Néhány napja politikáról beszélgettünk páran, körbejártunk néhány gondolatot. Túl voltunk a választásokon, a téma főleg az egyház politizálása volt. Megvallom, kényelmetlenül éreztem magam benne. Már egy ideje így van ez, furcsa is nekem, aki évtizedekig hangos és aktív voltam közéletileg. Kényelmetlen. Régebben sokat gondolkodtam, hogy miért is van ez, valami elromlott bennem, megváltoztam? Való igaz, én is sokat változtam, de valójában a légtér még többet változott, olyanná formálódtak a játékszabályok, amikben nincs kedvem részt venni.
Például maga a közélet, már a fogalommal baj van. Mert hogy nincs, vagyis igazából itt a kétezres évek húszas éveiben a mi kultúránk már csak nyomokban tartalmaz közéletet. Már a nevében benne van – köz… Valami közös, valami közeg, ami mindannyiunkat körülvesz, mint halakat a víz, valami általános tér, ahol mindenki találkozhat mindenkivel, mint régen a piacon, valami közös médium, ahonnan veszünk gondolatot, pártállástól, értékektől függetlenül, és be is tehetünk oda. Na ez az, ami igazából nincsen. Nincs közös. Buborékok vannak.
Mára már közhely: a körénk és közénk feszülő online tér (és vele együtt minden más is lassan) csodálatos habot alkot ránk zárulva, egymás mellett élünk a magunk saját információs buborékjával, ami egyre jobban be is zár minket. Ironikus, hogy az internet gyorsította fel és tette lehetővé, az, amit mindenki összekapcsolására terveztek. Szóval a buborékok. Hogy ami tetszik, arra kattintunk, azt nézzük, azt követjük, arra reagálunk. Ami közel áll hozzánk, azzal töltünk időt, azzal dohogunk együtt, azzal nevetünk. Amire bólintunk, amivel összecsengenek a gondolataink, azt nyitjuk meg újra. És ezzel még talán nem is lenne gond, de a közösségi média profitmaximalizálásra törekvő algoritmusai újra és újra kiértékelik a kattintásainkat és az időnket, aztán inkább az azzal összecsengőt dobják fel legközelebb. Mi pedig észre sem vesszük, de csak egy hozzánk közel eső véleményterületet látunk, szűrt információkkal találkozunk. Azt hisszük, előttünk a világ, közben csak egy egyre szűkebb szelet. A kör bezárul, egyre jobban.
Az elején még csak a közösségi oldalak buborékja erősödött, valójában ugyanez megtörténik offline is. Neked is van tévéd, meg nekem is – mármint csatornád, amit nézel. Neked is van napilapod és nekem is. Neked is van tüntetésed és nekem is. És a hasonló összeül a hasonlóval, aztán annyi, hogy a többi micsoda és mit csinál, azt nem tőlük tudjuk meg, hanem a buborékon belül visszhangzó véleményvezérektől.
Meg is mondhatom a magamét, azt mondom közélet, kiírom magamból, a blogok óta nincs akadály. És teljesen mindegy, hogy belpesti liberális értelmiségiként, régivonalas konziként, hangos identitású jobbosként, mindent cancel eltörölni vágyó újbalosként, úgyis azok fognak olvasni, akik olyanok, de legalább is hasonlóak, mint én. Meg a trollok, de ők nem számítanak. Ami átjut az árkon, az csak felnagyított idézet, kontextusát vesztett kiragadás. Ide is, oda is. Ez nem közélet. Nincs köz, élet még van, de bezárva a hasonlókkal a biztonságos akolba. És közben egyre jobban távolodunk.
Közben mást értünk a szavakon, de azt hisszük, a többiek azt értik rajtuk, mint mi. Közben mondjuk a történeteinket, ők is a sajátjaikat, csak éppen egymásra nem reagálunk, legfeljebb címkézünk. Ez nem köz. Nem közélet, nincs közös tér. Már vitázni sem tudunk.
Persze túloztam és amúgy is ez csak egy vélemény. (Általában illik is kiírni a médiában, hogy nem a szerkesztőségé. Ez sem, csak Bella Péteré.) Túloztam, mert van közélet, amikor a buborékok felületi feszültségét kipukkasztja valami. Mondjuk ketten fekszenek az onkológián egymás mellett. Vagy együtt hordják Kárpátaljára a segélyeket. Vagy barátok nagyon régen és nem engednek a nyomásnak. Vagy a templomban, ott is még megtörténik, áment mondunk egymás imádságára, esetleg félretesszük a közös hitvallás miatt, hogy a szavazataink alapján ítéljünk egymásról – még ha vitázni is tudunk politikáról, de aztán annyi.
Ha már templom. Az állóvíz, de még inkább a pocsolya kedvez a tartós habnak, buborékoknak. Jézus élő vizet ígért, forrást. Buborék helyett. Ő azóta is valódi közeg nekünk és közöttünk kapocs, nem föld alatt működve, hanem jóval a mindennapi széttöredezettségünk felett.
Utóirat: egy nagyon friss videóklip, valami hasonlóról. Ráadásul még keresztyén is, a Szikra projekttől érkezett. Czinke Máté x EDITKA x Végh Máté x Kübler – BUBORÉK:
