A nagy youtube pusztai magányban volt egy fiatalember, a „radikális vegán”, aki egyedül, a fején kis plüss tehénszarvakkal és fülekkel felvette a harcot a gonosz húsevők ellen. Indokai között van az is, hogy egyik élőlény nem veheti el a másik élő életét. Leölik azokat a cuki állatokat, kacsát, bocit, nyuszit, malackát. A kisgyerek megsimogatja az állatkákat és eszébe se jut, hogy beléjük harapjon. Az emberek empátia nélküliek. A hús finom. A társadalom meg ezt neveli és tanítja.
Csak néztem én is nagyon, hogy miket mond. Az outfitje nem túl előnyös. Részvétet, empátiát nem, de nevetést és cinizmust kivált a járókelőkből. Annyira, hogy van, aki szándékosan elmegy a kis kampánya alatt, hogy a gyorsétkezdéből hozott csirkefalatkákkal, hamburgerrel még hergelje is.
Egyébként teljesen normális fiatalember, aki valahogy nem túl jól ismeri azokat, akikhez szól és akikkel valamit közölni akar. A húskészítmények bélrendszerre gyakorolt tudományos magyarázatai nagyjából ülhetnek is. A nagyüzemi állattartásról teljesen korrekten tud megszólalni. Azt látja mindenki, hogy másképpen ennyi hús nem kerülne a húspultokba. Csak becsukják a szemüket, mert másképpen nem kerülne az asztalra hús.
Úgy érzem, hogy a maga állaspontja érdekében azért elítéli és megbélyegzi a húsevőket. Illetve nem ismeri igazán a társadalomnak azt a rétegét és életmódját, amelyik valamikor mindent felhasznált a túlélése érdekében. Leginkább a városi, de a modern kor életmódját ismeri és abban valóban rémisztő a hús előállításának folyamata. A modern kor azonban nem csak a húsokat állítja elő, de a növények sem látnak földet, de talán napfényt sem. Talán a modern tömegember, modern tömegtermelését, modern tömegéletét, tömeg-életvitelét ítéli meg. Ebben igaza van.
A húsevésben vagy hústalanságban nem ítélkezhet. A paraszti életforma, a vidéki életmód azért másképpen bánt az állatokkal. Valahogy minden természetközelebbi volt. A disznóvágás, birkavágás, a csirke, tyúk, galambfióka leölése sem volt mindennapos. A téli hónapoké volt a nagyállatok vágásának ideje. Amikor a rokonság felváltva dolgozta fel az állatokat és körbe kóstolót vittek. Így éltek túl ezekben a hónapokban. Tyúkot, csirkét csak akkor, ha az állat vagy az ember volt beteg. Galambot is a kisgyerek betegségekor főztek leginkább. Ez általánosságban. Nyilván a jobbmódúak többször és többet. Ez a mi vidékünk. De bizonyos vidékekhez és életformákhoz hozzátartozott a vadászat. Egy eszkimót nehéz a saláta vagy avokádó evésére biztatni, mikor azt sem tudta, hogy az mi, míg nem lett náluk is internet. Tehát fókát evett, meg halakat.
Nem azt mondom, hogy baj, ha figyelmezteti a jóléti társadalmat a nyomorúságos életkörülményeire, és abból fakadó rossz életvitelére. De azt muszáj hozzátennem, hogy túl szélsőségesen gondolkodik emberekről és állatokról.
Mert az ember évezredek óta él és fogyaszt mindent, ami a túlélését segíti. Kritizálja nyugodtan a fogyasztói társadalmat és kapitalizmust, annak kisöccsét a kommunizmust, és mindent, ami a tömeg eszmerendszerekhez tartoznak.
De volnának javaslataim, hogy miképpen tegye. Empátiára igazán nem bazírozhat. Az ember önző lény. A kritikáját ne együttérzésre alapozza, mint inkább cinikus beszólásokba.
A dohánytermékeknél van ilyen fotó, meg figyelmeztetés a terméken, hogy milyen betegséget, halált okozhat. Talán ismerjük is azt a viccet, amikor bemegy a vásárló a dohányboltba és kér egy doboz cigit. Az eladó odaadja. A vásárló olvassa a feliratot, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. Azt mondja, inkább adjon másikat. A másikon az van, hogy a dohányzás impotenciát okoz. Mire a vásárló azt mondja, inkább adja az előzőt.
Valahogy így kell beszólni a macsóknak, ha húst eszel impotens leszel. Nemsokára salátát eszik zellerszárral.
A hiszékenyeknek meg lehet nyugodtan mondani, hogy a tudósok bebizonyították, ha csirke húst eszel, akkor tollasodni fog a hátad közepe. Ha malacot eszel szőrösödik az orrod. Ha birkát eszel, álmodban bégetni fogsz. Ha marhát eszel, vagy szarvast, akkor felszarvaz az asszony. A nőknek meg lehet mondani, hogy gyermekei meg fognak vadulni.
Teljesen egyetértek, hogy nem kell nagyüzemi módon tolni a rántott húst, a szalámit. Azzal is, hogy hallgassuk meg a dietetikusokat, táplálkozási szakértőket, és betegségek esetén nyugodtan használjuk a bevált diétákat. Ha valami taszít, vagy nem esik jól, akkor nem kell fogyasztani. Társadalmi szokás, elvárás ide vagy oda.
Azért értem meg, mert mi keresztyének is rendelkezünk egy böjt nevű szokással. De ez a belső lelki szükséglet testi vonatkozása. Húshagyó kedden találkoztam egy kedves római katolikus emberrel. A gyermeke egy nappali gondozási otthonban van. Talán kicsit fogyatékkal élő. Ő mondta, és a református dolgozók megerősítették, hogy bizony böjtöl. Meg is kérdeztem, hogy mit csinál. Pénteken nem eszik húst? Nem. Egészen húsvétig egyáltalán. Egy egyszerű falusi emberről beszélünk. Akinek az élete, a hite, a gyermekének állapota arra viszi, hogy tudomány, empátia, világbéke, vagy bármi törjön is ki, Ő Isten előtt kell megálljon, kizárólag előtte, egyedül. Ezt a módját választotta. Ezt nagyon tisztelem benne. Eszembe se jut megkérdőjelezni.
Nagyon nagy okának kell annak lennie, hogy az ember lemondjon az őt életben tartó életmódjának egy darabjáról, akár egy kis időre, vagy véglegesen is. Ha Isten szól…
