Isten megteremtette az embert a maga képére és hasonlatosságára. Nem az Isten hasonlít az emberre, hanem az ember hasonlít Istenre. A mai ember nem annyira hasonlít az Istenre. Mert ott van az a bizonyos jó és rossz tudásának a fája, amely végül Éva és Ádám vesztét okozza, és így minden tőlük származó emberét is. Az elveszett istenképűség egyúttal jelenti az elveszett Édent is.
Az „ÓKERESZTYÉN ÍRÓK” sorozatban, az Apokrifek könyvben, „Mózes apokalipszise” című munkában olvashatjuk. Ádám és Éva meglátják az Édenen kívüli élet valóságát, amikor egyik fiukat Ábelt megöli Káin, a másik fiú. De kapnak egy új fiút Szethet. Ádám egyszer megbetegedett és Szeth azt kérdezte, mi az a baj és betegség. Akkor Ádám elmondta engedetlenségüket és azt, hogy Istennek van egy másik fája is, amelyből Istentől való olaj csordogál. Ha abból kaphatna, akkor megpihenhetne, gyógyulhatna. Éva és Szeth elmennek a paradicsom közelébe: „Isten pedig Mihály főangyalt küldte hozzájuk és e szavakat mondta nekik: – Szeth, Isten embere, ne fáradj itt imádkozva ezen könyörgésekben kérve a fáról, amelyben olaj csörgedez, hogy megkenjed vele atyádat, Ádámot! Most nem kapod meg azt, hanem a végső időkben. Akkor feltámad majd minden test, kezdve Ádámtól egészen ama nagy napig bezárólag, és ők szent nép lesznek. Akkor őnekik adatik meg majd a paradicsom minden gyönyörűsége, köztük lesz Isten. És nem lesznek többé színe előtt vétkezők, mert elvétetik tőlük a gonosz szív, és olyan szív adatik nekik, mely a jót szokta meg, és csak neki szolgál. Menj ismét atyádhoz, mivel betelt életének mértéke, három nap híján. … Éva és Szeth visszajöttek a sátorba, ahol Ádám feküdt, Ádám pedig ezt mondta Évának: – Mit tettem bennetek, és mily nagy haragot hoztam rátok, ami nem más, mint a halál, amely uralkodik egész nemünkön!”
Ne dobjuk el ezt a történetet, csak mert apokrif. Egy értelmezés. Egy prédikáció. Cseri Kálmán, vagy Kozma Zsolt prédikáció. Azt mutatja meg, hogy az ember az Isten közösségéből, a paradicsomból, a jóból valahogy eljutott a halálos állapotig, ahol van betegség, baj, rossz és halál.
Folytatom az idézést, immár Ádám halála utáni időből. „Akkor Isten szólította Ádámot, és mondta: – Ádám, Ádám! És a test válaszolt a földből, és mondta: – Íme itt vagyok Uram! És azt mondta neki az Úr: – Mondtam neked, hogy föld vagy, és a földbe veszel! Mostan a feltámadást hirdetem neked! Feltámasztalak téged az utolsó napon, amikor minden ember feltámad, aki magvadból való.”
Az ember meghal. Nincs mit tenni. Ez az útja. De az út véget érhet úgy is, hogy nem érdekel, vagy úgy, ahogy Jézus meghalt a kereszten és azt mondta, hogy „Atyám a Te kezedbe teszem le az én lelkemet.”
Az Egyház történetében, időileg, Jézus kereszthalála és feltámadása előbb volt ismert a keresztyének között, mint a születése. A Messiás, a Megváltó, A Szabadító Jézusról szóló próféciák a halála és feltámadása után lesznek érthetők, elfogadhatók a tanítványok, később a keresztyének számára. Ebből a nézőpontból értjük meg, hogy miért lesz emberré Jézus. Vagy, ha nem is értjük meg teljesen, akkor is így lesz elfogadható, vigasztaló, és egy életet végig kísérő.
„… halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, 15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. 16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. 17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.” Zsidókhoz írt lev. 2, 14-17
Jézus azért lett emberré, hogy megsemmisítse az ördögöt, szabaddá tegye azokat, akik a haláltól való félelem miatt rabok voltak, és engesztelést szerez a nép bűneiért.
Mindezek után jöhetnek a pásztorok, a napkeleti bölcsek. És az angyalok a jól ismert éneket éneklik: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Lk. 2, 14
Van egy fordulat az Isten képmására teremtett, de azt elvesztő ember számára. Isten képmása, ikonja, eikonja Jézus. Az Ember. Ecce Homo! Kicsiben, jászolban, gyerekként, ácsként, rabbiként, tanítóként, csodatévőként, gyógyítóként, Isten Fiaként, Emberfiaként, kereszten és a feltámadás után élve. Most hasonlóvá lett az istenképűséget elvesztő emberekhez. De közben Ő nem veszítette el az istenképűséget.
Ezért fedezték fel benne Isten megváltóját, szabadítóját, a Messiást. A feltámadt Jézus a Krisztus. Ezt nem lehet nem látni, meg nem történtté tenni. Ez a keresztyén szabadság. Találkozni a feltámadt Krisztussal azt jelenti, hogy Isten igaz mindenek felett. Nincs többé semmiféle hatalom, beleértve a halált is, ami elválaszthat Isten szeretetétől. A keresztyén ember szabad, mert nem azért mondja el Isten megváltó történetét, mert parancsba adták, és halállal, kárhozattal fenyegetik, ha nem teszi. Hanem mert megismerte, hogy Isten igaz, Jézus a Krisztus.
