A hétvégén keresztelő volt a templomunkban. Eljött a kicsi egész népes családja, a családtagok feltöltötték az első öt padsort. A szertartás nagyon személyes volt, de egyben ünnepélyes is, és nem csak a legközelebbi hozzátartozók zsebéből kerültek elő a zsebkendők, hanem a gyülekezet is átélhette a csodát, ahogy Jézus eljegyezte magának ezt a kis életet. Úgy gondolom, hogy alapjában véve így is kell, vagy kellene, hogy történjen minden szertartáson: jelenjen meg benne Isten ajándékozó szeretete és a személyesség. Így lesz az üzenet is személyre szóló és alkalomhoz illő egyben. A kislány nevét a fényről kapta, ami nemcsak a lelkipásztorban, de bennem is elindított egy gondolatsort egy nemrég olvasott könyvben leírtakkal összekapcsolódva.
A könyvben azt taglalja és bizonyítja a szerző – mint valami filozófiai tételt -, hogy az ember alapból csupán hús és vér, a lelke igazából véve üres. Ha ezt az állítást elfogadjuk, akkor logikusan következik belőle, hogy az nyeri el az emberek feletti irányítást, uralmat, az tudja megfogni őket, aki a saját eszméivel, meggyőződésével, tanaival be tudja tölteni ezt az űrt.
A csecsemők, a kisgyermekek esetében evidencia, hogy a szülői gondoskodás, szeretet féltés és példa a legfontosabb feltöltő erő, mely táplálja az icipici, új lángocskákat. De elengedhetetlen az is, hogy a gyerekekre rákerüljön hit védőernyője. Gondoljunk csak bele, hogy a petróleumlámpát is elfújja az első picinyke szélmozgás még a zárt szobában is, ha nincs az a bizonyos lámpabúra, ami sohasem a gátja, hanem sokkal inkább védelmezője a fénynek.
De mi a helyzet akkor, amikor felnövünk? Érdemes végignézni, hogy milyen hatások is érik manapság az aktív korúakat. Van egy vicces mondás, miszerint Isten megteremtette a Földet, az összes többi dolgot meg a kínaiak gyártják le. Valójában ez az állítás legalább annyira komoly is, mint amennyire viccesnek tűnik, hiszen ezzel szembesülünk nap mint nap a boltokban. Használati tárgyaink nagy része külföldről, többségében Kínából származik. Az emberek egész nap robotolnak, rohannak, magukra szinte már nincs is idejük. Kutyafuttában bekapnak valami gyorskaját, bár tudják jól, hogy az nem egészséges. De valamit enni kell és csupán erre van idő. Ráadásul kényelmesebb is, mint előre főzni és bepakolni, ahhoz már némi tudatosság kellene. Helyette inkább hajszolni kell a trendi életet, mely külsőségekben, folyton valamilyen új, csillogó tárgyban ölt testet. Ehhez azonban a pénzt elő kell teremteni akár a föld alól is. Munka után az emberek este elfogyasztják a házhoz rendelt pizzát, leülnek a fotelbe és bekapcsolják a tévét vagy a számítógépet. Nincs idejük vagy kedvük megnézni a napi híreket, a valóságot, hogy mi is történt az országban és a világban. Szórakozni, kikapcsolódni akarnak, ezért is hasít annyira a soft power ideológia: Fizess elő valamilyen szolgáltatást, és én reklámok nélkül adok neked filmeket! A sokból persze nem egyszerű választani, akár konfliktusok okozója is lehet a családban, hogy kinek az akarata érvényesül a végén. Maga a film kiválasztás is így elég sok időbe és nem kevés, halmozódó feszültségbe kerülhet. Az egók viaskodása után, ha megvan a döntés, jön az éjszakázás egy film kedvéért. A pazarnak tűnő média ajánlatok mögött többnyire kemény érzékenyítés és főleg komoly befolyásolási szándék van. A jó és rossz tulajdonságok felcserélésén túl folyik a deviancia minden bugyrát megjáró lelki és szellemi kilúgozás. A folyamatban átalakul az emberek gondolkodása, már nincsenek meghitt beszélgetések a családtagok között, sokszor csak társas magányban élnek egymás mellett az emberek. Mindenki belebújik a monitorba, ez jelenti a komfortzónát.
Érdekes módon amikor az emberek az aktív korból elérnek a nyugdíjas korba, sokan ott állnak megrökönyödve, tanácstalanul, hogy most mit is kezdjenek magukkal. Aki mindeddig csak a munkájával, a beosztásával azonosította magát, ilyenkor komoly identitásválságba került. Hiszen eddig ő volt a megkerülhetetlen, a tótumfaktum, a pótolhatatlan valaki a munkahelyén, aztán egyszeriben kiderül, hogy mégis csak pótolható, nélküle is megy tovább az élet. Korábbi céljai már a múlté, hogy minden reggel be kell menni a céghez, elvégezni a napi feladatokat, és ha kell, akár estig is robotolni. Ez mind megszűnik, nincs többé. Érdekes módon gyakran jön létre az a paradox helyzet, hogy amíg valaki aktívan dolgozik, tele van vágyakkal és tervekkel a nyugdíjas éveit illetően, sőt azért küzd, hogy jó legyen majd a nyugdíj, de amikor végül elérkezik az idő, valahogy mégsem találja fel magát. Meglepetés számára, hogy ilyen gyorsan eltelt az élete ezen része, úgy érzi, hogy becsapták az évek.
Az említett példák alapján úgy tűnik, az az ember sorsa, hogy az ürességből kiindulva eljusson az ürességbe. Hova lesz a láng, a fény?! Szerintem az emberekben megvan az Istentől kapott fény, a jóra való készség és hajlandóság. Szeretnek segíteni, adni önzetlenül is, de leginkább részesei akarnak lenni egy olyan közösségnek, mely felszítja, táplálja bennük is a lángot. Van egy örökbecsű marketinges mondás: Ha felmerül egy igény, és azt te nem tudod vagy nem akarod kielégíteni, akkor bizony a konkurencia majd megteszi azt helyetted.
Manapság az embereken erős zárak vannak, mert félnek és inkább bezárkóznak a világ bántalmai elől. Elzárkózással próbálják megvédeni a fényüket is, mely ennek ellenére vagy éppen ezért gyakran elhomályosodik, kialszik. Az ajtókon lehet, sőt kell is kopogtatni. De ne gondoljuk, hogy egyből be is fognak engedni, hiszen már annyiszor rászedték őket. Mielőtt rátennéd az ujjadat valakinek a kapucsengőjére, gondold végig azt, hogy te mit is tudsz adni annak, akit meglátogatsz, miben tudsz segíteni neki, és az illetőnek tényleg arra van-e szüksége, amit épp adni akarsz. A többségnél a szép lózungokkal, ígéretekkel már rég tele a padlás, mert ezek hiteltelenek. Helyette őszinteségre, valódi segítségre, tettekre vágynak.
Az énekesekre szokták mondani, hogy a hangjukkal be is tudnak tölteni hatalmas tereket, de ha a hangjuk fals, akkor pillanatok alatt ki is tudják üríteni még a zsúfolásig megtelt termeket is. Azért imádkozom, hogy református egyházunk gyülekezetei be tudják tölteni az emberek lelkét Isten igéjével és szeretetével, merjenek kopogtatni mindenkinél drága kincsünkkel a jézusi példát hitelesen követve, hogy egyre kevesebb üres élet maradjon.