Van egy ilyen című film. Persze sok más film is van. Meg történészek, akik megpróbálják valahogy érthető, emészthető formában elmondani a tragédiát. Egy társadalomban az emberek egy része figyeli a másik részt. Ebből a figyelésből valakik valamilyen következtetést vonnak le, döntéseket hoznak, vagy erőszakolnak dönteni másokat. Azután rengeteg ember sérül. A fő döntéshozók felülemelkedve kivonulnak, és ott maradnak a csatatéren a sebesültek, hogy foltozzák össze magukat és egymást. Megfigyelők és megfigyeltek.
A besúgás óriáskígyójának sötét gyomrába nem jó belenézni, belekeveredni, mert onnan nincs kiút. Félelmetes csapda még az erősek és értelmesek számára is. Ott nincs értelmes, logikus magyarázat. Van a hatalom, amelyik uralkodni akar, és felhasznál mindent és mindenkit a maga uralmához. Vannak, akiken uralkodni akar a hatalom, akik bármit is csinálnak, mindenképpen valahogy belekeverednek az önsorsrontó örvénybe.
Voltak, akik jelentettek és voltak, akikről jelentettek. Voltak, akik megrendelték a jelentéseket, akik feldolgozták, akik döntéseket hoztak azok alapján, akik végrehajtották, vagy végrehajtatták. A lényeg soha nem a besúgás volt. A hatalmasok, hatalmat megszerzők és megtartani akarók manipulálták és alakították a társadalmat.
De miért beszélünk múlt időben? Ma is ez történik. Azt gondoljuk, hogy most véletlen az ügynökakták kinyitása? Ellenőrizhetetlen és hiányos információk hullanak egy társadalomra.
Azért azt tudni kell, hogy mikor igazolt jogilag és történettudományi szempontból az, hogy valaki valóban ügynök volt.
B-dosszié: Beszervezési dosszié / Ez tartalmazza a beszervezés körülményeit, a jelölt személyi adatait, a beszervezési nyilatkozatot. Ez utóbbit az ügynök saját kezűleg írta alá és amelyben elfogadta a fedőnevet, és ebben van a környezettanulmány is.
M-dosszié: Munka-dosszié / Ez tartalmazza az ügynök által kézzel írt, gépelt vagy jelentett jelentéseket. Ha valakinek a saját kézírásával vagy aláírásával ellátott jelentései fennmaradtak, az kétségtelen bizonyíték az aktív együttműködésre.
6-os karton: Az állambiztonság által vezetett hivatalos karton, amely tartalmazta az ügynök valódi adatait, fedőnevét, a beszervező és tartótiszt nevét, valamint a beszervezés alapját (pl. zsarolás, anyagiak, hazafiasság).
Mágnesszalagok és naplók; B-naplók, H-adatbázis: Az állambiztonság központi, számítógépesített vagy könyvelt nyilvántartásai, amelyek rögzítették a hálózati személyek adatait
A puszta adminisztráció, pl. egy 6-os karton megléte önmagában nem igazolja az aktív ügynöki tevékenységet. Előfordult, hogy valakit adminisztratívan beszerveztek, kiállították a kartont, de az illető végül megtagadta az együttműködést, és egyetlen jelentést sem adott le. A tartótisztek a saját teljesítményük kozmetikázására olyanokat is bejegyeztek a rendszerbe, akik nem is tudtak róla, vagy nem végeztek érdemi munkát. Ráadásul a rendszerváltáskor sok dosszié megsemmisült. A tartótisztek sokszor eltüntették a beszervezettek iratait.
1989-ben a teológia erkélyéről néztük, hogy hogyan ürítik ki a Markusovszky téren lévő Munkásőr laktanya irattárát.
Egy picit térjünk rá arra, hogy ki, miért vállalta. A bizonyos 6-os kartonon fel van tüntetve, már akinek megvan a kartonja, és amennyiben igaz, amit ráírtak.
Zsarolás, anyagiak, hazafiasság.
Voltak, akik a rendszerrel elviekben szívvel lélekkel egyetértettek. Ők önként és dalolva. Ha okosak, értelmesek, tanultak is voltak, akkor nem maradtak meg a kezdő beszervezett ügynökök szintjén. Komoly karriert futottak be. Tartótisztek, vagy még magasabb pozíciókba kerültek.
Nehéz tőlük elkülöníteni azokat, akik anyagiak miatt végezték. Mert a pénz elve is erős motiváció. A pénznek nincs szaga. Itt bőven kompromisszumokról, előnyökről beszélünk. Családtagok tanulása, külföldi képzése, jó állások, jó karrier ígérete.
Voltak, akiket zsaroltak, kényszerítettek. Fenyegethették az életüket, családtagjuk életét szó szerint és egzisztenciálisan is. Elvágják a lehetőségektől. Nem tanulhat tovább, nem kap állást. Olyan vidékre teszik, ahol éhenhal. Valakit a függőségeivel zsaroltak, vagy nemi identitásával. Homoszexuális, nőcsábász, örömlányok vendége, alkohol vagy drogfüggő, szerencsejáték, sikkasztás. Mindenkinek van gyenge pontja. Ezt nem mentségnek hozzuk fel, csak a valóság ez.
A rendszer jól működött, és kevés kivétellel csak azt nem szervezték be, akit nem akartak. Sok beszervezett, aki aláírt, rekonspirált, azaz felfedte magát az ismerősei, vagy családi körében. Azaz magára tűzte a besúgó jelvényt, persze csak képletesen, hogy vigyázz, ha velem beszélsz, mert nekem akkor jelentenem kell. Valakiket azért alkalmaztak, hogy azokat figyeljék, akik másokat figyelnek.
Mint írtam is az elején, hogy ez az ügynök kérdés, ez bizony egy óriáskígyó feneketlen gyomrához hasonlít. Abból nem lehet kijönni, csak megemésztődni. Nem véletlen, ha előhúzzák, mert akkor ezzel is van valamilyen céljuk, akik eddig ezzel dolgoztak. Pontosan arra jó, hogy hergelhessék a sértetteket, vagy azokat, akiket egyáltalán nem érintett, de nagy az igazságérzetük, és bármire ugranak, ami megfelel a megtervezett politikai, gazdasági jövőképének és hasznának.
Az igazságérzetünknek az tenne jót, ha azokat tudnánk megtalálni, akik elszenvedték ennek a rendszernek a bántásait, és akik életében komoly következményei voltak az ügynökmunkának. Mert vannak áldozatok. Ha komolyan rendezni akarnánk, akkor velük kellene szóba állni, ha még élnek. Őket kellene megkérdezni, hogy mi legyen, mit szeretnének. Helyükben nem bocsáthatunk meg, és nem is ítélkezhetünk. Nyilván az áldozatok nagy száma, és elérhetetlenségük miatt ez nem fog megtörténni. Akkor most ki lett bíróvá közöttünk? Az egyik manipulátor felhasználja az adatokat a másik manipulátorral szemben a hatalom megszerzése érdekében. Teszi ezt valamilyen társadalmi felhatalmazás jegyében. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy ebben a pillanatban a magyar társadalomban fel akarják rúgni a társadalmi szerződést. Ez a kérdés csak valamilyen társadalmi kataklizma felé akarja sodorni az eddig viszonylag józan magyar társadalmat. Nyilván ez valakiknek érdeke, mert egy felzaklatott társadalmon könnyebb befolyást szerezni. Mi pedig itt állunk, mind azt gondolva, hogy az igazság kapujában állunk, és minden kiderül, és szép lesz.
Az egyházi társadalomban nagyjából tudtuk mindig is, hogy kik azok, akik ügynökök vagy beszervezettek. Volt, akit 1989-ben a rendszerváltás előtti hónapokban szerveztek be. Megtudtuk és kérdeztük miért. Nem tudta megmondani. Azt is tudni kell, hogy esperestől felfele mindenkivel valamilyen kapcsolatot keresett és tartott az ÁEH, Állami Egyházügyi Hivatal. A teológiai professzoroknak is kötelező volt leadni a jegyzeteiket, amelyekből tanítottak. Amikor a teológiára kerültem (1988) az egyik jegyzet még 56-ot ellenforradalomnak írta le. A következő évben már kivették ezt belőle.
Ami azonban nagyon is figyelemre méltó, hogy vannak olyan egyházi emberek, akikről tudtuk, hogy beszervezettek, és most hiába keresem őket a megnyílt felületen. Nincsenek benne ebben az adatbázisban. Persze valamelyikről tudtuk azt is, hogy a magyar titkosszolgálatok sem tudtak hozzáférni, mert egy másik védte, az orosz KGB.
Nagyon észnél kell lennünk a református egyházban is, hogy most olvashatunk, nyelvelhetünk, azt tarthatjuk rossznak, akit csak akarunk, vagy azt mentegethetjük, akit csak akarunk. Ítélkezhetünk, elégedetlenkedhetünk. Egy beszélgetés többet érne azokkal, akik érintettek. Akár áldozatok, beszervezettek. Mert Isten elé kell állnunk különbség nélkül.
A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de azt várom az egyházi emberektől, akik érintettek, amit Jézus tanított a Hegyi beszédben.
Máté ev. 5
„23 Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened,
24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat!”