Adott egy család. Diplomás szülők. Anya fogorvos, apa biológus. Nagyon jó anyagi körülmények. Senki nem beteg. Nincs szenvedélybeteg a családban. 4 gyerek. Jó tanulók, sportolnak, saját szoba, kutya, kert, trambulin, medence. Különórák, foglalkozások, táborok. Sportversenyek, nyaralások. Külföldi kirándulások. Erre mondják azt, hogy nekik csak megszületni volt nehéz. Az egész család idilli képet mutat. Béke, szeretet, nyugalom.
A család tízéves fia az iskolában bement a szertárba egyedül, kötelet tett a nyakára, és csak a többi kisgyereknek köszönheti, hogy nem sikerült a kísérlet, mert észrevették, hogy nem stimmel valami és utána mentek.
Nyilván mindenki megdöbbent és leginkább a szülők, hogy azt gondolták mindent megadtak és minden rendben van. Ezzel a háttérrel meg tudták tenni, hogy szakembereket hívtak, mozgósították a pedagógusokat, pszichológusokat, orvosi társadalmat. Mindent megvizsgáltak, körbejártak és felállították a diagnózist, és rengeteg tanulságot találtak és persze összefüggéseket.
A diagnózis a depresszió. A pszichológus rajzokat mutatott és halottak, árvizek, katasztrófák, atomháború, vér, füst volt rajtuk. A szülők azt gondolták, hogy paradicsomi állapotok veszik körül, s közben ezek között a gondolatok között élt.
Hallottuk már azt a kifejezést, hogy digitális önvédelem? Pedig hozzá kell lassan szokni, mert a probléma a digitális világban óriási. Ezek hatása rendkívüli. Valamikor a gyerekek, az én időmben mi is, még a grundon fociztak, bicikliztek, csibészkedtek, veszekedtek, verekedtek, megtanulták kezelni a konfliktusaikat, a kudarcot is átélték. Jelenidejűségben éltek. Haragudtak, lerendezték, megbocsátottak.
A digitális világ más. Ott másik emberré lesz a felhasználó. Ennek a fiúnak is saját csatornái voltak és saját digitális személyisége. Kívülről azt látták, hogy netezik, elfoglalja magát, de közben egy párhuzamos világban élt. A digitális fontosabb lett, mint a valóságos fizikai személyiség.
A nagy tanulság, hogy az egészséges képet mutató család értékei nem érnek semmit az interneten, főleg, ha beszippantott valakit. Mert a médiában nem jó és rossz van, hanem népszerű és nem népszerű. Ennek semmi köze nincs az értékekhez. Hiszen csakis a visszajelzések, lájkok számítanak. Ez torzítja a valóságot. A digitális világban olyan tartalmakat kell gyártani, amelyek nem unalmasak és tetszést váltanak ki és kattintásokat. Számokban mérik és szmájlikban a sikert. Ebben szerepe van a szexualitásnak és a „normálistól” való eltérésnek, az extravagánsnak. Aki nem látszik, nem játszik. Ez azonban értéktorzuláshoz, önismereti válsághoz, és elszigetelődéshez vezet.
A probléma a saját digitális személyiség kialakítása, amelynek nincs köze a valósághoz. Csak egy kép, amelynek a valóságban nem tud megfelelni, aki létrehozza. Ezzel a képpel gyűjti be a lájkokat, és ez fogja a valóságtól is elválasztani. Hiszen a valóságban ezt nem tudja megmutatni. Így a net, mobil már nem azt a célt szolgálja, amiért megveszik, hogy összekössön, hanem elválaszt. Azt tudjuk, hogy ma minden 5. óvodásnak saját mobiltelefonja van? Zacher Gábor azt mondta a kisgyerekeknek adott mobiltelefonok hírére, hogy miért nem inkább azonnal kokaint adnak nekik.
A netes játékok is beszippantják a többséget, akiknek nincs külső kontrollja. A net izgalmas, és hát azt gondolják a szülők, hogy jó dolgok futnak rajta, na néha egy pici rossz, de azt ki lehet szűrni. Hát nem!
Azt mondják, hogy ma nagyobb veszélyben van az a gyerek, aki a szobájában egyedül internetezik, hiszen rászabadították az egész világot, minden feszültségével, félelmeivel és nyomorúságával, mint az, aki lemegy este a térre, az utcára.
Az megvan, hogy egy magyar volt újságíró nemrégiben készített egy rövid videót és elmesélte, hogy mit csinál Balin? Ott él, nincs mobilja, netet nem használ. Kizárta a híreket. Évek óta így él. Azt mondta, nem hajlandó szennyezni magát, az életét. Most boldog. mert mindig van kivel és mit beszélgetni. Van munkája, megélhetése. Működik.
„Darabjaira szedte,
összegyűjtögette,
újra összerakta,
feje helyén a farka.
Visszafelé csinálna mindent,
megteremti magának Istent,
szivárványból esőcseppet,
a Napból kihűlt testet.
Kirepül az égbe,
a világ tetejére.
Onnan kizuhanna,
hogyha belehalna.” /dalszöveg részlet Intim Torna Illegál, Ha belehalna/
Most valami nagy bölcsességet kellene mondanom és tanácsot, valami jó spirituális szöveget. Csak az jut eszembe, hogy ezt nagyon bekaptuk. Ez olyan aknamező, amiről nem tudjuk, mikor és hol robban. Sose lesz vége. Más dimenzióba kell belépnünk, más koordináta rendszerbe kell kalibrálnunk. Istené jó. Isten tudja mi a jó és a rossz. Nem mondom, hogy oda kell visszatérni amíg nem késő, mert már azon túl vagyunk. Már késő. De hátha kegyelmez, ha kérjük, ha akarjuk, ha koldulunk, ha megalázzuk magunkat előtte.
