Ki ismerte Falus Ferenc tisztifőorvost? 71 éves volt. Mentős, tüdőgyógyász, pulmonológus, Hospice Egyesület elnöke, játékszenvedély-betegeket gyógyító osztály létrehozója, ÁNTSZ vezetője. Elismert szakember. Meghalt. Nagy híre nincs életének, sem halálának.
Van egy celeb. Nemrég temették. Sokan követték a különböző közösségi oldalakon. Róla szólnak a hírek, vele van tele a sajtó. Meg a hátrahagyott szomorú gyászolóival. A gyászuk valós. Legyen vigasztalódásuk.
Milyen furcsa, hogy Falus Ferenc életének egy napján többet tett le az asztalra, mint ez a celeb egész életében. Mégis a celebet ismerik, siratják, és az orvosról azt sem tudják, hogy létezett.
Ha már orvosok. A Honvédkórházban egy beteg megszúrta az őt ellátó ügyeletes orvost. Hacsak nem akarok meghalni, akkor nem bántom azt, aki éppen az életemért küzd, segíteni akar.
De ez érvényes az egész orvosi, egészségügyi szakmára, a teljes egészségügyre. De érvényes a pedagógusokra is.
Nagy hangon szidja nemrég valaki a pedagógusokat, hogy azért sztrájkolnak, mert kevesebb munkával többet akarnak keresni. Később meg azt látni a hozzászólásában, hogy azért szidja a pedagógusokat, mert a gyerekének joga van a jó minőségű oktatáshoz, és ezt most nem kapja meg, mert ezekkel a leterhelt pedagógusokkal nem lehet. Kopp, kopp! Gondolkodj!
Máris arcomba jön június elsején a pedagógus humor. „Akik elhiszik a “tanár-háromhónap szünet” -dumát, azok ma miért viszik, küldik iskolába a gyerekeiket, unokáikat?” Mondom június elsején. A valóság az, hogy június közepéig tart az iskola. Utána még elrendezni a dolgokat és lezárni a teljes évet. Esetenként rendbe tenni az iskolákat, szertárakat. Hamar elérkezünk a júliushoz. Augusztus közepétől meg ismét a következő évre kell készülni benn a tanáriban is. Az a három hónap az másfél. Aki irigyli, esetleg azt mondja, hogy miért nem dolgozik, és akkor kereshetne pénzt ebben az időben is, az nem tudja, hogy ilyenkor még táborokban tevékenykedik szeretetből, vagy némi napidíjért. (pl. Erzsébet-tábor)
A sztrájk ugye alapjog. Elég furcsa, hogy bírósági végzéshez kell kötni a szólásszabadságot. Vészidőkben persze ez csöppet sem egyszerű. De kifejezni, hogy valami nem stimmel, hogy baj van a matekkel, az soha nem lehet semmilyen rendszer engedélyéhez kötött. Az, alapvető szólásszabadság.
Mindig kérdezik, hogy mi van az egyházi iskolák pedagógusaival. Azok elégedettek? Nem. Ugyanúgy kínlódnak. Talán kicsit más a hozzáállásuk, ami az elégedetlenség kifejezését illeti. Ismeretségi körömben elég sokan sztrájkoltak is volna. Nem tették egy dolog miatt. Jöttek a választások, és nem akarták feláldozni a pedagógus érdekeket a pártpolitika oltárán. Sőt, kormánypárti pedagógusok is sztrájkoltak, vagy akartak. Most itt van az ideje, hogy ne vegyék félvállra a pedagógusokat.
Sokan állítják bennfentesként, hogy a pedagógusok jó része nem is alkalmas, nem is dolgozik, és csak lézeng az iskolában. Miért kellene a selejt munkáért egy forinttal is többet adni?
A magam környezetében nem látok lézengő pedagógust. Fáradtat igen. Rengeteg frusztrált szülőt. Magas arányban ADHAD-és, BTMN-es, SNI-s gyereket. Akikből az osztályban egy is sok, nemhogy az osztály negyede, hivatkozva az integrált oktatásra, és a ritkaságszámba menő pedagógiai asszisztensekre. Én már beszéltem olyan emberrel, aki hallotta, hogy valahol volt ilyen.
Arról nem beszélve, hogy pedagógus hiány van. A következő időszakban sokan mennek nyugdíjba. Kevesen választják a tanári, tanító szakokat. Ez egyetlen dolgot vetít előre, hogy belátható időn belül nem lesz, aki az általunk elvárt módon, minőségben tanítsa a gyermekeket.
Akkor most itt van a migráció, háború, vírus. Hihetetlen nyomás alatt van a társadalom. Ebben nagy segítséget nyújt a rendvédelem, a katonaság, az egészségügy, a szeretetszolgálatok és minden hivatalos és nemhivatalos szerveződés. Meg kell becsülni őket, mert miattuk marad valami a megszokott, kedvelt polgári életünkből.
A mindenkori kormányoknak kötelessége és joga rendezni mindezeket. A mindenkori ellenzéknek kötelessége és joga mindezeket újból felvetni.
Azért vagyunk tele félelemmel és türelmetlenséggel, mert minden bizonytalanná vált. Ezért lenne helye a bölcs, türelmes gesztusoknak, megbecsülésnek, és céloknak, mert ha van mit veszteni, akkor mindenki igyekszik menteni a menthetőt.
Mi kell a jó országvezetéshez? Pénz. Fegyver. Bizalom. Ha egyiket el kellene hagyni, melyik lenne? A fegyver. Ha még egyet el kell hagyni, akkor az melyik lenne? A pénz. Hogyan? A pénz és fegyver nélkül még csak meg lehet lenni, de a bizalom nélkül az ország összeomlik.
Akire tartozik, tegyetek meg mindent a bizalomért.
(Fotó: Maike und Björn Bröskamp, PEXELS oldalról)