A nemrég magunk mögött hagyott hittanos táborunk egyik legérdekesebb kirándulása a füredi Lóczy-barlang meglátogatása volt. Balatonfüred fölött, a város szélén, a Tamás-hegy belsejében alakult ki a mészkőben feltörő meleg vizek hatására ez a kicsiny cseppkőbarlang.
A 19. század vége felé találtak rá kőfejtés közben, és először látogathatta bárki, aki arra járt, felfedezték maguknak bátor lurkók is, aki sokat beszökdöstek oda játszani, aztán sajnos balesetek is történtek. Ezért egy idő után befalazták a keskeny bejáratot, majd szakemberek kutatták, és végül újra látogathatóvá tették, ezúttal biztonságosabb körülmények között.
Aztán néhány éve a barlang elé modern látogatóközpont épült, színvonalas interaktív kiállítással, kis büfével és takaros vizesblokkokkal, és persze komoly szakmai vezetéssel. A belépésre várakozók felfrissíthetik magukat házi limonádéval és minden jóval, a gyerekek rajzolgathatnak, kézműveskedhetnek, az érdeklődők olvasgathatnak, és aki végül lejut a barlangba, élvezheti az izgalmas látványt és a tikkasztó kánikulában annyira jóleső 15 fokos hűvöst.
A barlang közvetlen bejáratát képező ajtón van egy vízszintes nyílás. Mintha postaládáé lenne, csak azért valamivel nagyobb. (És hát ugyan ki küldene levelet egy barlangnak…) És az ajtóhoz vezető folyosó mennyezetén is végig megfigyelhetők széles rések. Mindez pedig a denevérek miatt.
A látogatást vezető hölgytől megtudhatjuk, hogy ez bizony előírás is már az új kiképzésű barlangbejáratoknál. A denevéreknek igenis biztosítani kell a zavartalan közlekedést ki és be, emberi építmény ennek nem állhatja útját, bizony a denevéreknek is vannak jogaik. Nagyon helyes!
Amikor azonban arról érdeklődünk, hogy akkor valóban találkozhatunk-e látogatásunk közben denevérekkel, kiderül, hogy nem. És ez nem az embereken múlik, hanem ezeken a kis röpképes rágcsálókon. Az ő döntésük.
Ugyanis mivel a barlangnak viszonylag állandó hőmérséklete van egész évben, ez télen bizony túl meleg az áttelelni akaró denevéreknek. Nincs elég hideg bent, felébredhetnek téli álmukból, és táplálék híján éhen is vesznek. Továbbá a barlang páratartalma is túl magas számukra, a bundájukra lecsapódó víz sem tenne jót nekik.
Szóval ott van az előírás és emberi protokoll szerint kialakított sok nyílás, de a denevéreknek eszük ágában sincs olyan helyre jönni lakni, ami nem tesz jót nekik. Ami nem lenne megfelelő élőhely a számukra. Azt nem tudom, régebben lakták-e denevérek a barlangot, hogy változtak-e a körülmények, de ha így is volt, felismerték és változtattak ők is. Igazi élet-bölcsesség! Simán felismerik és eszerint döntenek.
Ebben a most már évenként ismétlődő nyári kánikulában sokszor eszembe jut még egyetemista korom tapasztalata a mediterrán népek életritmusáról. Görögországban jártunk, kispénzű diákként, amolyan tényleg spórolósan, de fiatal kedvvel és erővel. Pezsgő élet volt a turistáktól mentesebb kis városkákban, falvakban is, de déltájban néhány órára minden utca kiürült, mintha kihalt volna a hely. Bezártak a boltok, eltűntek az emberek. A legperzselőbb forróságban elbújtak sziesztázni.
Annyira megszoktuk 21. századi nyugati kultúrájú teremtés koronáiként, hogy kényünk-kedvünk szerint alakítjuk a környezetünket, fűtünk és hűtünk, fagyasztunk és fogyasztunk, használunk és elhasználunk és kihasználunk. Amit lehet. De most mintha visszaszólna a természet, melynek egyébként, ugye, elvileg részei lennénk.
Vannak protokolljaink, elméleteink, technikai tudásunk, sok mindenünk, de lehet, hogy picit tanulhatnánk a denevérektől… Nem csak belenyúlni és elvenni, hanem felismerni és elfogadni. Alkalmazkodni. Engedni…