Valószínűleg napi szinten unjuk a háború témáját. Esetleg a hírek félelemmel, haraggal, ki nem mutatott feszültséggel töltenek el. A hírek narrációja meg még inkább. Ahány újság, újságíró, ahány politikai akarat, annyi vélemény.
Közben napi szinten történnek a dolgok. Ez kb. senkit sem érdekel. Egyszerűen megy az érdekek érvényesítésére tett kísérlet, és ezért fantasztikus narratívákba csomagolva nyújtják be az igényüket.
Hír: Ukrajna teljesített minden feltételt és semmi akadálya nincs annak, hogy csatlakozzon az EU-hoz. Mostantól minden rendben van. Ezt nyilván állítják a jelenlegi Ukrán kormány politikusai és a jelenlegi EU képviselői, és még azok is, aki a háttérben maradva szeretnék, hogy Ukrajna csatlakozzon az Unióhoz.
Ha rendben van minden, miért is ne csatlakozhatna?
Közben meg egy történet a valóságból. Egy apának, férjnek háromhavonként jelentkeznie kell a katonai parancsnokságon. Szükség esetén bevethető legyen a fronton. Igen ám, de agydaganata volt. Megoperálták évekkel ezelőtt. Majd évek után kiújult. Újból megoperálták. A lényeg, hogy az orvosi leletei miatt nem hadköteles, nem hívható be. De mégis kötelezték a parancsnokságon való megjelenését. Mikor elmondta a történetét, akkor azt kérték, hogy vigye magával az orvosi papírjait. Elment az illetékes szervhez a papírjaiért, és szőrén szálán eltűnt. Nincsenek dokumentumai arról, hogy beteg volt, vagy műtétje lett volna.
Nem egyedi eset. Mesélték a kórházban, hogy adják-veszik ezeket a kórtörténeteket, hogy megmeneküljenek a fronttól. A férfinak eladták az agydaganata komplett orvosi anyagát.
Azóta pénzzé tették mindenüket és a megfelelő helyen ők fizetnek le illetékes elvtársat, hogy elkerülje a frontot. Annyi kiegészítést még említettek, hogy most már a nőket is próbálgatják bevonni. Eddig csak az egészségügyieket, de lassan a fiatal erős nőket.
Következő történet. Az odesszai hadkiegészítő központba mentősök érkeztek egy korábban a központba szállított férfihez. Sem a mentősök, sem a férfi nem akarta igazolni magát, és emiatt a katonák a mentősöket is őrizetbe vették. A hírek szerint az ott szolgáló katonák azonnal mozgósítani is akarták őket a hadseregbe. Később több mentő érkezett szirénázva a helyszínre. A kiérkező mentősök tiltakozó akcióba kezdtek, ami közben többször összeverekedtek a hadkiegészítő központ katonáival. Nem sokkal ezután kiengedték a központból a bezárt mentősöket. Az újságírók azt valószínűsítik, hogy ismét olyan helyzet állt elő, hogy a gyanúsan viselkedő férfi esetleg vásárolt leletekkel akarta elkerülni a hadkötelezettségét és a mentősök ki akarták ebből a helyzetből szabadítani.
Tehát semmi sem fekete fehér. Mondjuk háború van. Megtámadta őket az orosz hadsereg. Valljuk meg, hogy nem szeretnénk, ha minket megtámadna az orosz hadsereg. Sőt azt sem szeretnénk, ha nem támadna meg, de a szomszédunk lenne. Az oroszoknál mostanában annyi ellenzéki, meg bírónő, milliárdos cégtulajdonos esik ki véletlenül a szálloda minimum 10. emeletének ablakán és hal szörnyet. Oroszoknál ez valami népbetegség.
Ebben a háborúban naponként ezrek halnak meg mindegyik oldalon. Ennek a háborúnak nincsenek győztesei, csak halottai. Meg a fegyvergyárak, akik azért pénzért dolgoznak. Meg a politikai és gazdasági érdekkörök, akiknek a kezében fegyvergyártás van, és a későbbi felújítás reménye, meg a bankok, akik már eddig is hihetetlen mértékű adósságba húzták bele az ukránokat. A háború után, ha törleszteni kell a felélt pénzeket, akkor sem kerül vissza a kezükbe az ország, mert az adósság fejében a földek, a nyersanyagok bányászati joga, minden a „háborús befektetők” kezébe kerül. Az orosz nyersanyaghoz is sokkal olcsóbban jutnak hozzá most egyesek, akik azután kereskednek vele. Éppen az Unió országaiból is vesznek orosz földgázt, csak az már nem orosz, mert volt egy közvetítő. Mindkét országnak vannak hullarablói.
Semmi nincs itt rendben. Két nép borzalmas dolgokat visz véghez. Több narratíva szerint aktuálisan mindig az egyik a bűnös, a másik meg ártatlan. De a tényeken semmit sem változtat annak a véleménynek a kimondása, hogy kinek van igaza. Mert országok elszegényednek, a polgáraik menekülnek a háború elől. Aki nem menekül, az meghal, megsebesül. Kiürül az ország és mindenki túlélő üzembe vált. És vannak a harcos fanatikusok, akik bármi áron győzni akarnak. Mindenkinek megvan a külső támogatója, látszólag elvek alapján, a valóságban azonban érdekek alapján.
Az ukránokat a nyugat támogatja, az EU, de még inkább az USA és a NATO, hogy ezáltal legyengül az orosz birodalom és annak igénye. Az oroszokat a feltörekvő új hatalmak támogatják, pl. Kína is, vagy az USA ellenségei, akik tulajdonképpen az USA és a NATO erőforrásait szeretnék elvonni a háború által, hogy elérjék a céljaikat. Persze a távlati cél nagy valószínűséggel a világ újrafelosztása.
Amikor a híreket olvassuk nyugaton, itthon, vagy az oroszoktól, Kínaiaktól, akkor figyeljünk nyugodtan arra, hogy ezek narratívák, mesék, amelyek a saját érdekek mentén teljesítenek jó szolgálatot. A háború nem ér véget, csak egyszer már más fegyverekkel vívják tovább, mert valakik elérték a céljaikhoz legközelebb eső pozíciót, vagy egyszerűen már nincs mivel harcolni. A megcsappant maradék energiára szüksége lesz az elitnek, hogy a medencéiket fűthessék, a légkondikat használhassák és a méteres kerítéseiken ne másszanak be a felháborodott, fellázadt tömegek, akik szükséget szenvednek.
Az a borzasztó, hogy a saját érdekei és látásmódja szerint szinte mindenkinek van részigazsága. A kérdés az, hogy kinek a részigazsága fog nyerni, mit fogad el a népek közössége igazságnak. Akkor lesz nagyjából megnyugvás, amikor széleskörűen fogadnak el egy közös narratívát, de a két háborús fél mindenképpen benne van ebben.
De ez már nem vigasztalja azokat, akiket feláldoztak, vagy feláldozták magukat a hősiesség oltárán és családtagjaikat sem.
„A duplagondol szabályainak értelmében lényegtelen az, hogy a háború valódi vagy sem, mint ahogy az is, hogy a győzelem lehetséges vagy sem. A háborút nem azért vívjuk, hogy megnyerjük, hanem hogy folyamatos legyen. A modern hadviselés legfontosabb célja az emberi munka eredményének az elpusztítása. A hierarchikus társadalom egyetlen alapja a szegénység és a közömbösség. Alapvetően a háborús erőfeszítések egyetlen célja, hogy a társadalmat a nyomor szélén tartsák. A háborút az uralkodó osztály robbantja ki céljai elérése érdekében, de a célja nem az Eurázsia, vagy Kelet-Ázsia feletti győzelem, hanem a társadalmi rend sértetlenségének megőrzése.” Orwell 1984 részlet
(Kép: Mural del „Guernica” de Picasso)