Egy gazda eldönti, hogy szilveszterkor, az évbúcsúztató mulatságon tombolát szervez. Kisorsolnak sonkát, kolbászt, és fődíjként egy élő nagy malacot. Kiszámolgatja, hogy mennyi tombolát kellene eladnia és milyen áron, hogy neki ez nyereséges legyen. Elég lehangoló a végeredmény, mert nem fogja tudni olyan magas áron eladni a tombolaszelvényeket, hogy nagyot kaszálna rajta. Legjobb lenne, ha az elhamarkodottan ígért fődíj megmaradna. De a tombolában mindenképpen meg fogja nyerni valaki. Ekkor azt találja ki, hogy a malacot csak két érvényesen kihúzott tombolával lehet megnyerni, ha azok egy kézben vannak. Így annak az esélye, hogy valaki elviszi, nagyon kicsi lesz. Viszont többen több tombolát fognak venni, mert az esélyük úgy nő a malacra. Ha el is viszi valaki, máris bőven megtérül.
A történetet nem negatív példaként írom le. Gondoljunk a hamis sáfár történetére (Lk. 16), amit Jézus mondott el. Egy gazda el akarja a bevádolt sáfárját bocsátani, ha nem tud elszámolni a javaival. A sáfár úgy gondolkodott, hogy a rendelkezésre álló időben, és lehetőségekkel az adósok közül szerez olyan barátokat, ha mégis kitennék a szűrét, akkor befogadják. Az adósoknak elenged az adósságából, ezzel megszerezve maga számára a jóindulatukat. A végén csattanó, hogy még a gazdája is elismeri a sáfár ügyeskedését.
A célom eléréséhez, az általam kezelt változókat időnként módosítanom kell, a külső körülmények változása esetén.
Isten története az emberrel, népével, Jézus Krisztussal is pont ilyen. Istennek van célja. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Isten célja, hogy ne vesszen el az ember. Abban az értelemben is, hogy ne semmisüljön meg, illetve ne legyen magányos, elidegenedett a teremtett világban.
Maga az ember létezése nem logikus és életszerű ebben a formájában. A világunkban az egyensúlyra való törekvés, vagy nyugalmi állapotba való kerülés az egyik nagy rendező erő. Az ember ebből kilóg. Mindent megkavar, és olyan életmódot folytat, amitől felborul az egyensúly, és vége a nyugalmi állapotnak. Sokszor válik önmaga, és az élettere ellenségévé.
Isten a választottait mindig megpróbálja újból egy nyugalmi állapot felé terelgetni. Ez az állapot az Istennek engedelmes élet.
Gondolhatunk a nagypéntek, húsvét történéseire, halálra, feltámadásra. Hogyan vezetett oda az út? Isten népe minden időben elveszíti Istent. Messze kerül tőle. Letagadja, engedetlen, és azt gondolja, hogy jól és jót cselekszik. Ugye evett a „jó és rossz tudásának” a fájáról? Feljogosítva érzi magát, hogy megítélje a jót és a rosszat. A jó tudása mégis Isten ismeretéhez van kötve. A külső körülmények nem mások, mint az Istentől idegen életet élő ember terepe, körülménye. Ezek is állandóan változnak. Kicsit rosszabb, kicsit jobb, de sohasem igazán jó. Isten az emberi elidegenedés, engedetlenség (külső körülmények változása) közepette elkezdi mozgatni a szálakat, hogy húsvét legyen.
Felhasználja a saját eszközeit. Egy Augustus császárt, aki nagy népszámlálást tart. Idegen keleti embereket, akik felidegesítik az uralkodót, és ezért egy régi prófécia igazságát kezdi kutatni. Jézus élete során szinte visszatérő elem a próféták általi próféciák beteljesedése rajta. Kiderül, hogy Isten elhelyezte a történelemben a próféciákat, amelyek hatással lesznek. Mikor melyiket használja a célja elérése érdekében. Rengeteg eszköze van Istennek, amelyek a kezelésében vannak, hogy elérje a célját függetlenül a külső körülményektől. A külső körülmények mindig változnak a megmentendő emberek körül. Isten változtat az eszközein, hogy neki megfelelő eredmény jöjjön ki.
A karácsony is egy ilyen történet. Isten emberré lett Jézusban. Az Ige testté lett. A szó megtestesül. „1Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. 3Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. 4Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.” (Zsid 1,1-4)
Nézzünk körül a mi civilizált világunkban. Tanult és értelmes emberek, akik büszkék elért eredményeikre, a legalpáribb dologban lesznek egymáshoz hasonlóak, az iparszerű szerzésben, gyilkosságokban, hatalomvágyban.
Isten pedig ilyen körülmények között is eléri célját. Úgy változtatja eszközeit, befolyásolja a világot, hogy a végeredmény nem kétséges.
Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.