„Hogy vagy? Kösz jól, minden rendben.” Pont. Nincs miről tovább beszélni. De ha lenne valami baj, valami nyugtalanító infó, na akkor az ám lenne izgalmas!
Avagy képzeljünk el egy olyan filmet, netán sorozatot – ezek a leghatásosabb formálóink – amiben mindig minden rendben van, ahol nincs baj, gond. Bahhh, de unalmas, senki se nézné.
Persze szánk kívánja a nyugalmat, de verőerünk mást diktál. Olyan ez, mint például a mobilok vagy a digitális létforma. Tudjuk, hogy nem jó, hogy ártanak, de mégis magabiztos léptekkel haladunk irányukba, és már a legkisebbeket is toljuk magunk előtt – feléjük. A legrövidebb út a mélybe mégiscsak az, ha leugrunk a szakadékba.
Zuhanás vagy repülés, nem mindegy? Csak izgalmas legyen, mert az unalom ölni tud. Kell a feszültség, kell az impulzus, ez az éltető. A nyugalom életidegen, a nyugtalanság hajtóerő – önti édes melaszként a fülbe ahaladásnak álcázott Belzebub. Ez hatékony, mert fogékonyságunk a nyugtalanságra az ő malmára hajtja a vizet.
Az megvan, hogy a híres mogyorós csoki reklámjában megfordult a normalitás megjelenítése? „Kivagy, ha éhes vagy? – kérdezi a szlogen. Míg hajdan a kifordult állapot egy vad, őrjöngő szörny képében jelent meg, aki az éhség csillapítása után lenyugodott, addig ma egy nyugodt, értelmesen tervező, aki a csoki után normalizálódva, visszavedlik vad önmagába. Ez van ma, a nyugalom nem érték, és nekünk mégis, ebben a közegben kellene hirdetni a nyugalom lelkületét. Miközben mi magunk még a nyugalom napját sem tudjuk megélni…
De mit jövök én a nyugalommal most, amikor kampány van! Amikor a harag, az irigység, a frusztráltság és a gyűlölet nemcsak felszínre buggyan, hanem hatalomra törne. A nyugalom nemcsak unalmas, de nem is hatékony eszköz – se védekezésre, se támadásra.
Mindeközben Húsvétra készülünk. A feltámadás ünnepére.
Előtte azonban ott van Nagypéntek. Ami a feltámadás nélkül igazán nyugtalanító, maga a vesztes ügy. Ott és akkor a tanítványok ezt is élik át, nincs nyugalmuk, legyőzettek. És nyugtalanok a vádlók és az ítélkezők is, pedig látszólag ők a legyőzők. Mégis tele vannak feszültséggel, mert sok a vesztenivalójuk. Csak egy valaki nyugodt, Jézus. Mert Ő tudja, a végső győzelem közel. És ez a nyugalma forrása.
Az Ő nyugalma nem sztoikus nyugalom. Ennek a nyugalomnak tétje van: élet vagy halál. A mi életünk vagy halálunk. Szemben a mai sugallattal, az Ő nyugalma az élet oldalán áll, nem unalmas, hanem felszabadító öröm és erő. Úgy is vehetjük, hatékony, valójában az egyetlen hatékony eszköz mindenre.
Ha az Ő nyugalmát éljük, akkor nem tétlenséget, nem érdektelenséget élünk. Nem egy feszültségektől mentes, leszedált burkot. Hanem azt, hogy tudunk úgy kiállni ügyekért, úgy megharcolni harcainkat, úgy átélni a külső és belső viharokat, hogy tudjuk, az élő Krisztus jelenlétében tesszük ezt. Megnyugodva, mert minden rendben van, Ő legyőzte a halált, a legnagyobb gondunk el van intézve.