Találkozási ponttá vált a pápai Malom-tó partja szombaton. Nem csak a Pápai Református Egyházmegye gyülekezetei randevúztak egymással, de reméljük, hogy a simogató napsütésben és a szemetgyönyörködtető környezetben Isten is megjelent – igében, énekben, bizonyságtételben, egy jó felebaráti beszélgetésben.
Emlékszem, amikor fiatal teológusként kicsit kidörzsölte az életemet az a fajta szigorú lelkiség, ami nem is feltétlenül teológiai doktrínákban, hanem szemlesütött feketeségben látta dekódolva az igaz kegyességet, kedves gönyűi református barátnőm elhívott a győri református bálba, mondván: nézd, tudnak ám örülni is a reformátusok. Ez volt az első benyomásom az egyházmegyéből, de nem titok, ez a benyomás adta későbbi férjemet is.
Talán a kisebbségi lét adja azt, hogy itt a szimpla létezés felett is öröm van? Ízlelgetem, de nem fejtettem még meg az életszerűségnek ezt a jóleső praktikumát, amelybe kívülről érkezve csöppentem – most már több, mint tíz éve. Terápiásan hat rám az a közeg, ahol nem kapásból hitméregetve meg szoknya-hátrányból indul az ember – ha teszi a dolgát, helye van és örömmel látják.
Ugyanezt az életszerűséget, életszeretetet és elfogadást élhette meg az, aki eljött. Megkockáztatom, hogy a dicsőítő zenétől legtávolabb eső korú testvéreim kezdtek tapsolni a csetényi gyülekezet zenekarának énekei végén. És nem csak dicsőíthetett, aki eljött, rophatott is a táncház alkalmával. Nem csak hallgathatott, de a Kálomista kvíz jóvoltából humorral, örömmel válaszolhatott – jól-rosszul – a feltett csavaros kérdésekre. Imádkozhatott imaösvényen, kérhetett áldást, ismerkedhetett a KETT módszer szerinti bibliatörténet-meséléssel, de a bűvész előadáson is csodálkozhatott az Istentől kapott emberi lelemény csalókaságán. Volt tere az evésnek, ivásnak, beszélgetésnek, de színpada az ifjúsági munkabéli hiányosságainknak is Farkas Balázs előadása jóvoltából. Az Győrújbarát-Ménfőcsanaki Gyülekezet istentiszteleten szolgáló közössége nem csak imával kezdte az alkalmat a színfalak mögött, de később kávéra is meghívta egymást.
Ez az a hely, ahol nem fordítják egymással szembe az istenit és az emberit, tudva, ha ilyen kisebbségben eddig túlélt itt a reformátusság, az azt jelenti: Isten nagyon is át tudja hatni és használni képes az emberit.
Huszonhat gyülekezet négyszáz gyülekezeti tagja élvezte az utolsó nyárias hétvégét a Pápai Egyházmegye közösségében. Köszönet a szervezőknek, önkénteseknek, beugrósoknak és mindazoknak, akik valahonnan máshonnan, de ellopták ezt a napot, hogy egymással ne csak láthatatlan meg virtuális közösségben legyünk.
Hazafelé indulvást elkaptunk egy mondatot egy számunkra ismeretlen gyülekezeti tagtól, ami megragadta a lényeget: Én csak eljöttem, a többi az Úristen műve volt.
