A szavaknak elképesztő ereje van. Akkor is, ha dicsérnek, biztatnak, vigasztalnak, felemelnek, hát még amikor gyaláznak, aláznak, mérgeznek, ütnek. A szavak tudnak gyógyítani és ölni is.
Mindannyian tapasztaltuk már ennek az igazságát.
Mondjuk, ami a saját negatív szavainkat illeti, ennek kevésbé szoktunk tudatában lenni, nem mindig gondolunk bele, mi hagyja el a szánkat, és akkor aztán „repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg…” az „ami a szívemen, az a számon” pökhendi és sajnos népszerű felelőtlenségével. Azt viszont fájón megérezzük, mikor rajtunk üt egy nagyot egy beszólás, megjegyzés.
A pozitív, segítő szándékú megszólalásnál pedig még a szeretet is jobban keresi a megfelelő szavakat… Talán mert tapasztalatból tudjuk, nekünk is mennyit tud adni, segíteni, ha ezek hitelesen és igazi tartalommal felénk jönnek.
A közösségi média felületén megjelenő szövegeket és kommenteket most inkább nem taglalnám…
Szóval van, hogy a szavaknak nagy ereje van. És van olyan, hogy nem. Hogy úgy érezzük, hiába mondjuk legjobb tudásunk szerint, a legjobb szándékkal, csak mondjuk és mondjuk – és falra hányt borsó. Kamasz gyerek, szomszéd, munkatárs, házastárs… nem érdekli, ha meg is hallgat, igazából fütyül rá, vagy végig sem hallgat.
Lelkészként is megéli az ember, hogy hiába mondja hittanórán, az egyik fülükön be, a másikon ki. Hiába készült annyit és fogalmazta meg olyan szépen azt a prédikációt, a szavak csak lepotyognak a szószékről, nincs erejük, nem törnek át jó vagy rossz okkal épült lelki falakon.
Isten beszéde azonban valami egészen más.
„Isten Igéje élő és ható.”
Ez a mondat a Zsidókhoz írt levélben a kétélű kard képével folytatódik, ami bennem sokáig a kíméletlen sebészkést idézte fel. Mert Isten Igéje olyan is tud lenni. Leleplező, szembesítő és így gyógyító. De megadatott, hogy az ÉLŐ és HATÓ és életadó tudjon néha hangsúlyossá lenni.
Amikor átéli a lelkész, hogy bármilyen esendő és gyarló az emberi beszéde – még ha igyekezett becsülettel készülni is a prédikációra –, nem csak ő beszél. Mikor a hirdetett Ige egyszer csak elkezd hozzá, a beszélőhöz is szólni! Vagy mikor a fáradtan végig küszködött istentisztelet után sorban három telefon is jön, megköszönve az üzenetet: Erre most nagy szükségem volt! És igazából gőzöd sincs, hogy konkrétan mire gondolnak, mert nem ismered annyira a pillanatnyi küzdelmeiket. De van, Aki pontosan ismeri, és igazából Ő beszélt hozzájuk.
Az Élő beszélt, élő-eleven volt, amit mondott, és ezzel az élő erővel hatott. Mélyre hatott, átjárt, formált, gyógyított.
És ilyenkor csak nézel és hálás vagy, mert tkp csodát élsz át. Az emberi szavakban is testet ölteni képes isteni Logosz, teremtő és újjáteremtő Ige csodáját. Kegyelemből, ajándékba.