Azaz: mit eszik a gyerek a csoki mellé Halloweenkor?
Azt mondják, a félelem játékos formában való átélése segíti a szorongás oldását. Közösségben megélve pedig erősíti az összetartozást. Egyszerűbben: egy jó kis horror buli összehoz. Iskolásan: egy klassz Halloween party építi az osztályközösséget.
Akkor meg miért nem írok most valami másról?
Azért, mert egy olyan kaput nyitogatunk vigyorogva — ráadásul a gyerekeinknek! —, amiről a legtöbben nem tudják, vagy nem is hiszik, hogy a túloldalán valóságos gonosz, ártó, nem kis hatótávolságú erők várják, hogy nyíljon az a kapu.
Ismerjük Jézus tanításait, olvastuk a Bibliát, tudjuk az intelmeket, a tilalmakat, a próféciákat. Tudjuk, mi a helyzet. Akár naponta elmondjuk az Úrtól tanult imádságban, hogy „szabadíts meg a gonosztól” és nem is gondoljuk hozzá, hogy szimbolikus értelemben. Csakhogy kényelmetlen lenne szembemenni az árral. És amúgy jópofa is ez az egész. Így aztán megszületik a kompromisszumkatyvasz:
20 dkg „A Bibliát régen írták”,
15 dkg „Nem eszik olyan forrón a kását”,
30 dkg „Ki hisz ma a démonokban?”,
25 dkg „Az összes barátja ott lesz!”,
15 dkg „De hát ez csak játék!”,
2 evőkanál „Viki néni is szektás vénasszony lett!”.
Aztán kisütjük. Hogy mi sül ki belőle, azt lehet, hogy csak sokkal később látjuk meg.
Megy a gyerek zombibálba. Az milyen? Gyönyörű gyerekarcok zombira festve, véreres gumi szemgolyók egy tálban a tanári asztalon, négy kislány a mosdóban éppen egy szellemtáblát próbál ki. A díszterem ajtajánál hatalmas műpókok szövik hálóikat levágott műkarok köré. A barátnőm egy hete zombijelmez után rohangál az óvodás fiának, de már csak Joker-jelmezt kapott. Én meg valahogy áthallom az All Hallows’ Eve-en, hogy Hell will win. Még jó, hogy a világ fejedelme már legyőzetett!
Persze, hogy rendkívül kicsi a valószínűsége annak, hogy valakit démonok zaklassanak tökfaragás közben, de ismerek pár olyan gyereket, történetesen a mosdóban szellemtáblázósok közül, kicsi koruktól ismerem őket, akik fiatal felnőttkorukra már tönkrementek. Persze nem mondják ki, hogy ettől. És nem is biztos, hogy csak ettől. De a gondok közvetlenül ezután kezdődtek. Az egyikük sátánista lett, a többieknek komoly pszichés problémái lettek. Persze tudom, hogy mai olvasat szerint ez a „vallásszabadság” illetve az egészségügy területére tartozik, de én máshogy olvasom.
„Úgy hiszem, az egyik oka annak, hogy Isten egyháza ebben az időben oly csekély hatást gyakorol a világra, az az, hogy a világ oly nagy hatást gyakorol az egyházra.” — Charles H. Spurgeon
A világnak könnyű dolga van. Mert a megváltott embernek sem könnyű lemondani az ego hatalmáról, az öntörvényűségről, és gyermeki engedelmességgel elfogadni az Atya féltő szeretetét. Pedig ez az egyetlen élhető lehetőségünk! És az egyetlen kiindulási pont ahhoz, hogy elvégezzük a feladatunkat — azt, amiért itt vagyunk.
