Az év első szakasza hagyományosan a farsang ideje, amely vízkereszttől hamvazószerdáig tart; valamikor a karácsonyi ünnepkör mellett az év szokásokban leggazdagabb időszaka volt ez. Farsang utolsó vasárnapjai már a húsvéthoz viszonyítva kapták nevüket: hetvenedvasárnap (Septuagesima), hatvanadvasárnap (Sexagesima) és ötvenedvasárnap (Quinquagesima). Ezekben haladgatunk előre most.
Ez a „böjtelő”-nek nevezett tizenhét napos időszak már figyelmeztet a nagyböjt közeledtére, a tél végi mulatozás utáni elcsendesedés, lelki készülődés idejére. Ugyanakkor régen, a hűtőszekrény előtti időkben, ideje volt annak is, hogy a téli hideg elmúlta után már könnyen romló húsokat és sajtféléket felhasználják, kiegyék a kamrákból – ily módon megtisztítva a házat is.
(A hagyományos népi kalendáriumokban ezért nevezték februárt böjtelő havának)
A most magunk mögött hagyott Septuagesima, hetvenedvasárnap ószövetségi szimbolikát is hordoz – a babiloni fogság hetven évére is utal. Míg a nagyböjt Izrael fiainak negyven évig tartó vándorlását is tükrözi, mely alatt az egyiptomi szolgaságtól tartottak az Ígéret Földjének szabadsága felé, a Septuagesima a babiloni fogság hetven évét is felidézi. Mindkettő a szolgaságtól vezet a szabadság felé, és így a megváltásra mutat rá, amelyet Krisztusnak köszönhetünk: szabadság a szolgaságtól, a mennyei Ígéret Földjén.
A farsang ideje, a maga mulatozásaival, téltemető-űző pogány szokásaival, a böjtelő nagy dínom-dánomjaival nem éppen az emelkedett keresztény szellemiséget hordozza. Nem biztos, hogy úgy kell nekikezdeni egy belső elcsendesedést, önmegüresítést is jelentő időszaknak, hogy előtte betegre esszük és isszuk magunkat.
Ám ha már lelki síkra is leképezzük a böjtölést – mely valóban messze nem csupán ételektől való önmegtartóztatást jelent, hanem elsősorban lelki munkát –, akkor talán nem ördögtől való az sem, hogy hozzám a böjtelő is valahogy ilyen üzenettel érkezik meg idén.
Mit kell „megennem”, „kiinnom”, megemésztenem ahhoz, hogy el tudjak indulni a böjtbe?
Mit kell feldolgoznom és kipucolnom, kiüresítenem, de úgy, hogy bizony átengedem magamon?
Milyen besokallásokkal kell szembenéznem, mert engedem-hagyom, vagy mert azt hiszem, ez kell nekem, vagy illik, vagy muszáj…?
Az óegyház ehhez a vasárnaphoz a csodálatos halfogás történetét kötötte. És tanulságos, hogy Péternek egy egész éjszakai hajtás, munka, besokallás és mégis üresen maradás után kellett, lehetett leborulnia Jézus elé azzal a felismeréssel és vággyal, hogy valami egészen más kell. Ha csak erre el tudunk jutni böjtelőben, már könnyebb utunk lesz nagypéntek és húsvét felé…
