Ismerjük a párbeszédpanelt nagyon is jól. Mindennapos.
-Mi van? – kérdezi valaki.
-Semmi! – válaszolsz.
Ez a semmi, ez nagyon sokféle tud lenni.
Fáradt vagy és le kell rázni a kérdezőt. Rövidre lehet zárni gyorsan a kérdést.
Meg vagy sértődve. Még mindig nem vette észre, még mindig nem tudja, hogy mit akarsz. Pedig millió jelet küldtél, hogy mi lenne a jó viselkedés, magatartásforma. Nem látod értelmét a további magyarázatnak.
Valóban lehet semmi is. Valóban nincs semmi.
Azután nincs semmi, de persze van, csak az természetesnek tűnik. A semmi valójában azt jelenti, hogy reggel ugyanúgy indul a nap. Egy kávé, reggeli gyógyszerek. Állatetetés. Közben megállapítani, hogy állatorvosra lesz szükség. Jön a busz. Indul a műszak. Reggeli szünet, kávé, cigi, friss retro kifli. Pletyka. Mobilhírek. Elindul a nap. Jó várni a műszak végét, mert terveid vannak kora estére. Pont, mint máskor. Vagy ünnep és lehet aludni, de az állat nem hagy, mert ki kell engedni dolgára és azután etetni kell. Jönnek a rokonok, főzni kel, és még a sütemény is hátra van. Vasárnap befigyel a templom. Utána megbeszélés. Vagy kirándulás, esetleg ottalvós wellness program. Az autó mozdítása után a térkövön olajfolt. Csak a szokásos szerviz előtti csend. Ebéd után némi szieszta. Délután rövidített levélsöprés, mert fuvar lesz a színházba. Késő este, hogy jól aludj még egy feles, vagy menta tea.
A napi semmi az olyan, mint a napi rutin. A kérdésre a válasz, hogy semmi, az nem semmi, hanem azt jelenti, hogy nincs semmi különös. Minden ugyanolyan. Mindig minden ugyanaz. Nem tartozik rád.
Van vallásos semmi is. Templom, karácsony este, úrvacsora, hittan, konfirmáció kipipálva. Megy minden ugyanúgy. Ez ugyanaz a semmi. A semmi nagy folyója is tud hömpölyögni.
De mennyire komoly a kérdés, a „Mi van”? Vajon ez meg mit jelent?
Ez csak egy fedő mondat kérdőjellel. Ez a „találkozunk, de minek” kérdése. Valamit muszáj mondani. Valamit kell, mert itt vagy és én is. Valami érdeklődésfélét kell mutatni. De mivel egyáltalán nem érdekelsz, ezért pici lelkiismeretfurdalásból felteszem a gyors kérdést, amire nincs jó válasz, sőt nincs válasz. Úgy kell feltenni a kérdést, hogy ne legyen kedve válaszolni a másiknak.
A kérdésnek és válasznak akkor van értelme, ha a két fél közül az egyiket legalább kizökkenti a semmiből. Jó, ha mind a kettőt. Igazán nem is a kérdés a lényeg és talán a válasz sem, hanem a következő közös pár perc, óra, napok, évek.
Ez a kérdés-felelet panel inkább a vége valaminek, minden látszat ellenére is, mint a kezdete.
Egy nő és férfi között játszódik a következő párbeszéd (Az utazó című filmben):
-Hívjon meg vacsorázni!
-Tessék? … Velem vacsorázik?
-A nők gyűlölik a kérdéseket.
-Vacsorázzon velem!
-Ez így túl direkt.
-Együtt vacsorázunk?
-Megint kérdez.
-Vacsorázni készülök, Ön velem tarthatna…
Egy bibliai párbeszéd.
„Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt: Uram, a szolgám bénán fekszik otthon és szörnyű kínjai vannak. Ő így szólt hozzá: Elmegyek és meggyógyítom.
De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj és meggyógyul a szolgám. … A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.” Máté ev. 8, 5-13
Az eredményes párbeszéd titka, hogy mind a kérdezőt, mind a válaszadót érdekli a másik. Isten karácsonykor beköszönt érdeklődve az ember iránt. A labda most a mi térfelünkön pattog.
