Reformáció és diéta. Mi köze van a kettőnek egymáshoz? Mindkettőt lehet komolyan venni.
A diéta legnagyobb ellensége a telepakolt hűtő, spájz, a bőven termő kert, és a főzés szenvedélye. Persze lehet a szegénység beidegződése is, a spórolás. Megpróbálom elmagyarázni.
Az emberünk elmegy az orvoshoz, aki mindenféle laborokba utalja be, különböző terheléses vizsgálatoknak veti alá. Teljes állapotfelmérést végez. A végső ítélet, hogy a cukor előszobájában van, magas a vérnyomás, a szív és tüdő egyre terheltebb, vizesedés van, az ízületek recsegnek, nehezebb a járás. Mindent lehet gyógyszerelni és különböző eljárásokkal kezelni. De mindegyiknek közös megoldása a testsúlycsökkentés. Tehát diéta.
Emberünk utánajár mindennek, és a megfelelő diétát elkezdi. Nincs szükség erre, arra, későn, korán. Pár napig bírja, és túllendül az éhségrohamokon. De, amikor elmegy a spájzba, és ott van a sonka, kolbász, főzelékek, szószok, rántott zöldségek, mert a család azért tovább él, akkor megkívánja. Csak egy falat. Mindig csak egy falat lesz, mert ott van a hűtőben és a spájzban. Papíron jól mutat a diéta, de a valóságban meg jól mutat az a túl sokféle étel. Mert a családban tovább folyik a főzés meg a kínálás. Esetleg, ha emberünk még főzni is szeret és tud is, akkor ugye, ha nem is eszik belőle, de azért meg kell kóstolni. A hozott szegénység sorsnak is van egy következménye, a spórolás. Semmit nem dobunk ki, főleg nem az ételt. A többiek nem eszik meg, akkor majd emberünk felhasználja, hasznosítja. Nem tudja elválasztani az egészségre törekvő életét a többiekétől. Ilyenkor már a diétának lőttek.
De hogy kapcsolódik a reformációhoz? A reformáció jelmondatai a következők:
SOLA SCRIPTURA „EGYEDÜL A SZENTÍRÁS”
SOLA FIDE „EGYEDÜL HIT ÁLTAL”
SOLA GRATIA „EGYEDÜL KEGYELEMBŐL”
SOLUS CHRISTUS „EGYEDÜL KRISZTUS”
SOLI DEO GLORIA „EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG”
A SOLA jelentése egyedül, kizárólag. Ezzel szemben ott van a sok VAN.
A Szentírás mellett még mennyi írás, könyv van. Szoktuk mondani egy-egy kedvenc könyvünkre, hogy ez a mi bibliánk. A szerelők, orvosok, bölcsek, filozófusok, festők, írók, újságírók, gonoszok, tolvajok stb… bibliája. Rengeteg olyan írás van, amelyet oda tudunk helyezni a Szentírás mellé, vagy elé, vagy fölé. Mert van, mert jó, mert kívánatos. De nyilván ezek hatással vannak ránk.
Ugyanez érvényes a hitre is. Hányféle nézet, elgondolás, világnézet, bizodalom, reménység kering mellettünk. Mind akar egy szeletet a lelkünkből, figyelmünkből. Kövek, színek, aroma terápiák, testi, lelki gyakorlatok. Mind valamiféle hitet és bizalmat kérnek. Jól hangzanak, reményt adnak. A tehetetlenségből kiragadnak, és valamit adnak a kezünkbe. Mi is tehetünk valamit. Kivesznek minket, szerintük a mozdulatlanságból, merevségből, és önálló saját útra kergetnek. Van más hit. Van más is, mint a hit.
Mennyi kegyelem is van mellettünk. Ez alatt értsük, hogy mennyi kegyúr akar felettünk, lehetőségeink felett uralkodni. Biztosít a jóindulatáról. De mindig van csak. Csak tedd, valld, csináld!
Krisztusból, megváltóból is van jó pár egy életöltő alatt. Mindig feltűnnek, és letűnnek ezek a csillagok. Az antikrisztusról most még nem is beszéltünk.
A dicsőség kérdése az mindig bonyolult. Mert a dicsőséget mi szeretnénk. Pont úgy is próbáljuk irányítani az életünket, hogy némi dicsfény, dicséret hulljon ránk. Néha több, néha kevesebb. Mindig van rá mód, hogy ezt valahogy kikényszerítsük, és magunknak átadjuk, átadassuk.
Ebből szépen láthatjuk, hogy a sok „VAN” elfoglalja annak a helyét, aminek lennie kellene. Egyedül lennie kellene. A SOLA helyét foglalja el. A sok bölcsesség, hitpótlék, hűbéri függőségi viszony, hamis messiás elfoglalja annak a helyét, aki egyedül a dicsőség. Mert van. Ne tiltakozzunk, hogy nincs, mert van. Vannak.
Közben pedig Isten mondja azt, hogy VAN. Isten mondja, hogy vagyok, aki vagyok. Mondd, a VAN küldött. Egyedül és kizárólag. Istentől tudjuk, hogy kik vagyunk. Azt is, hogy miképpen néz ránk. Mi nem magunkra nézve ismerjük meg Istent. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ezt csak Isten felől tudjuk, hogy mi vagyunk istenszerűek, teomorfok. Nem az ember felől, hogy Isten antropomorf.
A SOLA a sok VAN-t kizárja. Ekkor kerül vissza Isten kizárólagos és egyedüli nézőpontja a tudatunkba, életvezetésünkbe, döntéseinkbe. A SOLA az nem jelszó, vagy valamiféle zászlófelirat, hanem alapállapot. Isten szerint látni, az reformáció.
A diétát nehezíti a van. Nem kellene enni, de ott van. Isten dicsősége mellett ott van a sok emberi dicsőség. A hit mellett a sok hiedelem. A kegyelem mellett a sok alá és fölé rendelődés, és embernek tulajdonított aktivitás. Krisztus mellett az önjelölt messiások, megmentők. Közben pedig egyedül Istené a dicsőség.
A reformáció ma is az, ha kimondjuk, Isten Isten. VAN. Mi kiszolgáltatjuk magunkat neki. Nem akarjuk kiigazítani, megjavítani, jobban tudni. Egyszerűen csak visszaadjuk a kezébe az irányítást és azt mondjuk, hogy amit ránk akarsz bízni, azt köszönjük. Amit műveltetni akarsz velünk, azt műveljük.
Husz János azt mondta, amikor máglyára ítélték: „Lehet, hogy most megsütitek ezt a ludat, de száz év múlva jön egy hattyú, akit sem el nem fogtok, sem meg nem főztök!”
(A „Husz” név csehül „ludat” jelent, ezért mondta, hogy „most megsütitek ezt a ludat”. A „hattyú” pedig egy következő embert jelentett, aki éppen Luther Márton lett, és még sokan mások.)
