Vannak válságos idők. Mikor válság van, nehéz kiutat találni a gondokból, nehéz sokszor a helyes döntést meghozni, akár egyéni, akár közösségi szinten. Nehéz ilyenkor az ország vezetőinek eldönteni, hogy mi a jó politika, inkább nyugat felé támaszt keresni, vagy kelet felé egyezkedni, vagy valami önálló, saját utat járni. De nehéz a kisebb közösségek elöljáróinak, a családfőknek, vagy akár csak a saját életüket igazgatóknak is megtalálni a jó megoldást, hogy mi az érték, a biztos alap, miben, kiben lehet hinni-remélni, hogy vajon mit hoz a jövő. A régi, leigázó birodalom széthullott, de a helyzet nem lett könnyebb, sőt!
Félreértés ne essék, én most Jeremiás próféta koráról beszélek, akinek a könyvét épp olvasni kezdjük, mi reformátusok. És én nagyon örülök most ennek a könyvnek.
Két és félezer évvel ezelőtt történt mindez: az Izraelt leigázó Asszíria birodalma összeomlott, de a helyén már növekszik Babilon. Észak-keletről ez az új erő vár megalázkodást, dél-nyugatról Egyiptom kínál támogatást. Két nagyhatalmi igényekkel fellépő birodalom közé rekesztve feküdt Júda országa. Ráadásul földi hatalomhoz odahajolni, engedni nem pusztán politikai kérdés, hanem értékrendbeli, ideológiai hasonulást, isteneik átvételét, tiszteletét is jelenti!
Két és félezer évvel ezelőtt történt mindez, de nyilván érezzük, értjük, hogy ez az emberi élethelyzet – kicsiben és nagyban – mégsem áll tőlünk olyan távol, nem is olyan idegen. Tulajdonképpen minden emberi korban, élethelyzetben szembe kerülünk a kérdéssel: mik az értékek, a biztos alapok, a jó döntések. Hogyan lehetek benne jelen, mi az én utam?
Jeremiás negyven éven át szolgált Istennek, egy politikailag-történelmileg nagyon nehéz korszakban és hirdette Istennek az egyáltalán nem népszerű, ítéletes üzenetét. Koráról sokat tudunk sok más forrásból is, de róla csak annyit, hogy Anátótban élt, Jeruzsálemtől északkeletre és papi családból származott. Sokat tanulhatott az Úrról, a templom körüli szolgálatról, Isten csodálatos dolgairól. Megismerkedett a történetekkel, rendes, vallásos nevelést kapott, amolyan átlagos gyülekezeti tag volt. Ebben felnőve, azt gondolhatta, hogy ő aztán biztosan ismeri Istent.
Egyszer azonban megszólítja őt az Úr Igéje, egy korábban nem ismert elevenséggel és erővel, és kiderül, hogy mielőtt Jeremiás bármit is kezdett volna megismerni az Úr dolgairól, Isten már ismerte őt. Nem nem ott kezdődik az Istennel való kapcsolatunk, hogy mi hallgatunk prédikációkat, olvasunk könyveket, keressük vagy megszólítjuk az Urat. Még mielőtt az első imádságot sóhajba vagy szóba öntöttük volna, mielőtt először hallottuk volna azt a szót, hogy „Isten”, Ő már kiválasztott magának. És minden bizonytalanság közepette ez az egyetlen biztos pont.
Isten ismer minket. Előbb, jobban és mélyebben, mint ahogy mi ismerjük vagy értjük magunkat. Amikor életünk eseményei nem állnak össze számunkra, mi az egésznek az értelme, a célja, a családban, ahova születtünk, a munkában, amelyet végzünk, a közösségekben, ahova tartozunk, amikor nem látjuk, mi a helyünk ebben a világban, egyszer csak így szól: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek” Ismerlek, ismerem életed egészét, annak irányát és helyét.
Elkészített, elválasztott helyed van, amit be kell tölteni. Ha nemet mondasz, azt a helyet akkor sem tölti be más. Az a tiéd, mert én, az Úr, kitaláltalak, megalkottalak, magaménak választottalak mielőtt a világra jöttél volna. Mielőtt jó lettél volna bármire is, én úgy határoztam, hogy jó leszel arra, ami a te tőlem kapott helyed és utad ebben a világban!
Ettől kezdve Jeremiásnak lesz része jóban-rosszban, kap majd hideget-meleget. De soha többé nem lesz egyedül. Abban, ahogy az ország történelmi helyzetét, a politika alakulását, saját élete adottságait és eseményeit, önnön képességeit látja, ahogy dönt, szól, cselekszik, él, már nemcsak saját kis emberi tekintete, látása van! Nem csak az, ahogy talán ő látná helyesnek, elfogadhatónak, célravezetőnek – egyáltalán: lehetségesnek…
a reménységben élők – sokkal messzebbre látnak
a szeretetben élők – sokkal mélyebbre látnak
a hitben élők – mindent más színben látnak
