A boldogmondásoknak megvannak a maguk törvényei. Pontosabban szólva egy másik világ törvényeit mutatják meg. Érthetetlenek, furcsák, abszurdak csupán emberi szemszögből nézve, nem illeszkednek ahhoz, amit megélünk, a saját tapasztalataink kilógnak. De Jézus nem véletlenül mondja el őket. Magasabbra emeli a tekintetünket, kicsit ki az emberporból, jóval nagyobb látószöget használva.
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Ez is, már hogyan lehetne igaz? De hát az, akinek távlatai vannak, aki megkaparint mindent, az pont, hogy a törtető, a könyöklő, az erőszakos. A szelídnek nem jut semmi, szelídnek lenni nem éri meg. Miért mond ilyet Jézus?
Például azért, mert másképp érti a szelídet. Vagy, mert nála a szelídség felértékelődik.
Milyen is a szelíd? A mi kultúránkban sokszor rosszul cseng, van egy olyan olvasata, hogy aki szelíd, az mulya, az gyáva, az gyenge. Aki szelíd, az feladta az önérvényesítést, nem jut előre. Ma nem a szelídséget adják példának, nem az a kívánt hozzáállás.
Csakhogy Jézus és a Biblia mást ért a szelídség alatt. Nem gyengeség, hanem az erő másfajta használata – nem mások leigázása tesz győztessé, nem a többiek legyűrése, a nyers erő, a felvállalt hangosság és erőszakosság. Vagyis igen, győztessé tesz egy ideig, nagyon rövid ideig. De Jézus továbbviszi a tekintetünket, túl a megszokotton. A szelídség erő. A szelídség az az erő, amit nem a másik leigázására használsz, hanem arra, hogy józan maradj és ne vedd fel a kesztyűt. A szelídség forrása, hogy rendben vagyok, belül és az életem lényeges részeinél, nincs szükségem másra, csak Istenre, aki viszont vállalt engem. Miért is könyökölnék. A szelídség tűrés és ottmaradás a visszaütés és az ösztönök szabadon engedése nélkül. De ebben a tűrésben nem a lemondás van, hanem a biztos győzelem várása, hogy nemsokára vége.
A biztos győzelem az örökség. Hogy hosszú távon miénk lesz az, amit rövidtávon, pillanatokig az erőszakosok bitorolnak. Ezért van erő és lehetőség a szelídségre. Nem megy el nélkülünk a vonat…
Miről jutott eszembe ez a mondat? Hogy boldogok a szelídek? Történt, hogy pár hete Las Vegasban amerikai futball mérkőzést játszottak, a vendég a New England Patriots volt. (Az eset itt olvasható, látható: Méltósággal tűrte, hogy az ellenfél szurkolója szekálja…) Egy Patriots szurkoló Vegas-i emberek között nézte a meccset (Amerikában ez általános, nagyon ritka az agresszió sporteseményen, inkább egy családi ünnep egy meccs). A csapata vesztésre állt és közben néhányan az ellenfél drukkerei elkezdték inzultálni. Gúnyolták, az arcába másztak. De ő nem vette fel a kesztyűt, csendben maradt, nem reagált erőszakosan, nem kiabált vissza, tartotta magát. Az egész folyamatról videó készült, ami kikerült a közösségi oldalakra. A videó eredménye az lett, hogy az internet népe (itt) a szenvedő fél mellé állt. Aztán, az eset után a Patriots tulajdonosa, Robert Kraft is meglátta a videót, ahogy áll és tűr emberünk. A milliárdos megkereste, majd a következő hazai meccsen a saját díszpáholyába hívta Jerry Edmondot, a sértettet.
Látszólag az erőszakos szurkolók nyertek. Látszólag ők voltak az erősebbek, a hangosabbak, a csapatuk is nyert. De ennyi, aztán a következő héten az, akit „legyőztek” olyan helyen ült, ahova ők csak álmukban érkezhetnek meg.
Egyből a szelídekről szóló boldogmondás jutott eszembe. Hogy megéri, hogy Istenre nézve éri meg nem visszaütni, nem belenni a bokszmeccsbe vagy a sárdobálásba. Mert a végén felemel és azt emeli fel, aki beleillik az új világ törvényszerűségeibe.
Az örökségért nem kell hajtani, mert megvan. Félre van téve. Aztán jön a meghívás és olyan helyre jutunk, ahová Isten nélkül nem lehetett volna. Megmaradunk, szelíden is, akkor is, amikor már minden erőszak elbukott.
A boldogmondásoknak megvannak a maguk törvényei. Egy másik világ törvényei, egy olyan világ törvényei, ahol van igazság, van szeretet, amelyik másként győzött, de elmúlhatatlan diadallal kínál. A végén úgyis mi győzünk és törtetés nélkül is olyan magasságig jutunk, ahova egyedül nem tudnánk. Szóval, megéri szelídséget tanulni.