Megéled

Csupa kérdés

Isten mire vár?

Miért vár olyan sokat az ember teremtésével, majd százhúsz napot Noé idején a szárazföld meglelésével? Mire vár, amikor népe az egyiptomi rabszolgaság igáját húzza? Miért számol tízig és nem végez az egyiptomiakkal egy csapásra? Hová tűnik a sokszáz év az istentelen nép kóborlása alatt, és merre száll a próféták borsóra hányt kiáltása? Miért negyven nap Ninive pusztulása, és ötven jó ember Szodoma igazsága? Kinek áldás a gyermek, ha kora már hetven, és hány barátot számoljon még az a Jób, kinek már semmije nincsen? Miért a sok király a szétszakadt országba? Hová menjen, ki már csak elnyomott a saját otthonban?

Miért a tizenkét éves Jézus tűnt el három napra, és hová lett az idő, míg harminc lett és felbukkant a Szentírás lapjain újra? Negyvennapi böjt alatt miért csak a végén korgott a gyomra? Negyednapja halott Lázár barátjához miért nem sietett rohanva? Miután három évig tanított, három napig a sírban holtan feküdni miért kellett? Hogyan telt a negyven nap a feltámadás nagy csodálkozásában, és miért pont annyi? A mennybemenetel napját ki választotta ki? Tízet pünkösdig miért kellett még várni? Mennyi még az élet, míg Jézus visszatér, és mi, akik ma élünk, a miénkbe még belefér? Hány évre elég a remény, ha elfogyott? Hogy vegyen lelket az ember az orrán, ha a szája már nem szól, de csak nyitott?

Vajon hogyan őrlődik percekké az óra a Mindenható mozsarában? Ugye féltő gonddal söpri össze a másodpercek apró puszi morzsáit asztala sarkában? Van-e még köztük el nem csókolt csók, mit nekünk tartogat, és békeidő, mi hozzánk esetleg bekopogtat? Miért fáj ennyire egy meg nem élt emlék képe? Engem is számon tart, és Ő szégyenkezik helyettem, mikor szidom az övéit? Belép-e éjjelembe hóhérként lángpallossal, vagy lesz-e ajkamon az örök szó, ha a szívem megcsal? Hogy lesz közös a történet, ha veled nem bírom megosztani az enyémet? Megérkezünk majd Hozzá úgy, hogy ez a sok miért és hogyan mind nem számít? Vagy puzzle darabokat gyártunk anélkül, hogy összerakjuk mintáit?

Látod már, hogy az idő neked kell, hogy míg egy perced sincs, mégis legyen élet, hogy utolérd magad?

Az örökkévalóságba megérkezni több mint egy szempillanat.

Isten ránk vár.

A szerző

Írások

Kislánykènt a járdán sètálva gyakran ütköztem neki lámpaoszlopnak, annyira el voltam foglalva a világ működèsènek megèrtèsèvel. Kerestem a Teremtőt, a cèlt ès az èrtelmet minden mozdulatban. Ma már óvatosabban közlekedem, de a cèl mèg mindig ugyanaz. Haladni az Ő kegyelmèről a teljesség felè úgy, hogy lelkèszkènt egyre inkább èrzem a felelőssègèt szavaimnak ès tetteimnek.