Van az a bibliai történet Pál apostolról, aki Tróászban olyan sokáig prédikált, hogy egy Eutikosz nevű ifjú őt hallgatva elaludt, kiesett az ablakon a harmadik emeletről és meghalt. A történetnek azután mégiscsak jó vége lett, mert az ifjú feléledt.
Pál megtérése utáni életében számtalan igehirdetést elmondott, sok gyülekezetet alapított, rengetegen jutottak hitre és életre szavai nyomán, az egyik leghatékonyabb apostola volt Krisztus Urunknak, de lám ilyesmik is megtörténtek vele.
A lelkipásztor sokrétű munkájának a legfontosabb része a prédikáció, az evangélium hirdetése. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ezt hogyan tudja végezni. Mennyire helyes, hiteles és biblikus a tartalom, mennyire tud Krisztusra mutatni, Isten kegyelméről bizonyságot tenni.
Igehirdetőként mind szeretnénk hatékonyak is lenni, hogyha már tetszett Istennek, hogy a gyenge és esendő emberi beszéd által üdvözítse a hívőket (1Kor 1,21). Szeretnénk, ha oda tudnának rá figyelni, ha megértenék, ha szívükre vennék, ha erősítené a hitüket, ha formálná a hallgatóinkat mindaz, ami a szószékről elhangzik. Nagyon szeretnénk, ha sikerülne.
A hétvégén tartotta a DURLE (Dunántúli Református Lelkészegyesület) őszi konferenciáját Balatonszárszón – éppen ebben a témában. Meghívott előadóink voltak Dr. Literáty Zoltán érdligeti lelkipásztor, a Károli Egyetem hittudományi karának dékánja és Dr. Barta Zsolt soproni lelkipásztor, a Pápai Teológia gyakorlati intézetének vezetője – mindketten homiléták, vagyis az igehirdetés tudósai. Ennyi a konkrétan elmondható rövid híradás.
Érdekesek és tanulságosak voltak az előadások, de ami még fontosabb: jó beszélgetések elindítói, köztünk, az igehirdetés feladatával szüntelenül küszködő lelkészek között. Mindegy, hogy fiatalabb kezdő, vagy idősebb, sokat tapasztalt pásztor valaki, a „Praedicatio Verbi Dei est Verbum Dei” (= Isten Igéjének, szavának hirdetése maga Isten Igéje, szava!) reformátori definíciója mérhetetlen felelősséget rak ránk.
Minden egyes prédikáció esetében Isten csodája, ajándéka, mikor megtörténik, hogy a gyarló emberi beszéden keresztül Ő maga szólít meg valakit. De tényleg nem kevésbé a mi felelősségünk.
És ahogy a DURLE összejöveteleken mindig, most is ez volt a legjobb, hogy annyi és annyiféle lelkész erről együtt tudott agyalni, tanultakat felidézni, kudarcokon sóhajtozni, jó megtapasztalásokat megosztani, kérdéseket és válaszokat megfogalmazni. És mindezért együtt imádkozni. Ahhoz, Aki különös terve szerint minket méltatlanul is munkatársainak választott (1Kor 3,9)…
