Meleg van. Szüleim már nehezebben mozdulnak. Meglátogattam őket. Útközben beugrottam egy nagyáruházba, hogy pár csomag ásványvizet vigyek nekik. Az utóbbi időben sokszor volt csőtörés az utcájukban, és sűrűn vízhiány. Amúgy meg szívesen is isszák a hűvösben tartott vizet.
A pénztárnál ért a meglepetés, hogy élesedett a betétdíj rendszer. A pénztáros szólt, hogy ez már palackonként 50 Ft plusz költség lesz. A palackokra otthagytam két palack víz árát csomagonként (6 db.). Szüleimnek mondom, hogy ne tiporják össze, ne gyűjtsék szelektíven, mert ezt vissza lehet vinni és visszaadják az árát. De hát hová rakják a térfogatában nem kicsi visszaváltható műanyagokat, és ugye ők nemigen fogják már visszavinni.
Azóta is voltam vásárolni, és szembesültem egyéb italokra kiírt betétdíjjal. Úgy döntöttem nem veszek. Az alumínium dobozos üdítők, sör, a PET palackos üdítők, ásványvizek ezentúl nem kerülnek be a táskába. Na jó, időnként lehet. De inkább, ha lehet, üveges bármit akarok venni. Azt visszaviszem és kész. Eddig is így tettem. Ritkán vásároltam PET palackos dolgokat.
Ha az volt a cél, hogy visszaszorítsák a PET palack forgalmát, nálam elérték. Eddig sem voltam meggyőződve arról, hogy kell ez nekünk, hiszen mégis szemét az. Azonban valami alternatívát szeretnék ezzel szemben. Mondjuk üveget. Nem támogatom a műanyag gyártását és forgalmazását. Engem meggyőztek.
Az éttermek, a strandbüfék, gyorsétkezdék, amennyiben palackos vizet, vagy palackos terméket számláznak ki, az 50 forintot elkérik, de ők nem fogják visszaváltani. Tehát a fogyasztónak esélye sem lesz a visszaváltásra. Mondjuk egy randin elég rondán nézne ki a vacsora utáni andalgás során a cekkerben cipelt pár üdítőitalos, ásványvizes palack, sörös doboz. Ez így eleve áremelés.
De ettől függetlenül ezt sarcnak gondolom. A gyártók és forgalmazók a lakosságra terhelik a környezetvédelem terheit.
Akkor még nem beszéltünk a cukros, édesítőszeres, egészségre ártalmas üdítők egészségkárosító hatásának és következményének áthárított költségeiről. Mert azoknak, akik ettől lesznek betegek és szorulnak ellátásra, mert azok lesznek és így fog történni, nem az egészségtelen terméket gyártók fogják fizetni a gyógyszereit, orvosi beavatkozásait, kórházi költségeit, hanem a Társadalombiztosítás, amelyet szintén az emberek adnak össze a fizetésükből. Vagy magánegészségügyi ellátásban maguk a betegek, akik megitták az egyébként üdítőnek álcázott, nem egészséges italokat.
A lakosságnak is figyelnie kell a környezetvédelemre, sőt személyesen mindenkinek. Ezzel egyetértek. Végre megszokták a szelektív gyűjtést. Most valakik nagyon jól járnak azzal az 50 forinttal, amit nem tudnak visszaváltani, mert sokan nem fogják, nem tudják visszavinni. A betétdíjas termék forgalmazása akkor korrekt, ha mindenki számára adott a kifizetett termék visszaváltási lehetősége.
A fogyasztók rosszabbul járnak rövid távon. Ha hosszú távra gondolok, és ezzel visszaszorítják a palackos vizek és italok fogyasztását, forgalmazását, akkor jól járunk. Amennyiben a gyártók és gazdasági szereplők veszik a lapot és alternatív, nem környezetszennyező megoldásokat kínálnak. Jöhet a jó öreg szódavíz, csapolt sör, kimért bor, és a decis aluedénnyel adagolt málnaszörp. Éljenek a helyi szörpüzemek, gyümölcslé készítők és szódások.
Ugyanakkor az önkormányzatok felé és a vízművek felé is van kérésem, hogy ismét nyissanak közkutakat, ahol az emberek felfrissíthetik magukat, ha nem akarnak betétdíjas cuccost vásárolni.
Egy, több évtizedes történet volt, hogy Ausztráliában egy kisváros vízkincsét meg akarta vásárolni egy cég. Nagyon sok pénzt kínáltak a város vezetésének. Ez volt az ivóvíz bázisa a városkának. Az elképzelés az volt, hogy palackozzák a vizet és úgy adják el azután az ivóvizet a város lakosságának, és hordják el máshová is, ahol megfizetik. A forráskutak vizének, amely a csapból folyt és a palackozott víznek az ára természetesen nagyon különbözött. A palackozott víz ára 250-szer került volna többe literenként. A városi tanács nem adta el a vízkincset.
Mindent összevetve azt gondolom, hogy a gyártók, és forgalmazók a lakosságra terhelték a környezetvédelmi terheket, az újrahasznosítás terhét, ahelyett hogy valóban környezetvédő módon gondolkodnának és olyan módon gyártanának bármit, amely valóban környezetvédő. Mert itt nem a PET palackok, aludobozok betétdíja a kérdés, hanem a PET palackok, és aludobozok létjogosultsága.
Most nem tudok repesni az örömtől, amikor az új, elviekben környezetvédelmi rendszerre gondolok, mert csak azt látom, hogy a gazdasági körök kiszervezték a hasznot nem hajtó részét a tevékenységüknek, és a fogyasztókkal fizettetik meg, hogy a profitjuk megmaradjon. Persze, lehet, hogy nem így van. Győzzenek meg róla.
Kép: Idei „PET KUPA”, 2024. június 27-30. a Tisza-tavon; 7,5 tonna szeméttől mentesítették a Tiszát az önkéntes csapatok (Kárpátaljai, Ukrajnai területen is volt PET KUPA, 14 tonna műanyag hulladékot gyűjtöttek a Tiszából és mellékfolyókból)