Nem tudok elmenni Jób könyve mellett csak úgy. Most a kalauzunk szerint naponként olvassuk, olvastuk. Elíhúnak van egy beszéde, amely az ószövetség, ókori gondolkodásának egy szép gondolatát villantja fel. Angyal az ember mellett. (Jób 33)
(22) Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. (23) Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetít feléje, és megmondja az embernek kötelességét, (24) akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! (25) Hadd duzzadjon teste az ifjúi erőtől, térjen vissza ismét fiatalsága!
Az angyalok Isten teremtményei és természetfeletti szellemi lények. Nem azonosak Istennel, de lehetnek küldöttei. Vagy lázadhatnak, mint a Sátán. Leginkább hírvivőként találkozunk velük. Ábrahámot többször is megkeresik. Fia születésének ígéretét viszik, vagy Sodoma bukásáról és a menekülésről adnak hírt. Jézus születése előtt is rendszeres az angyali jelenlét, amíg Isten elrendezi a körülményeket, az emberi viszonyokat, kapcsolatokat és Jézus születését, az erről való híradást a pásztoroknak.
Az angyalok általában rejtett szolgái Istennek, de néha kilépnek a „láthatatlanságból”, és érzékelhetővé lesznek. Az Úr szolgáiként mindig Isten dicsőségére, akaratának kinyilatkoztatására és annak hirdetésére törekszenek. A bukott angyalok meg ellenkezőleg. El akarják bizonytalanítani Isten féltve őrzött teremtményét, az embert, Istenben való hitében, a neki való engedelmességben, akaratának cselekvésében. Mesésnek tűnik ez az angyalvilág. Ez egy másik világ, amelyre néha rácsodálkozunk. De most legyen elég ennyi.
Ha mi az angyalokról gondolkodunk, beszélünk, akkor kevésbé teológus módon tesszük. Inkább érzelmi alapon azokat látjuk angyalnak, akik valami kedvességet, szeretetet adnak át a másik embernek. Vagy éppen gondoskodnak, óvják őket. Ilyenkor angyaloknak nevezzük őket. Ez olyan spirituális dolog. Nem kell lebecsülni, de vallást sem kell belőle csinálni. Csak néha mosolyogni kell vele együtt, hogy jobb legyen a kedvünk, vagy a lelkünk.
Ilyen történet található a KÖTŐJELES TÖRTÉNETEK című könyvben (Hézser Gábor válogatása). Ránkmosolygott az Isten 4Móz 6,25
Az idősödő onkológus-sebész professzor, aki a gyermekek ágya mellé térdel, hogy szemmagasságban legyen kis pácienseivel, ha beszél velük, és akit a gyerekek, ha akarják, tegezhetnek, operációra készíti fel a 8 éves kisfiút.
Közölnie kell a gyermekkel és az ágy másik oldalán rettegő szülőkkel, mindenre számítani kell, lehet, hogy amputálni kell térdből a lábát a tumor miatt. Ő mindent meg fog tenni, de az operáció alatt kell hogy meghozza a döntést. Előre nem mondhat biztosat.
A gyermek keserves sírásba tör ki:
– Akkor nem fogok tudni focizni, hiába csinálsz nekem falábat.
A szülők és a mellettük álló kórházlelkész a visszanyelt könnyeik vasmarkának szorítását érezték torkukon.
A szipogó gyermek könnyes arca azonban hirtelen széles mosolyra derült:
– De akkor majd végre anyuéknak meg kell engedniük, hogy lovagolni járjak, mert azt ám falábbal is lehet! – és kacagni kezdett.
A folyosón az orvos belekarolt a lelkészbe és csak ennyit mondott:
– Észrevetted, hogy ebben a rémségben, a kisfiú könnyes arcából ránkmosolygott az Isten. Engem az ilyen pillanat hetekig éltet …
Azonban Jób könyve angyalának teológiája váltság-teológia. A sírhoz közeledő ember kiváltása a halálból. Az angyalnak meg kell hirdetni a bűnös ember számára a bűnét, és Isten törvényét, amelytől eltért. Gondolom a helyes utat és a megtérést is. Amikor ez megtörténik, az ember kész a megtérésre, azaz visszafordul Istenhez, visszatér Isten helyes útjára, vagy mondjuk azt, hogy Isten útja az ő útja is lesz, akkor Isten kéri az angyalt, hogy váltsa meg, és elfogadja a váltságdíjat. „(26) Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja a halandót igaznak.” Isten elfogadja igaznak. „Az ember pedig örvendez és hirdeti Isten dicsőségét. „(27) Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. (28) Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködhessen.” (Jób 33)
Jézus nem angyal, mert nem teremtmény. Valóságos Isten és valóságos ember. Mint valóságos Isten, a Szentháromság Isten második személye. Mint valóságos ember, a mi testvérünk. Így mondjuk dogmatikailag. Ugyanakkor nagyon hasonlít az ember mellé álló angyalhoz. Mert Isten maga küldi, és mondja neki, hogy váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! És Jézus megtette. A saját élete volt a váltságdíj.
Nem tudom, hogy hány és milyen angyal van. Ha valaki azt állítja, hogy tudja, ott nálam villogni kezd egy „veszély” lámpa. De az biztos, hogy a Jób könyve értelmében angyalként, de Isten örök és eleve elrendelése szerint megváltóként odaállt mellénk Isten Jézus Krisztusban. Megfizette a váltságot.
És mi örvendezünk. Tartozunk azzal, hogy örvendezzünk és elfogadjuk ezt a kegyelmi ajándékot, mert ránk mosolygott az Isten, és igaznak lát minket.
(Fotó: Monika Manowska – Nathalie portréja)