A zene egyidős az emberiséggel. Mindig is a kultúránk része volt, a hét szabad művészet egyike. Ősrégi leletek vannak hosszú, lyukakkal telefúrt csontokról, amiket már korai eleink is muzsikálásra használtak. Biztosan énekeltek is, akik beszélni tudtak.
A Zsoltárok Könyve tele van olyan felszólításokkal, hogy énekelj, zenélj, zengedezz az Úrnak. De a történeti könyvekben is sok helyen olvasunk arról, hogy dalra fakadtak azok, akik Isten hatalmas tetteit megtapasztalták.
Énekelt Mirjam és Mózes is a Vörös-tengeren való átkelés után, vagy Debóra bíra és prófétanő, miután Sisera pusztító hadától megmenekültek. Énekelt a várandós Mária, Erzsébetet meglátogatva. És Jézusról is olvassuk, hogy együtt énekelte tanítványaival a zsoltárokat. Hangszereknek pedig egész garmadája van felsorolva a Szentírásban.
Magyar őseink is sokat énekeltek, hiszen hatalmas népdalkincsünk van. Dalolt a magyar ha öröme, ha bánata volt. Kiváló zeneszerzőinkről nem is beszélve! Elvileg, ugye, Kodály országa lennénk, bár a mai általános zeneoktatás már régen nincs ott színvonalban és elszántságban, mint a múlt században volt…
De a fiatalok, ha nem is énekelnek annyit, ugyanúgy hallgatják a zenét, bulikban, koncerteken, vagy akár utazás közben füleseken a mobilokról. Csakhogy nem mindegy a hogyan és a mit.
Tudományos kutatások kimutatták, hogy a zeneterápia számos mentálhigiénés rendellenesség, például depresszió, trauma, skizofrénia szempontjából is hasznos. A zene segíthet az érzelmek feldolgozásában – különösen trauma vagy gyászidő alatt –, és nyugtató balzsam lehet a szorongáshoz. A dallam, a harmónia és a ritmus serkenti az érzékeinket, ami befolyásolja a légzést, a pulzusszámot és más testi funkciókat, növeli a boldogsághormonnak is nevezett dopamin szintjét.
De a zene típusa számít. A különböző zene eltérő neurológiai reakciókat vált ki: a klasszikus zene megnyugtató és pihentető, jótékony hatással van a vérnyomásra, csökkenti a stresszt. Míg a rockzene energiát ad, gyorsítja a szívverést, felszabadítja a gátlásokat.
Megvan a saját zenei ízlésem, de nem ítélkezem másoké felett. Egészen addig, míg nem erőszakolják rám a sajátjukat, hajnalig tartó bömböltetéssel. Itt a Balaton-parton viszont nyáridőben ettől nem igen lehet megmenekülni. Most ért véget a Sound Zamárdiban, a maga nemében híres és színvonalas fesztivál, neves fellépőkkel, drón-show-val, tűzijátékkal, stb. És a vízfelszínen a túlsó partig is átdübörgő mélynyomóval… A gyomrunkban éreztük.
Dehát ez ilyen, a fiatalok kikapcsolódni ilyetén vágynak, meg talán a kevésbé fiatalok is. A közösség élménye minden zenei stílus hallgatásához hozzáad. És a világjárvány karanténos ideje után különösképpen is értékeljük, hogy együtt lehetünk, mulathatunk, akár kortárs, akár retró, akármilyen koncerteken.
Csak legyünk tudatában annak, hogy a zenén keresztül a legbensőnket tesszük ki zsigeri, lelki és szellemi hatásoknak, és nagyon nem mindegy, hogy milyeneknek!
Azért csak megemlítem, hogy a nyár a városokban és az üdülőterületeken komolyzenei koncertek ideje is. Ilyenkor kezdődik meg nálunk is a Nyári Zenés Áhítatok sora, a Kántorkoncertek és vendégelőadók templomi estjei. Megszólal orgona, zongora, sok fúvós és különleges ütőhangszer is, lesz szóló ének és kórus szereplés.
A templom belső tere pedig sajátos hangulatával segít az elcsendesedésben, a zenének való önátadásban. Ami ezeknek az alkalmaknak azért még pluszban a sajátja, hogy házigazdaként ott van a lelkész, aki Igét olvas és röviden imádkozik is. Ennek a muzsikának valahogy más lesz az energiája, a hatása, lélekfürdetésben, szellemi tisztulásban, új erő nyerésében…
„Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Szereti az igaz ítéletet, az ÚR szeretetével tele van a föld.” (Zsoltárok 33,2-5)
A zene ereje
