…
Megnéztem egy adományozásra felhívó Unicef videót. A fegyverek árnyékában élő gyermekek megsegítésére keresnek havi rendszerességgel adakozókat. Abszurd (?) gondolat jutott hirtelen az eszembe. Mi van, ha a legnagyobb adakozóik pont olyanok, akiknek van valami hasznuk a fegyverbizniszben? Mert elég kézenfekvő kompenzálás lenne szerintem. Persze lehet, hogy ez csak egy agyament ötlet!
Na, mindegy. Adakozom. Nem sokat, mert nekem nincs sok, de egy keveset azért adok. Mint a múltkor, ahogy összedobta néhány hét alatt egy beteg gyereknek a fb-n a fél ország a pénz egynegyedét kb., a többit meg egy névtelen adakozó, akinek volt annyi. Nagyon hálásak is voltak neki a szülők. Örültem én is, de kicsit azért rosszul esett. Mert így a mi kis forintjaink ugyan mit is számítottak!
De persze nem ezt kell nézni, hanem a részvétel a fontos, meg a segítő szándék. Nem szabad magunkat másokhoz méricskélni! Ki mennyit tud, annyit ad. De mi van mondjuk azzal, aki megszólítva érzi magát, hogy adjon, és adna is szívesen, de nincs miből. És teszem azt, tényleg nincs miből. Arcátlanság lenne azt mondania az adománygyűjtőnek, hogy ha itt úgy is összegyűlt már valamennyi, esetleg kaphatna belőle egy keveset?
…
Egyszer, még teológiai hallgató voltam, a Kálvin téren kikapta a mozgólépcsőn a kezemből a pénztárcámat egy tolvaj, és leszaladt vele a metróhoz. Én utána. Épp nem ért még oda a szerelvény, így utolértem. Mondtam neki, hogy adja vissza a tárcámat, mert egyrészt benne van az összes iratom, másrészt a hónap hátralevő részében nekem abból kell megélnem, ami abban van, ő pedig biztosan nem egy kollégistától ellopott kis pénzből szeretne magának többet.
Amúgy ez egy fontos kérdés. Hogy miből szeretne az ember magának többet? Jézus ebben is elég egyértelmű. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.” (Máté 6:19-21.) De vajon mi számít kincsgyűjtésnek, és mi szükséges öngondoskodásnak? Hol a határ? Mennyi az elég, és mi a több, mint elég?
Elképzelek egy párbeszédet. Úgy, mintha hallanám Jézust.
– Uram! Mondd meg nekem, hogy mennyi az elég, és mennyi az, ami már több annál? Ami inkább csak akadályoz abban, hogy a mennyben gyűjtsek kincseket?
– Az az elég, ami úgy lehet a tied, hogy te közben nem leszel az övé. Ami több mint elég, az már téged birtokol. A szívedet. Amikor az autód többet jelent számodra egy eszköznél, ami elvisz egyik helyről a másikra, és a házad annál, ami megóv a széltől, a hidegtől, az esőtől, akkor az autód és a házad több, mint elég. Ha érted, mire gondolok. És akkor jobb, ha megválsz tőlük, hogy ne válasszák el tőlem a szívedet.
Persze nem hallom Jézust. Csak megpróbálom kigondolni a választ.
Nehéz téma ez. Adni, nem adni, mennyi az annyi, elég vagy sok … Pénz, pénz, pénz! Még az adventünk is arról szól, hogy mennyit tudunk mennyivel olcsóbban. Pár év, és az üzletekben nem black friday lesz, hanem black advent. Minek úgy elaprózni? Sőt! Tehetnénk térdeplőt a pénzautomaták elé!
Koppan a persely alján a szegény asszony két fillérje. „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Márk 12:43-44.) – Talán, akinek csak annyija van, amennyit már édes mindegy, hogy odaad-e vagy sem, az könnyebben felvállalja annak a kockázatát, hogy teljes egészében rábízza magát Isten gondviselésére, mint az, aki a vagyona miatt azt hiszi, hogy kézben tartja az életét.
…
Egész héten azt mondogattam magamban, hogy „az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel …” (Kolossé 3:2.) És ugyebár többnyire teljesen földi dolgokkal voltam elfoglalva. De kitartottam. Mondtam, napjában jó sokszor. Nem számoltam. Érdekes dolog történt. Kicsit mennyeibbek lettek a dolgok a földön. Úgy értem, kevésbé pokoliak. Kevesebbet szóltam be másoknak, kevesebbszer lustálkodtam el a tennivalókat, többször alkalmaztam a cipzár-elvet a körforgalmakban … – ilyesmik. Azt hiszem, folytatom.