Az új párbeszéd nyelve valami teljesen más, ami nem az enyém, de nem is a tiéd. A miénk. Ha elveszítettük az édes anyanyelvet és már csak a durva szavak kráterei füstölögnek, eldönthetjük, robbanunk és robbantunk, vagy oldunk és oldódunk. De ahhoz más nyelven, más hangon kell szólni. Ha van új nyelv, van új párbeszéd és van új szövetség is. Ez a karácsony egyik ajándéka.
De van, hogy az új hang a szótlanság és a nélkülözés idején formálódik. Ez advent ajándéka. Vagyis inkább potenciálisan ínséges időszak lehetne, ha hagynánk. A húsvét előtti nagyböjt legendája jobban elhíresült, de legalább annyira nem gyakorolt, mint az adventi. A bazárok agresszív tolongása úgy tűnik, végleg visszahúzódásra kényszerítette az adventi böjtöt. De valljuk be, nem igazság csupán az árusokra fogni felelőtlen fogyasztási kényszerünket. Aki nem akar, nem böjtöl. Pedig de nagy szükség volna rá! Bár globálisan érezzük ennek egyre sürgetőbb szükségét, a változás nem a „fentről, valakik” által meghozott döntések következtében indul el. Az egyéni szinten meghozott döntések, melyeket Te meg én meghozunk és egyre nagyobb körben megélünk, nagy változásokat is eredményezhetnek. Ez pedig nem máson, saját felelősségünk felvállalásán múlik. Persze most azt mondod, „kevés vagyok én ahhoz, hogy változzon a világ!” Ahhoz tényleg kevés. De, hogy a te világod változzon, a tested, a környezeted, szemléletmódodat is beleértve, pont elég vagy.
Hogy mennyire fontos a visszafogottság és a szerényebb életvitel, egyre nagyobb felületen hirdetik a különböző médiumok. Jelenleg a Netflixen nézhetünk erről dokumentumfilmet „Vedd meg most” címmel, remélhetőleg nem csak azért, hogy a napi jól ismert szorongásunkat szinten tartsuk. Elismert gasztroenterológusok itthon és külföldön mind azt hangsúlyozzák, az egészségünk egyik alappillére a mértéktartás. Nem csak a kevesebb húsfogyasztás vagy az alkohol minimalizálása a fontos. Mindenből elég volna kevesebb, és sokkal jobban működne a testünk.
Mindaz a spirituális bölcsesség, mely az egyházban évszázadok alatt ismert és gyakorolt volt a böjt által, napjainkban összeért a tudományos tényekkel, és úgy tűnik, ezzel kinyílt egy újabb ajtó, mely a hit és a tudomány kapcsolatát szorosabbra fonhatja. Számomra ez megerősítő jelleggel is bír, mert ha a vallásos életforma nem is tud mindenre egzakt választ adni, olyan mélyen gyökerező rítusokba vezet be, melyek az életminőség javulását szolgálják. Alapot és keretet kapunk egy olyan életre, melyet nem kiábrándulva, csömörrel és undorral élünk. Ahol a sok „cucc” felhalmozása nem szeretethiányból fakadó pótcselekvés volna.
Nyilvánvaló, hogy a kereskedők soha nem fogják azt mondani, fogyasszunk kevesebbet ételből, italból, élvezeti cikkekből, gyógyszerből, ruházati vagy egyéb használati termékekből. Inkább az ellenkezőjére motiválnak. Akkor is, ha a tudományos kísérletek egyértelműen mást bizonyítanak. Ha egy picit jobban hegyeznénk a fülünket a valódi meghallgatásra és figyelemre, a karácsonyi örömüzenet lényegére, annak fénye is felragyogna, hogy nekünk mi keresnivalónk van ezen a világon.
