Egy internetfüggő szinte az összes szabadidejét a neten tölti. Legtöbbször nem kontrollálja őt ebben senki. Ha mégis kontrollt sejt, úgy érzi, hogy a privát szféráját sértik és ennek megfelelően reagál. Többnyire nincs függőségtudata, nem gondolja úgy, hogy segítségre szorulna.
Az internetfüggőségen belül idővel több irányú függés alakulhat ki. A leggyakoribb talán a játék és a pornófüggőség, de az összes többi is kedvezőtlenül hat az élet más területeire. A teljesség igénye nélkül: motivációvesztés, szellemi és érzelmi retardálódás, gondolkodásbeli beszűkülés, perspektívátlanság érzés, frusztráltság, realitásvesztés, offline tevékenységek és kapcsolatok elhanyagolása …
A függőség kezdeti szakaszában még látszólag fenntartható az egyensúly a mindennapi elvárások és a függőségben való elmerülés között, de a függőség hatásai már ekkor is érzékelhetőek. A legpregnánsabb az elvonási tünetek megjelenése: ha nincs net, nincs élet, borul a béke.
Nem vagyok az addiktológia területén képzett, csak az gondolkodtat el, amit látok.
Fura, ördögi kör, mint minden függőség: először érdekes, ad valami extrát, aztán rabul ejt, nem ad valami sokat, mégis várom, hogy megkapjam tőle, amiért kapcsolódom hozzá. Várom az élményt, az izgalmat, a tudást, a szórakozást, a viccet, az oldódást stb., de csak morzsákat kapok. Hamarabb ráunok, belefáradok, mint ahogy megkapnám, amit várok, de nem jövök le róla, mert hátha majd most. Aztán meg már csak úgy megszokásból. Reggel ébredés után, kávé közben, beszélgetés közben, ebéd közben, értekezlet alatt, előadás alatt, a moziban, a randi közben … Van wifi? Mi a jelszó? Nincs net??! Megállt az élet! … Amikor rájövök, hogy apránként kihullik a kezemből az életem, frusztrált leszek és depressziós, de mert nekem úgy se sikerül semmi, inkább most is csak felmegyek a netre.
Azt gondolom, hogy a probléma ugyan nem olyan látványos, mint az alkohol vagy a drogfüggőség, de minden elképzelést felülmúl az elterjedtsége. Lejönni a „szerről” pedig ugyanúgy csak hatalmas erőfeszítéssel, esetenként szakmai segítséggel lehet.
Egyszer egy ateista pszichiáter megkérdezte tőlem, hogy miből gondolom, hogy az az addikció, amit én lelkészként a hittel kínálok, különb, mint bármelyik másik. Először megrökönyödtem rajta, hogy a hitet az addikciók közé sorolja, de aztán beláttam, hogy az ő logikájával a hit Istentől való függést alakít ki az emberben. Hogy ez miben különbözik a többi függőségtől? Először is abban, hogy az összes többitől szabaddá tesz. Aztán ennek következtében az élet minden területén javulást eredményez. De ez még mindig csak a „mellékhatás”. A tényleges eredmény az örök élet! Ami nem a halál után kezdődik, hanem akkor, amikor az ember visszatalál oda, ahová tartozik és rácsatlakozik arra az erőforrásra, amiről leszakadt. És élni kezd az Isten gyermekeként. Szabadon.
