Site icon Meg van írva

A ló másik oldaláról is le lehet esni

Hogyan is fogalmaz Pál a rómaiakhoz írt levél elején? „Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával… Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké.”
Az apostol konkrét listát is írt az „ilyenekről”: asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, férfiak férfiakkal fajtalankodnak, tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Mindez a Netflix kínálatában már elérhető, de a világ Istentől eltávolodott részén maga a valóság.

Az „újpróféták” szembe állítják a világit az egyházzal. Igazodj! – szól a parancs – tartsd az alakzatot! Legyetek olyanná, mint a világ, engedjétek el a fennenit, vagy elengednek a lenneniek.
Szándék ez arra, hogy egy világtól eltávolodott egyházat vizionálva, a krisztusi helyébe a világi erkölcsöt állítva fosszák meg a keresztyénséget küldetésétől. A nyugaton erőre kapott haladó eszmeiség keresztényüldözése nem elégszik meg a tiltással. Rosszabbat tesz, elidegeníti a teremtményt a Teremtőtől, Krisztus testét, az egyházat pedig testenkívülivé teszi (ahogy az apostol kiegészítésben olvasható, halálra méltók nemcsak az „ilyenek”, hanem akik egyetértenek azokkal, akik ilyeneket tesznek).

Nehéz nem a gonosz munkáját feltételezni a krisztustalanítás mögött. Nehéz másra gondolni, mint hogy a keresztyénség feloldásával egy Isten nélküli, tehát valós következmények nélküli berendezkedés elérése a cél.

Ez már Nyugat-Európa valósága, de mindezek a törekvések minket sem kerülnek el. A bélyegeket itt is szórják a keresztyénekre: kirekesztők, elfogultak, bűnösök, álszentek, megalkuvók… Csak pár címke a mindennapok üldözéséből. Legújabban a Janus-arcú, értünk, keresztyénekért aggódóktól kell óvni magunkat. Sejtjük az értünk féltés mögött a tőlünk félést, a világukhoz igazító szándék mögött a krisztusitól való eltérítést.

A nyugati liberális eszmeiségben feloldódott keresztyénség a békességszerzés lelkületében elhagyta a bátor kiállást Krisztus ügyéért. Nálunk meg mintha a keresztyénségből eltűnne a békesség lelkülete, a harci lendületben, az állandó konfliktusokban, acsarkodásban tűnne el a krisztusi.

A hit bátorsága nem az állandó harcban állás. Krisztus ügyéért persze fel kell vállalni a küzdelmet, megalkuvás nélkül, az Ige erejével, akár áldozattal is. Isten azonban nem a gyűlölködésre, az állandó marakodásra hív el bennünket. Pláne nem az Ő közösségén belül…

„…Megvédenek. Mögéjük állok; nem gyávaságból. Legyen okos az ember – harcra csak igazira bátor!” (Ratkó József: Csak igazira – részlet)

Harcra csak az Igazért, de azért bátran. Ne feledjük, a ló másik oldaláról is le lehet esni.

Exit mobile version