Legutóbb már írtam a vízhiányról, annak bizonyos gazdasági következményeiről és arról, hogyan próbáljuk/kellene visszafogni magunkat az öntözéssel, célzottan-bölcsen.
A súlyosbodó aszály mostanra energiaválságot is hozott az alacsony vízállású Duna és a paksi atomerőmű leállása miatt. És most igyekszünk/muszáj visszafogni magunkat az energiafogyasztásban is. Ezt is célzottan és bölcsen – kellene…
Vannak kormányzati intézkedések, a vezetők, szakemberek törekednek a jó döntésekre. Kérik a lakosság felelősségteljes hozzáállását is ehhez az egész országunkat érintő, komoly problémához. Itt van például a légkondicionálók használatának a kérdése.
Nekem ugyan személyesen nem kérdés, mert nincs. Így aztán bekapcsolni vagy lekapcsolni sem tudom. De az utóbbi két napban szembe jött velem pár eset, melyek elgondolkodtattak.
Egy barátnőm folyamatos orvosi ellátásra és felügyeletre szoruló, öregotthonban élő, idős és járásképtelenül beteg anyukája a harmincnemtudomhány fokban szenved és levegő után kapkod az ágyában, mert nincs légkondi. Egy kedves ismerősöm most adott életet a második kisbabájának, nagyon várják, hogy hazajöhessenek, mert a kórházban főnek a hőségben, a dunsztban, a frissen szült kismama és az újszülött is, mert nincs légkondi. Végül egészen közeli hozzátartozótól infó: egy fővárosi önkormányzat elrendelte, hogy az egyik bölcsődéjüket zárják be – hogy lekapcsolhassák a légkondit – és az összes kisbabát és kétéves totyogót átrakták egy másikba, ahol eddig is fullon ment a kisgyermeknevelés. Ott most tömegnyomor és némi káosz…
Idősotthon, kórház, bölcsőde. Öregek, betegek, kisbabák.
Közben a bevásárlóközpontban, ahol most jártam, megy a légkondi… No, igaz, az üdítős hűtő már nem hűt… Kiírták, hogy bocsánat, takarékoskodunk.
Mert hát az állami vagy önkormányzati vezetők kiadhatják a parancsot a többnyire nonprofit intézményeiknek – már aki ezt így gondolja, és ez bizony sokszor a helyi vezetés bölcsessége (?), józansága (?) – míg a kis és nagy és óriás vállalkozások, ügyelve a profitra is azért, saját belátásuk szerint döntenek. Ki így, ki úgy.
Én nem hiszem, hogy a két-három év alattiaknak, vagy a hetven felettieknek, vagy a magatehetetlen betegeknek kellene megoldani az energiaválságot! Most komolyan!
Komolyan, Jézus példázata jutott eszembe a szúnyogokról és a tevékről.
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.” (Mt 23.23-24)
Jézus az isteni törvény megtartásáról beszél itt. Arról, hogy a lényeg a törvény lelke, lelkülete, az igazi cél Isten életigenlő akaratának a felismerése és az annak való engedelmesség. Hogy van egy fontos, létfontosságú cél, aminek valóban alá kell rendelni mindent, de ez alapvetően az igazságosság, irgalmasság és a hűség. És persze ebben benne van a tized megadása is, de a lényeg nélkül ez olyan nonszensz, mint kiszűrni a szúnyogot és közben lenyelni a tevét…
Remélem, jó lenne!! ha a mostani válságban is valahogy a jézusi bölcsesség győzne. Ha nem a legkiszolgáltatottabbakat áldoznák be, akik ráadásul nem is olyan nagy mértékben-arányban tudnak javítani az energiahelyzeten. Amúgy pedig aki tud, tegyen meg mindent és vegye komolyan, hogy tud segíteni…
A szúnyog, a teve és az energia-takarékosság
