Bár az időjárás dacol vele és marad nyári hangulatban, de a naptár nem viccel, a maga medrében haladva szeptemberbe lépett. A borútlan napsütést az iskola árnyékolja be, ez évtől új felhőkkel is beborítva a ragyogást: le kell adni a telefonokat, okos eszközöket.
Lépjünk át azon – valószínűleg a koromból és/vagy maradiságomból adódó – értetlenségemen, hogy amúgy mi keresnivalója van ezeknek az eszközöknek az iskolában? Korlátolt felfogóképességem és „bezzegazénidőmben” mentalitásom nem érti, mi az a szituáció, ami miatt a szülők ezekkel az eszközökkel felszerelve küldik utódaikat az oktatási intézménybe, és amúgy is miért kell egy kisdiáknak mobiltelefon?
A mobil és okos eszközök káros (felnőttre és gyermekre egyaránt) hatásairól hosszú évek óta értekeznek a szakemberek. Az elméleti hipotéziseiket igazolni tudjuk a külvilágot kizáró, a virtuális tág/szűk terébe engedett függő korosztályt látva. Tehát régi a tudás, hogy kevéske áldása mellett jelentős az ártalmas hatása a kütyüknek, ezért fura, hogy csak most született ez a szabályozás. Persze az is felmerül az én szűk látókörű gondolkodásomban, hogy azok, akikre bízatott a gyermekek testi, lelki és szellemi nevelése (szülők és pedagógusok egyként) miért vártak eddig a központi szabályozásig. Vajh’ tudva a hátrányokat, miért nem éltek a joguk és kötelezettségük biztosította lehetőségekkel (amit valamikor nevelésnek hívtak, és része volt a tiltás is brrrr… nem a hatalom fitogtatása, hanem a gyermek ép tudatának kialakítása végett)?
De megszületett a törvény, mától életbe is lépett. Jó eséllyel visszakapják a pedagógusok azt a figyelmet, amit a bitek és bájtok elvettek tőlük. Újra lehetnek elhivatásuk azon offline szakemberei, akik felkészültségükkel, tudásukkal, hozzáértésükkel és személyiségükkel tudnak hatni a nebulókra anélkül, hogy kiszolgálnák online függőségeiket.
Nem kell ez ellen ágálni, nem kell ettől megretteni. Hosszú múltra tekint vissza ez a módszer, jó eredményeket tud felmutatni.
„Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés” – vetett ellen kapásból egy budapesti iskola (igazgatóját a sajtó hathatós segítségével le is váltották, amit ki-ki a maga vérmérséklete szerint véleményezett is). Legyen így, legyen ez egy fontos pedagógiai cél. Pedagógiai lehetőség arra – túl azon, hogy a tiltás jótékony hatással lehet a gyermekek élettani, szociális és biológiai fejlődésére – megtanítani azt, hogy mikor van ideje és mikor nincs a kütyük használatának (ott, ahol eddig ezt még nem gyakorolták). Hasznos tudás lehet ez, én szurkolok a pedagógusoknak.
És Isten áldása kísérje a megkezdett tanévben őket és a diákokat is.