A napok rohannak, ahogy az emberek is. Boltba menni már felelőtlen dolog, csak úgy beugrani zsömléért már nem ugyanaz az élmény. Sorolnak a kocsik, sorolnak az emberek. Hogy lehet ebben a környezetben nem felvenni a zaklatott ritmust? Hogy lehet valahogy máshogyan készülni?
Biztos több praktika kínálkozik erre. Én most épp csak egy újat mutatnék be, amely kínálkozik erre a célra. Csak úgy zárójelben, mint a címe is mutatja. A (Szela.) – szünet, ami életre hív című könyv egy rendhagyó kötet. Nem fejtegetést, érvelést, magyarázatot, hanem csak keretet ad arra, hogy megtörténjen a legfontosabb találkozás: Isten akaratáé és az emberé. Ezzel pedig a hitélet hamisítatlan közepébe vonz. Az igefeldolgozást segítő naplószerű naptár úgy segíti az elmélyülést, hogy egy héten át hív egy-egy igerész fölött gondolkodni.
Mit mond el ez az ige Istenről? Mit mutat meg rólam? Hogyan beszél a környezetemről, vagy épp a környezetemhez, ha komolyan veszem? (A könyv végi kérdések segítik a gondolkodásunkat, ha sorvezetőre szorulunk.)
Személyes csendességhez, vagy csoportmunkában egyaránt használható, és bár naptár logikát követ – az év bármely napján elkezdhető. Viszont segít rendszerességet tartani a csendességben azoknak, akik ebben egy kis rásegítésre szorulnak. Önállóságra segíti azokat, akik inkább hallgatnak másokat, minthogy azzal foglalkozzanak, őket hol érinti meg Isten akarata. Így pedig általános fejtegetések helyett megszólalhat nekünk az ige talán sosem tapasztalt személyességben.
Azt hiszem, mi reformátusok a praktikum elvén mindig maximálisan kitöltjük a kereteket, ezúttal viszont az istenkereső üres keretet kap – térben és időben arra, hogy csak az igére koncentráljon. Figyeljen arra, mit mozdít meg benne, mit nem ért, mivel hadakozik. Ezen keresztül pedig észrevétlen olyan minőségi időt tölt Istennel, amely valóban teljesen átstruktúrálja a napokat. Ahogy említi is a fülszöveg: a (Szela.) nem a válaszokról szól, hanem az Istennel töltött időről.
Ahogy ma hamar lommá váló tárgyaknál divatosabb élményt ajándékozni, úgy ha valaki komolyan veszi, hogy ez a könyv meghívó, istenélményt kaphat vagy adhat általa.
