Az ötödik osztályos hittan munkafüzet első feladata egy betűkből összekevert szó megfejtése. Rövid gondolkodás után hangosan kiáltják a gyerekek, döntéshelyzet. Ők még nincsenek abban a korban, hogy valóban nehéz döntések súlya nyomná a vállukat, annál inkább azok a fiatalok, akiket konfirmációi előkészítőre hívnak a következő hetekben.
Bevallom, ha most találkoznék ezzel a hívással, legalább akkora gondban lennék, mint ők. Heti rendszerességgel elköteleződni akár két éven át felnőtt szemmel nézve is nagy energiabefektetést jelent. Akármire már nem jelentkezünk, hiába ennyi lehetőség. Nyilván, ha kötelességről van szó, amit nem kerülhetünk el, akkor más a helyzet, de amikor valami opcionális, például egy szakkör, zeneiskola, vagy sport, máris megy a számolgatás, hogy mire van idő, pénz és energia.
A realitás része az is, hogy a konfirmációi előkészítő is az opcionális tevékenységek körébe tartozik sokak felfogása szerint. Ami beavatási rítusként funkcionált valaha, mára idegen szóvá vált. Pár évvel ezelőtt még hagyományból fontos volt, hogy „egyházilag rendezve” legyen az illető, nehogy lemaradjon a templomi esküvőről, vagy ha gyermeke születik, a keresztelőről, de ez egyre inkább kikopik. Nem is baj, ha ettől az elképzeléstől végre elszakadunk.
Hiszen a konfirmáció mégiscsak megerősítést jelent, és csak azt lehet megerősíteni, amit már egyszer elhatároztunk, eldöntöttünk. Nem vagyok benne biztos, hogy az a bevett gyakorlat, ami eddig evidens volt konfirmációra készülve, ma is működik, de mintha nehezen látna napvilágot egy újfajta gyakorlat. Jó pár visszaemlékezés szól arról, hogy a konfirmáció inkább megszégyenítő pillanat volt. A Heidelbergi Kátét és az énekeskönyvet is meg kellett tanulni, és a padba aszerint ülhettek be, amennyit sikerült megtanulni. Mindenki tudta, hogy aki a bevonulók sorát vezeti, megtanulta az egészet, a legutolsó pedig… szégyellhette magát. De olyan is van, aki nem emlékszik semmi konkrétumra, csak hogy sodródik a többiekkel. Én is közéjük tartozom.
Ma a legtöbb helyen nem a kátét, hanem egy modernebb változatát tanítják. A Megtaláltuk a Messiás kérdéseire kell felelni a nagy napon. A könyv más, a séma ugyanaz. Sokak számára ezért is lehet elrettentő a konfirmáció. Az amúgy is terhelt hétköznapokba bezsúfolni még valami tanulást, nem a legkedveltebb tevékenység. A tanulási nehézségekkel küzdőkről nem is szólva.
Persze érthető a konfirmáció dilemmája egyházi oldalról is. Hogy tehetne valaki fogadalmat anélkül, hogy ne lennének ismeretei arról, aki mellett elköteleződik? Egyáltalán, ebben a korban, 7.-8. osztályban kell valóban ezt a fogadalmat tenni fiataljainknak? A hagyományaink, az „így szoktuk meg” alapállapotunk sajnos ebben az esetben is hátráltató tényezőként vannak jelen, mert ritka az a fiatal, aki valóban felelősen tudná kijelenteni azokat a szavakat, amiket a lelkész után ismétel. Jó ideje porondon van a konfirmáció jelen gyakorlatának felülvizsgálata, de változások inkább helyi szinten történnek a nagy egész helyett.
Bárhogy is legyen, hamarosan akkor is dönteni kell sok családban, hogy elindulnak-e a konfirmáció felfedezőútján, vagy úgy döntenek, hogy nemet mondanak, esetleg nem döntenek. Persze, a nem döntés is döntés. Minden esetre szeretném érzékeltetni egy kis triviális példával a választás és döntés közötti különbséget, mert a konfirmáció valójában döntés kérdése és nem csupán egy választható elfoglaltság a sok közül. Ha úgy döntök, hogy eszem egy pizzát, még nem jelenti azt, hogy tudom, milyen feltétet választok. Amikor megkapom az étlapot csak akkor szembesülök a választékkal és a dilemmával, hogy nem is tudom hirtelen, melyiket válasszam. Hogy végül pizzával megyek el, biztos, hiszen a döntés még a választás előtt megszületett.
Gyermekeink és mi is sok esetben nem a döntés, hanem a választás lehetőségét látjuk meg a konfirmációban, pedig Isten mellett dönteni magát az alapot jelenti. Ha van lehetőségünk segíteni nekik a helyes döntés meghozatalában, ne engedjük a tanácstalanság irányába sodródni őket, hanem biztassuk és bátorítsuk fiataljainkat hitük megélésére! Akik szülők vagyunk, gyermeket nevelünk, a legjobbat szeretnénk nekik adni, amit csak lehet. Akárhogy is variáljuk a lehetőségeket, megfelelő alap nélkül mindig csapongó lesz a lét és bizonytalan. Ha Isten mellett döntenek, a lehető legjobb alapra építik jelenüket és jövőjüket.
