José Murinho otthagyta az AS Roma focicsapatot. Xavi bejelentette, hogy a szezon után otthagyja a Barcelona-t. Jürgen Klopp elfáradt és ezért sikerei csúcsán kiszáll, a Liverpoolnak is új vezetőedzőt kell keresnie. Az elmúlt pár héten a topfutball világában ezek voltak a leghangosabb hírek. Hangosak, hisz ezeknek a szakembereknek minden szavát, minden mozdulatát követi és mutatja a média. A leglátványosabb helyeken vannak, meg is érdemlik, rengeteg munka van mögöttük.
De közben fociedzők százezreiről nem is tud a világ. Jó szakemberek, akik ilyen csapatokhoz nem jutottak, de a maguk helyén hűséggel dolgoztak. És ismeri őket egy város, egy falu, egy iskola. Névtelenek a világ előtt, mert nem mindig látszanak. Általában nem. Pedig nem biztos, hogy rosszabb szakemberek, mint az az első három. Csak nem volt ennyi lehetőségük, más volt az útjuk. Ennyi.
Ezért is örülök a Dobos Károly díjnak, amit 2007. óta adományoz református egyházunk.
Igazságtalan az ember, még a hívő ember is. Vannak prédikátorok, akik messzire ellátszanak, elhallatszanak. Nagy gyülekezet, jó lehetőségek, Istentől kapott ajándék – és messzire száll a hírük. Ezzel nincs is baj. Az igazságtalanság az, hogy nekünk sokszor a hírnév kell, a többit észre sem vesszük. Azokat, akik nem mindig látszanak. Lehet ugyanolyan jó prédikátor, mint egy nagyvárosi nehéz szószék igehirdetője, de húsz ember veszi körül évtizedekig. És marad. Lehet, hogy ugyanannyira áldott tollú, mint a sokadik könyvét kiadó, de ő valahol a végeken írja le, aztán mondja el és ennyi. Lehet, hogy emberek térnek meg körülötte, csak épp ott, ahol ő szolgál, a megtérőkre sem kíváncsi senki, és nem lesz hír belőle. Lehet, hogy csak egy kis közösség számára érték a szó, amit mondanak, nem országos csatornák nyílnak meg. Lehet.
Én sajnálom, hogy így van, és nem az ismerteket irigylem, hanem azokért fáj a szívem, akiknek a nevét ugyanúgy kellene tudnunk. És persze nem csak lelkészekét, bármilyen hitvallóét, ugyanúgy. Szóval sajnálom, hogy így van. Pedig nem kellene. Hisz végül is mindegy. A lényeget úgyis Isten látja, ő adja és ő is méri. És a magas szószéken is ugyanolyan hűségesnek kell lenni, mint az alacsonyon. Isten úgyis tudja.
Azt írtam, hogy nem mindig látszanak. Nem is igaz, csak a mi oldalunkról. Isten szeme előtt vannak az övéi. Mindig.
Március 8-ig lehet az idei Dobos Károly díjra jelölni. Itt van minden, ide kattintva, amit tudni kell.
Éljünk vele. És becsüljük meg azokat, akik ott vannak a szemünk előtt.
(Fotó: Sebestyén László, reformatus.hu)