mert ott laknak.
Magyarázat van, de mentség nincs.
Reakciók: Alapvetően kétféle reakció történt, különböző intenzitással.
Az egyik az öröm, lelkesedés és egyetértés, Hamász és a palesztinok melletti szimpátiatüntetések, felvonulások, elismerő nyilatkozatok. Nem véletlenül az iszlám vallással érintettek részéről, kiegészülve az alapvetően antiszemita, zsidóellenes, Izráel ellenes emberekkel.
A másik a Hamász szervezetet elítélő, Izráellel szolidaritást vállaló és támogatást adó reakció.
Az első reakciót adók a Hamászt, mint hősöket ünnepli. A másik pedig terroristaként nevezi meg őket.
Kommentek: Egymásnak ellentmondó kommentek érkeznek, attól függően, hogy ki kivel azonosul.
Elfogott Hamász terroristák beszélnek arról, hogy nekik ez ki volt adva feladatnak, hogy minél több embert gyilkoljanak meg elrettentő módon. Nem csak a katonákat, hanem a civil lakosságot is.
Iszlamisták, főleg baloldali szervezetek, progresszív pártok Európai képviselői leginkább azt kommunikálják, hogy megérdemlik a terrort az eddigi gyarmatosító politikájuk miatt.
Azóta némileg finomhangoltak, mert az egyik terrorvezér, a katari luxus biztonságból nyilatkozik, hogy ezt nem ők csinálták, csak katonákat és katonai támaszpontokat támadtak. Ha más is történt, azok nem ők voltak. (nyilvánvaló felvételek, és nyilatkozatok ellenére)
A különböző nyugati újságok cikkeiben nem írhatják le a Hamász szervezettel kapcsolatban a terrorista szót.
A nyugati világban élő zsidóságot is fenyegetik a nyugati világban élő muszlim, palesztin és szimpatizáns emberek.
Az elkövetett tetteket nagy meggyőződéssel magyarázzák azzal, hogy a zsidóság politikája, a telepesek agresszív viselkedése kényszerítette ezt ki. Ők tehetnek róla.
A Gázai övezetben mindeközben vannak még túszok, és a palesztin lakosság is szinte túszul esett, mert nincs hova menniük. Szenvednek. A kórházak megteltek, talán a temetők is.
Akkor most mi, vagy ki a jó és a rossz?
A Bibliában az örökkévaló Isten abszolút törvényeket és útmutatást adott az emberiségnek. Ezek határozottan leírják mi a mi jó és mi a rossz. Ezek nem csupán javaslatok. Ez az élet feltétele. Mindenkire érvényesek, néptől, nemzettségtől, nemtől, kortól függetlenül.
A jó meghatározása az, hogy amit Isten jónak tart, az a jó. A rossz pedig az, amit Isten rossznak tart, illetve, ami Istenen, akaratán kívül esik, vagy Isten ellenében történik.
Tudunk ilyen bölcsességeket mondani, hogy a rossz a jó hiánya. Tudunk érzésekre hivatkozni, hogy mit érzünk. De ezek összezavarnak bennünket, mert ha elveszítjük a konkrétumokat, az objektivitást, akkor erkölcsi relativizmusba tévedünk. Elnézést kérünk azért is, hogy élünk. Az irány, ”élni és élni hagyni”, hogy ne sértsük meg egymást. Szépen lassan eltűnik a konkrétum, és nem lesz erkölcsi egyértelműség, felelősségvállalás. Minden megmagyarázható, igazolható.
Ez utóbbi az élet összezavarására alkalmas. Az előbbi, ami kicsit fellengzősnek tűnik, hogy abszolút jó és abszolút rossz között különbséget tesz, mégis határozottan az életet segíti.
Nem azért kell az embernek a jót akarnia, mert ez érzelmi, erkölcsi kötelessége, hanem mert az kapcsolja hozzá Istenhez, és következtetésképpen az élethez, hiszen Istent akarja.
Amikor ettől a jótól elszakad az ember, akkor lázad, háborog, önző, saját akaratokat valósít meg, és romba dönti a világát, az életét. Ez rossz. Ez a rossz egyenlő Isten hiányával.
Naponként találkozunk a rosszal. Imádkozzuk is, hogy szabadíts meg a gonosztól. Mert minden rossz, Isten hiány ellenére, reménységünk és ígéretünk van. A megtapasztalt szörnyűségek és tragédiák arra tanítanak, hogy a jót jónak, a rosszat rossznak nevezzük. A terrorizmus terrorizmus, az ember dehumanizálása az embertelenítés. Szólítsuk fel magunkat, a lelkünket, szívünket, de szólítsuk fel a társadalom emberét is, hogy térjen vissza Isten jóságába. Különösen azért, mert maga Isten hatalmazott fel erre Jézus Krisztus által.
Egy elfogott és nyilatkozatot adó fegyveres palesztin férfi a rémtettei eldicsekvése után azért hozzátette, hogy palesztin apja nem tudott róla, és valószínű, ha megtudta volna előtte, akkor megakadályozza, és ha utána, akkor agyon is csapja, mert ilyet hívő ember nem tehet.
Milyen az a pillanat, amikor valaki rájön, hogy elszúrta, nincs igaza és nem is lesz? Mit érezhet, amikor megérti, hogy olyasmi történt, amit nem lehet helyrehozni? Ott állni és meggyőződés nélkül motyogni valamit. Magyarázat van, de mentség nincs.
Olvasni ajánlom: Karinthy Frigyes TANÁR ÚR KÉREM – A ROSSZ TANULÓ FELEL
(Kép: Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) Öreg halász + a kép középvonala balra és jobbra tükrözve)