A Teremtő számtana nagyon egyszerű, úgy is mondhatnánk, hogy az Úr annyira „bízott” a mi szellemi képességeinkben, hogy a végletekig leegyszerűsítette törvényeit. Isten összes teremtménye megértette, hogy hol a helye ebben a rendben, kivéve az embert. A Teremtő mindenben tökéleteset és egyértelműt alkotott, ami alól nincs kivétel. Az egész világ a van és a nincs, vagy másként mondva, az igen és a nem meghatározása alapján működik. Ez a kettes vagy bináris számrendszer, ami egy olyan helyiérték jelölő rendszer, amelyben az arab számírás szerint a 0 és az 1 szerepel. Szerintem ez mindenkinek világos volt eddig is, sőt sokan tudják azt is, hogy a fejlett világ csodája, a számítógép is ezen alapelven működik. Ennek a lényege az, hogy egy feltett kérdésre csak két válasz lehetséges: az igen és a nem.
A szabad szemmel látható dolgokat könnyen és egyszerűen megérti az emberek többsége, de a szem számára láthatatlanokkal kezdődik a probléma. Ha valamivel kapcsolatban csak véleményeket hallunk, ráadásul nincs rálátásunk a környezetére sem, ahonnan kiragadásra került, na, akkor jön a nagy gubanc. Ilyenkor képtelenség a helyén kezelni a dolgokat. Hadd említsek egy saját gyűjtésű példát: Egy középkorú nő a következőt jelentette ki fennhangon mindenki előtt a nyílt utcán: „Én csak és kizárólag a Laci kolbászát szeretem.” Mielőtt még valaki rosszra gondolna vagy megbotránkozna, sietve leszögezem, hogy a mondat tényleg így hangzott el, csak éppen kivettem a kontextusából. Csak annyit hallgattam el, hogy az eset a hentesbolt előtt várakozás közben történt. Ez a kis kihagyott részlet ugye mennyire más színben tünteti fel a nő mondatát. Be kell látni, hogy mennyire könnyű bennünket manipulálni. Gyakran meg is teszik ezt érdekek mentén azok, akinek megvan hozzá a megfelelő érdekérvényesítési képességük.
A bináritás az anyagoknál is megfigyelhető. Azokat, amelyek a Teremtőtől származnak természetes anyagoknak nevezzük, melyek egyidősek a teremtéssel, és részei az életnek. Aztán jött a Homo Sapiens, a túlságosan is okos ember, aki mindig is nagynak képzelte magát és feltalálta a műanyagot, ami sajnos a szennyezés, a pusztítás, az önzés és a haszonszerzés egyik fontos eszközévé vált.
Manapság divat zöldnek lenni, szelektíven gyűjteni a szemetet, kárhoztatni a húsfogyasztást stb. mert, ahogy mondják, ezzel megóvjuk a bolygónkat és lakókörnyezetünket. Hatalmas nyilvánosságot, reklámot kap ez az ideológia. Például milyen jó is az az ember, aki egy-egy szív alakú tárolóba gyűjti a petpalackok kupakját. Sajnos ez a példa is azt igazolja, hogy milyen könnyű az embereket manipulálni és irányítani. Érdemes megnézni a dolgokat a számok tükrében is, melyek azt mutatják, hogy a legoptimálisabb esetben is csak 40%-ot lehet visszagyűjteni a kibocsátott hulladékból. Tehát a 60% visszamarad és szennyezi a környezetet. Az összegyűjtött hulladékból is csak vajmi keveset tudnak újra hasznosítani, így a többiből szeméthegyek lesznek, melyek koncentráltan szennyeznek. Hiszen a csapadékvíz hatására a szemét leve visszakerül az élővizekbe, mert tökéletes szemétgödör bélelés ugye nem létezik.
Hogyan is jutottunk el idáig? A gyár nem akar göngyöleget visszagyűjteni a boltokból, nem szeretne üvegeket mosni, mert ez ugye mind költségekkel jár. A termék előállítója minél hatékonyabban szeretne termelni a lehető legkisebb ráfordítással, mert hiszen ez a profit létrehozásának alaptörvénye. Természetesen lehet környezetvédelmi adókat kiróni a gyártókra, de ez igazán csak a költségvetésnek jó, mert a cégek ezt a költséget úgyis beépítik az eladási árba. Az a legszebb a történetben, hogy végül mindenki a fogyasztót hibáztatja a szemetelésért. Persze hibás a fogyasztó is, aki hajlandó megvenni azt az agyoncsomagolt terméket, amelyik akár egy másik kontinensről származik, miközben emiatt is ellehetetlenül a helyi munkaerő. Mégis úgy érzi, hogy ő sem tesz semmi rosszat, mert eminensként szépen szelektálva gyűjti a szemetét, amit aztán el is visz a kijelölt gyűjtőhelyre. Mindenki jól végzi a dolgát, közben tulajdonképpen a probléma nincs megoldva, mindenki csak odázza. A szeméthegyek pedig egyre csak nőnek, és hogy ne legyenek olyan feltűnőek földdel fedik be és növényzettel takarják el őket a fürkésző tekintetek elől. Győrben meg lehet csodálni a Pápai út és a 83-as út sarkán elterülő szép, füves szeméthegyet. Ezt a módszert hívják rekultivációnak. Természetesen előbb vagy utóbb az ilyen a területek is felparcellázásra kerülnek, mivel a városok körbenövik őket, így egyre értékesebb lesznek. (Rengeteg ilyen példa van az országban. Győr egyik nagy lakótelepe, Adyváros is valamikori szemétdombokra épült.)
Sokan úgy gondolják, hogy őket ez az említett probléma nem érinti, hiszen lakókörnyezetük tiszta, és mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Pedig sajnos nincs igazuk, mert a szemét nem minden esetben látható szabad szemmel, de ettől még mindig szennyez és károsít. Nagy divatja van a diesel autók betiltásáért folytatott küzdelemnek az autók károsanyag kibocsátása miatt. Ugyanakkor egy szó nem sok, de szinte annyi is alig esik a mikroműanyagokról, amelyekkel tele van a levegő, a vizek és az élelmiszereink is. Csak egy adalék: a Duna mikroműanyag hozamát évi 1.500 tonnára becsülik. Az egészségesnek hitt csomagolásokból kioldónak (petpalackok, fóliák stb.) a részecskék és így már az élelmiszerek tartalmazzák őket, amik a mikro és nano tartományban értelmezhetők. 1 [mm]milliméter = 1.000 [µm] mikrométer, 1 [mm] = 1.000.000 [nm] nanométer.) Sajnos olyan kicsik ezek a műanyag részecskék, hogy a légzés során az emberi szervezetbe bejutókat nem lehet felköhögni, hanem ott maradnak a tüdőben vagy rátapadnak a hemoglobinra. A vörösvértestre került nanoműanyag rontja az oxigénszállítást is, és a véráramlás eljuttatja ezeket a káros műanyagokat az egész szervezetbe. Sőt, azt is olvastam, hogy a nanoméretűek már bőrön keresztül is megtalálják az utat az emberi szervezetbe.
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a nanoműanyagoknak különböző káros hatásai vannak szervezetünkre: a nanoműanyag az emberi szervezetben citotoxicitást (a sejtek mérgezését) és gyulladást is okoz. Magyarul erősen rákkeltő hatású. Sőt odáig mennek a téma alapos ismerői, hogy melegen ajánlják légszűrők használatát otthonainkban, és természetesen az ivóvízzel sincs ez másként, azt is szűrni kellene.
Fölmerül a kérdés, hogy mit lehetne tenni? Volt már olyan állami intézkedés, ami szigorított a környezetvédelmi előírásokon, sőt bírságokat és különféle környezetterhelési adókat is vetettek ki. Eredményként csak nagyon alacsony hatásfokú újrahasznosítást lehet felmutatni. Talán nekünk, fogyasztóknak kellene drasztikusabban fellépni, hiszen mindannyiunk egészségéről van szó. Nem kellene tüntetni, vagy egyéb atrocitásokat elkövetni, csupán csak a megvásárolt termékek csomagolóanyagát letenni az adott boltok ajtajában, hogy a kereskedő gondoskodjon a megsemmisítéséről. Ezzel a gyakorlattal sokkal gyorsabb eredményt lehetne elérni, mert a kereskedő rögtön levenné a polcokról azoknak a gyártóknak az áruit, amivel neki plusz költsége keletkezne. Régen, még az átkosban is meg tudták oldani a göngyöleg visszaváltását, ma is meg lehetne oldani. A betétdíjas csomagolóanyag biztosabban térne vissza újrahasznosítsra, és nem az árokpartokon végezné szemétként.
Egyszer egy okos embert megkérdeztek arról, hogyan lehetséges az, hogy ebben a hatalmas univerzumban még nem találkoztunk idegen civilizáció képviselőivel. A válasza a következő volt: „Ha abból indulunk ki, hogy más bolygókon is a földihez hasonló fejlődés indult el, a válaszom nagyon lesújtó. Sajnos a jellemünkbe, civilizációnkba bele van kódolva az önmegsemmisítés. Mire elérhetnénk azt a fejlettségi szintet, mely lehetővé teszi a bolygók/galaxisok közötti utazást, addigra az emberiség – minden valószínűség szerint – kipusztítja magát.
Megint eljutottunk a bináritásból fakadó két úthoz, két hozzáálláshoz. Az egyik a mindent magamnak és a mának élés szűklátókörű önzése, melynek csak és kizárólag a profit számít, az élvezetek hajhászása. Vagy választhatjuk a másik utat is, hallgatva a Biblia tanítására a mértékletességről, a földi kincsek múlandóságáról. Jézus azt tanítja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is. (Mt. 6:19-21) Már Pált is azzal biztatta az Úr, hogy legyen elég neki az ő kegyelme, ne akarjon többet. Ne akarjon, mert úgysem kaphat meg mindent. De a legfontosabb mégis az övé lehet: a boldog, elégedett, belső békességgel megélt, az örökkévalóságra nyitott élet.
Így küzd az élet a jövőért, és a Teremtő az emberért a pusztítás, önsorsrontás erői ellen a mindennapokban. Aki most úgy látja, hogy a sors kegyeltjeként fent van, és azt gondolja, hogy mindent megtehet következmények nélkül, hogy rá nem vonatkozik az élet örök törvénye, annak azt mondom, hogy amennyit a kerék felfelé megy, annyit majd lefelé is fog menni! Egyedül csak Isten örök, egyedül csak az ő oltalmában van biztonságunk és jövendőnk. Nélküle a nagy eszünkkel csak pusztítjuk egymást, földünket és önmagunkat.
Egy érdekes cikk a mikroműanyagokról: Mikroműanyagok hatása az emberi szervezetre
