Érdekes belegondolni, hogy tényleg azok vagyunk-e, amit megeszünk, ahogy a jól ismert szlogen mondja. Nem szeretném lebutítani a felvetést húsevők és vegetáriánusok vetélkedésére, miszerint az egyik oldal akkor marhává, disznóvá, libává esetleg csirkévé válik, míg a másik meg tökké, padlizsánná vagy akár valamilyen gazzá. Az azért elárul valamit, hogy az ember fogazata és belső szervei a vegyes táplálkozásra lettek teremtve. Miközben ezen tűnődünk, érdemes a szellemi táplálkozás folyamatait is górcső alá venni, hogy hova is jutottunk ezen a téren. Anno, a régi világban a televízióban műveltségi vetélkedők, kvízek váltogatták egymást, mint például a „Lehet egy kérdéssel több?” vagy a „Játék a betűkkel” és a felejthetetlen „Kapcsoltam”. Ezek a vetélkedők olyannyira közkedveltek voltak, hogy az egész ország nézte ezeket estéről estére. Sőt még kabarék tárgyát is képezték ezek a műsorok, egyes mondataik pedig szállóigévé váltak pl.: „Gyurikám igyál vizet!” (Rózsa György: Kapcsoltam) „Sajnos nem nyert, de azért adok egy hangszórót.” (Egri János: Lehet egy kérdéssel több).
Mára már elmúlt ez a világ, és a szellemi kihívások helyét inkább a gyomor feltöltésére irányuló kísérletek foglalták el a képernyőn is. Az elbutított tömeg ugyanis nem igényli a szellemi kihívásokat, és inkább a mindenki által felfogható kínálatra törekszik a média is, hiszen egy pörköltről az analfabéta és a professzor is tud véleményt mondani. Legfeljebb csak annyi a különbség a két vélemény között, hogy az egyik kicsit talán cizelláltabb. Mostanság a szakácsok és a fakanálvirtuózok lettek a sztárok, akik azt üzenik a háziasszonyoknak, hogy nagyon egyszerűen és gyorsan lehet főzni fantasztikus étkeket. Az persze elsikkad, hogy ehhez milyen felkészülés kell, hiszen a séfek X+1-szer lefőzték már az adott ételeket, hogy jól sikerüljenek, és nem mellesleg van mögöttük minimum 20 év gyakorlat is. És persze a konyha is tökéletesen fel van szerelve alapanyag tekintetében mindenféle földi jóval és gépek garmadával is.
De érdemes egy kis kitérőt tenni az élelmiszer alapanyagok minősége felé is. Megnéztem a fontosabb gabonafélék termésátlagainak az alakulását. Az 1921-es évben búza: 1.230kg/hektár, kukorica: 920 kg/hektár, árpa: 970 kg/hektár, rozs:1.080 kg/hektár volt az átlagtermés. A 2018-as adatok szerint búza: 5.120kg/hektár, kukorica: 8.490 kg/hektár, árpa: 4.690 kg/hektár, rozs:3.370 kg/hektár átlagtermést takarítottak be. Lehet megpróbálni megmagyarázni ezt hatalmas a növekedést a növények nemesítésével, kemikáliák használatával és a többi, az agráriumban végbemenő innovációval. A közel 100 év alatt tonnákban mérhető hozamnövekedés azonban sajnos a minőség visszaesésével jár. Ha józan paraszti ésszel belegondolunk abba, hogy amennyiben egy növény normál állapotában 2 db termést tud felnevelni, miközben egy másik hasonló meg akár 10 db-ot is, és a két növény gyökérzetének ugyanolyan felszívó képessége, akkor az utóbbi esetben drasztikusan csökken a termés beltartalmi értéke. Mindenki találkozott már a szinte megszólaló februári eperrel, vagy a sublerral (tolómérő) mérhető egyforma paradicsomokkal, amelyek csak a szemeket gyönyörködtetik, de az ízük közelebb van a csapvízéhez, mint az igazi eperéhez vagy paradicsoméhoz. Nem csoda ezek után, hogy nehéz ezekből a silány alapanyagokból jót és főleg egészséges ételt készíteni, mert nem sok mindenre jók. De „ügyesen” megoldották a vegyészek, hogy a mindenféle adalékok, színezők, tömegnövelők, tartósítók és ízfokozók alkalmazásával a legsilányabb termékeket is megvegyék és jóízűen fogyasszák el az emberek. Sajnos az ember érzékszervei sokkal jobban visszafejlődtek, mint az állatoké, nem tudjuk megérezni, megkülönböztetni az ételek tekintetében, hogy mi a jó a testünknek és mi a rossz, ezért bármit le lehet nyomni a torkunkon reklámok és fizetett tudományos szakértők segítségével. Manapság egyre inkább meggondolandó, hogy milyen táplálékot veszünk magunkhoz, mert a mérgeket is rendre szépen be tudják csomagolni.
A testi táplálkozás az életben maradás elengedhetetlen feltétele, de ugyan ilyen súllyal esik a latba a lélek táplálása is. Sőt szerintem talán még fontosabb is, mert a szó szoros és átvitt értelmében is igaz, hogy a legjobb ízű falattól is meg tudunk undorodni, ha kiderül róla, hogy mit okoz, és akkor az inkább kívánkozik kifelé a szánkból, mint lefelé a gyomrunkba. Ahogyan a testi táplálékot is nagyon meg kell válogatni, úgy a lelkit is, mert az egyoldalúság torzulásokat fog eredményezni. Ebben az esetben is igaz, hogy érdemes vegyesen táplálkozni. Mert aki mindig csak az egyik oldal véleményére hallgat pl. a híradások esetén, az torzítottan fogja látni a világ menetét. Olyan féloldalas lesz, mint a fenyőfaárusnál kapható utolsó, megmaradt fa szenteste délelőttjén, amit fel lehet ugyan szépen díszíteni, de csakis a sarokban lehet felállítani. Lehet, hogy másnak elsőre nem is annyira szembetűnő a hiányossága, de amikor mi ránézünk, bizony lebiggyed a szánk széle tőle.
Nem is gondolunk bele, hogy milyen nagy és felelősségteljes dolog az Istentől kapott szabad akarat, hogy választhatunk, ill. választanunk kell folyamatosan a jó és a rossz között. Persze van olyan is bőven, amikor a rossz és még rosszabb van előttünk lehetőségként. De dönteni mindig is kell. Lehet hitünk alapján, vagy akár politikai meggyőződésünk szerint döntést hozni, de befolyásolhat bennünket a neveltetésünkből fakadó értékrend vagy a hagyományok. Vannak, akiknek ez utóbbiak a döntőek. Egyrészt érthető ez a ragaszkodás a biztoshoz, a megszokotthoz, mert erős jellemet kíván, hogy az ember ellen tudjon állni a kísértések sokféle fajtájának. De például a politikában érdemes a jobboldali sajtó mellett a baloldalit is elolvasni, mert engedtessék meg az embernek, hogy maga alakítsa ki a saját véleményét, és ne más mondja meg neki, hogy mit is gondolhat.
Ahogy a rossz élelmiszer megfertőzi, tönkre is teheti a testet, úgy a téves, rossz gondolatok, hibás meggyőződések is megbetegíthetik, sőt meg is ölhetik a lelket. Hogyan lehet jól választani ebből a kínálatdömpingből, amivel folyamatosan ostromolják a fogyasztókat? Meg kell vizsgálnunk, hogy kinek milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy az ő termékét, eszméit, gondolatait vegyük magunkhoz. Sajnos a szép szavak és kegyes mondatok legtöbbször valamit el akarnak rejteni a szemünk elől. Becsomagolják a rosszat, a károsat, miközben egy jó adag reklámot, egyházi közegben pedig kegyes szavakat adnak hozzá ízfokozóként. A nagyokosok váltig állítják, hogy mindez értünk van és ingyen, felebaráti szeretetből cselekszenek, de valahol mindig kilóg előbb vagy utóbb a lóláb. Ilyenkor mindig az az érzésem támad, hogy már csak egy kis Sidolra lenne szüksége ezeknek az embereknek, hogy még jobban ki tudják fényesíteni a glóriájukat.
Azért is nagyon meg kell gondolni, hogy milyen táplálékot veszünk magunkhoz, mert előfordulhat, hogy csupán az eladó jár jól, mi meg betegségforrást kaptunk a pénzünkért. Ott vannak pl. az instant gyorsételek, melyeket csak meg kell melegíteni és már fogyaszthatóak is, vagy a gyorséttermek, melyek nagyon vonzó opciónak tűnnek sokaknak. Mert a ma embere állandóan siet, ezért minden azonnal kell. Ha erre van igény, akkor ezt ki is elégítik, persze jópénzért. De mi a helyzet szellemi táplálékok terén? Ott is van igény az azonnal fogyaszthatóra, az olyan „jelszavakra”, amiken nem kell gondolkodni, mert a végletekig le vannak egyszerűsítve, csupaszítva. És ha ezek még fülsimogatóan szépen is vannak szervírozva, akkor a gyarló hallgató megnyugszik, hogy kerek a világ, s benne ő úgy jó és tökéletes, ahogy van. Ezek a bombabiztos, támadhatatlan lózungok ugyanolyan jóleső melegséggel töltik el az erre vágyók szívét, mint amilyen üdvözült mosollyal eszik sokan a gyorséttermi hamburgereket sültkrumplival körítve.
Egy külön posztban megérné végignézni, hogy nem csak a testnek, hanem a léleknek is vannak enyhébb vagy súlyosabb táplálkozási zavarai. Sajnos a kóros elváltozások hatásai csak évek múlva jelentkeznek, amikor már emberileg lehetetlen visszafordítani a dolgokat. Radnóti írja az ember szellemi elkorcsosulásról: „míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek” (Töredék) Az évek során beidegződött káros táplálkozási gyakorlatot idővel sem a test, sem a lélek nem képes többé kompenzálni. Mivel a test és a lélek párban jár, az egyik sérülése kihat a másikra is. Nem véletlen, ha megnézzük Jézus gyógyításait a Bibliában, ő mindig a lelket és a testet együtt gyógyította, és többnyire a léleknél kezdte. pl. „Megbocsáttattak a te bűneid!” (Ez a lélek gyógyulását vonja maga után.) „Kelj fel, vedd az ágyad és járj!” (Ez a testnek szóló parancs testi gyógyuláshoz vezet). De azt is észre kell venni, hogy Jézus nem csupán ingyen vacsorára hívta meg az összesereglett sokaságot, hanem a lelküknek is minőségi eledelt adott tanításával. Nem véletlen igyekezett kortársai hamis, üres szólamait, törvénykezését helyretenni, példázataival is hozzásegíteni hallgatóit, hogy belássanak ők is a képmutatóan szépnek, bölcsnek és megcáfolhatatlannak tűnő farizeusi szavak mögé. Ő az ma is, aki az igazit, az éltetőt, a táplálót kínálja Igéje és Szentlelke által az ember számára.
