Kilyukadt és sérülten otthagyott, felforgatott lisztes raklap a boltban. Mintha állatok jártak volna ott előttem, nem emberek. Még advent se volt, csak közelgett. Lefotóztam, de fölösleges volt, beégett az emlék. Majd a sorban mögöttem a nyugdíjas a telekosarával, aki fontosabbnak érezte a bevásárlását, mint az előtte álló kismamáét, aki egy kétévest próbált a hisztiből kihozni, miközben félkézzel pakolt a szalagra. Fogta magát, elé állt egy szó nélkül.
Csak te nem tolakszol, várod a sorod megadón.
Jön az önjelölt, fontoskodik, dörgölőzik a fontos emberek között, filmezteti, tapsoltatja magát, szalagot vág át olyan projekteknél is, amikhez semmi köze nem volt, a riporter előtt meg beég, súgásra szorul mi ez, mennyiből, miért…
Csak te nem tolakszol, nem kell voks, aláírás, pozíció.
Egymásra licitálnak a dekoratőrök, a városok már saját imázsfényárban úsznak, ezer mikulás, mert mindenhol presztízs már egy saját nagyszakállú. Jótékony szervezetek licitálnak egymásra a segítségben, dobozok, kívánságok vására próbál úgy segíteni, hogy azért közben lehetőleg promózza is magát, mert ugye mit ér az a munka, amiről senki se tud…
Csak te nem tolakszol. A csend vesz körül.
Sorjáznak a listán a teendők: mikor sütünk mézeskalácsot, mikor szerezzük be az ajándékok hátralévő részét, mikor jutunk el a családhoz, egyikhez meg a másikhoz, jaj az irodába is kéne valami apróság a többieknek mégiscsak, és közben az ovi is kér még törlőt, papírt, időt, meg ki kéne jutni a vásárba is, vár a barát. Végtelen dolognak lenne jó beleférni a véges időbe…
Csak te nem tolakszol. Még a listán sem.
Hol vagy? Csak Te nem tolakszol. Míg minden igényt tart rám, és ezer bőrt húzna le rólam, a nem létező időm, pénzem, szeretetem és figyelmem markolja, lökdös naptól napig és célok között őröl, addig te csak vársz. Vársz engem a csendben, hogy elérkezzem hozzád és veled magamhoz. Te nem tolakszol, gyenge gyermek testtel megelégedtél egy lakhelynek sem nevezhető születési hellyel. Onnan is hamar elűztek. Nem tolakszol, halk, csendes nyugodt hangodért jártak köréd, mert annyira más volt a békéd, mint a világé. Királlyá, forradalmárrá akartak tenni, de te nem akartál pozíciót mást, mint ami van fentről. Csendben elviseled, sőt még szereted is, a téged ignorálókat, az életükben sodródókat, azokat, akik sem népszámláláson, sem egyébként nem vállalnak fel. Semmi csinnadratta, semmi fanfár, konfetti vagy tűzijáték, csak csenden elkezdted és bevégezted a megváltásunkat. Tolakodó, tapintatlan, elkötelező kegyelem.
