Gyermekkoromból valahogy nem emlékszem erre a biológiai abszurdumra. Drága szüleim persze megörvendeztettek minket testvéremmel húsvét hétfőjén csokitojásokkal, amiket a „húsvéti nyuszi HOZOTT”, de ez a nevezett kisemlős nálunk nem tojt (hál Istennek semmit). Viszont mi örültünk az édességnek.
Anyukámmal ugyanakkor bőszen festettünk főtt tojásokat, hogy az érkező locsolkodók – főleg édesapám-korabeli bácsik vagy rokon gyerekek – megkaphassák. Ezt a részét annak a napnak meglehetősen utáltam. A kisfiúk leginkább a zsebpénzért jöttek, de ez volt a könnyebb epizód, mert a versike, a locsolás és a jutalom rövid szertartása után el is siettek.
Valami különös össztársadalmi kényszer folytán a bácsik is mondtak locsolóversikéket, ami tőlük elég groteszkül hatott, és nagyon büdös „kölnivizeket” ráztak rám, amit tűrni kellett. Aztán leültek és beszélgettek a szüleimmel. Néhány udvariassági kör után aztán ők is elmentek. De mindig ott volt bennem a lázadó értetlenség, hogy valamiért, amire egyáltalán nem vágyom, köszönetet mondanom és jutalmaznom kell.
(Még jó, hogy a pogány megtermékenyítő varázslási hátteret nem ismertem, és ezért nem tudtam, mit is csinálnak velem tulajdonképpen a bácsik, amiért én petesejtet ajándékozok…)
Már egész kicsiként jártam Vasárnapi Iskolába (ezek a felnőtt istentisztelet alatt tartott gyermekfoglalkozások voltak), ahol korán megtanultam, hogy húsvét Jézus feltámadásának ünnepe, de számomra ez csak a vasárnap volt, az utána következő hétfő már tojásokról, nyuszikról, locsolkodókról és csokikról szólt.
Húsvétnak sok szimbóluma van. A bárány egyértelműen Isten Bárányára, Jézus helyettes áldozatára utal. De az új életet hordozó tojás és a szaporaságáról közismert nyúl (nem véletlen az összefüggés a playboy logójával!) és a lányok meglocsolásának szertartása már bőven ősi pogány termékenységi rítusok megjelenítése és jelképei.
Persze lehetnek ezek szép dolgok, mármint gazdag hagyományainknak, népszokásainknak öröksége: a hímes tojások megalkotásának egészen művészi fokai is vannak, és milyen kedves kép, mikor a népviseletbe öltözött lányokat lefogva a szintén népviseletes legények egy vödör hideg vizet borítanak a nyakukba. Ráadásul ez utóbbi állítólag hungarikum, bizony!
Én csak azt mondom, hogy legyünk tisztában azzal, hogy mi micsoda és mit fejez ki.
„Ostara ősi kelta ünnep. Angolszász megfelelője az Eostre. A magvetés ideje, a fák, a tavaszi nap-éj egyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Az ünnep pogány nevéből alakult ki a mai easter szó, ami az angolban a húsvétot jelöli. A druidák és a hívek Ostara-t, a termékenység istennőjét köszöntötték ezen a napon. Hitük szerint az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti őt mély álmából, az istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében.
Ostara hiedelemvilágához szervesen hozzátartozott a nyúl mint jelkép, vélhetően a szaporaság és a tavasz kapcsolata miatt, valamint a tojás, mint az új élet megtestesülése. A pogány ünnepléshez kapcsolódott a tűzgyújtás, továbbá a tojásfestés, mint ünnepi tevékenység, ami mára a húsvét ünnepkörének lett fontos része. A színes tojásokat tojó nyúl, valamint a gyerekek tojáskeresése is megjelenik Ostarával kapcsolatban. Beda Venerabilis középkori történetíró változata szerint az istennő a gyerekek szórakoztatására kedvenc madarát nyúllá változtatta, ám az hamarosan színes tojásokat kezdett tojni, ezeket pedig az istenség a gyerekeknek ajándékozta” (Wikipedia)
Nna.
Az már csak hab a tortán, hogy A Netto-Marken Discount készített egy „cuki” húsvéti reklámfilmet, amely bemutatja, hogy az igazi szerelem nem törődik a különbségekkel, love is love, és ha hagyjuk magunkat sodorni az árral, mennyire fantasztikus dolgok születhetnek ezekből a kapcsolatokból… például a húsvéti nyuszi…
Kyrie eleison.
