Megéled

Egy hőhullám valahányadik napja

A Bethesda Gyermekkórház felhívása mutatott rá, hogy a hőség az egy dolog, meg a hőség kibírására irányuló erőfeszítéseink is. De van a kiszolgáltatottságnak egy olyan foka, amikor egy kórházban, ahová azért megy az ember reménykedve, vagy viszi gyermekét reménykedve, hogy ott gyógyulni lehet, nem lehet gyógyulni. Mert meleg van, és elromlott a klíma, vagy amúgy is hiányzik. A hálótermek, műtők, kórházi helységek elviselhetetlenül felmelegedtek. Elmaradnak a beavatkozások.

A felhívás arról szólt, hogy 10 millió forint sürgős segítség megoldaná. Nem telt el 24 óra és megoldódott. Egyfelől a Református Egyház, mint fenntartó, azonnal lépett. Másfelől rengeteg adakozó névvel, név nélkül adakozott. Sportklub, vállalkozó, politikus. Az adakozás jól sikerült: „Egy névtelenségét kérő kiemelt nagyösszegű adományozónknak; az összefogásban résztvevő számtalan támogatónknak és a cégek felajánlásának köszönhetően még nagyobbat álmodhatunk és azon helyiségek is sorra kerülnek a klimatizálásban, melyeket nem is remélhettünk. A sürgősségi várakozó, a sebészeti betegőrző kórterem, a neurológiai betegfogadó tér, ADHD ambulanciánk vizsgálója, génterápiás kórtermünk és az otthonlélegeztetési alváslabor klimatizálása is megoldódik a következő hetekben.  Segítsetek, hogy az összefogás híre is oly sok helyre eljusson Általatok, mint segítségkérésünké!”

Viszont a felhívás rámutatott, hogy a baj óriási. Nem csak a Bethesdában. Jönnek a hírek országosan a kórházakról.

„Kedd óta az Uzsoki utcai kórház valamennyi műtőjében, a budai Szent Jánosban pedig a traumatológiaiban nincsenek műtétek. A két intézmény klíma berendezései néhány óra különbséggel hibásodtak meg. Az Uzsoki műtőiben 41,5 foknál, míg a Jánosban 38 fokos hőség után álltak le a beavatkozásokkal.”

„Elromlott a klíma az immunhiányos betegek kezelésére szolgáló steril szobákban a Szent László Kórház transzplantációs osztályán, ezért 32 fokos hőségben fekszenek a gyerekek…”

„…a tatabányai Szent Borbála kórház sürgősségi osztályán is csak egy ventilátor működik, az intézmény szerint soron kívül intézik a klíma javítását.”

A cikkekhez érkeznek a személyes hozzászólások is. A Kistarcsai Flór Ferenc Kórházhoz azt írják, hogy mindenki megtesz mindent, de klíma nélkül már nem lehet meglenni a betegeknek a kórtermekben. Olyan elviselhetetlen a hőség. Ha egyszer hazamehetnek gyógyultan, akkor a gyógyultak és családtagjaik a termet klímássá alakíttatják adományaikkal.

 „A hőség minden kórházi dolgozót próbára tesz, nem csak a műtő személyzetét. Mindenki kitart, orvosoktól az ápolókon, asszisztenseken, műtő személyzeten át az irodai dolgozókig és raktárosokig mindenki ereje felett teljesít. És biztos vagyok benne, hogy minden kórház minden dolgozója ugyanígy a végletekig kitart” Ralovich Zsolt.

A Magyar Orvosi Kamara szerint a hőhullámok miatt minden rendelőt és kórházi osztályt klimatizálni kellene, emellett a meglévő klímákra is költeni kellene, ezek ugyanis sokszor elavultak.

A hőség miatt nem magunkat siratom, hanem a kiszolgáltatott embereket. Mi, ha táborozunk, ott sem kellemes a túlzott meleg. A munkahelyeken sem túl jó, és otthonainkban sem. De amikor kiszolgáltatott valaki, mert beteg, és a műtétjét el kell halasztani, és így még inkább kiszolgáltatottá válik, az felfoghatatlan bizonytalanságot, félelmet, jövőtlenséget sejtet.

Örülünk, ha egy helyen megoldódott a hűtés, és így a gyógyítás, gyógyulás biztonságos körülmények között történik. De nincs vége. Sok a teendő. Sok a kórház. Sok a beteg.

Éppen ma beszélgettem egy klímaszerelővel, aki már húsz éve csinálja. Azt mondja, hogy sajnos a kötelező karbantartásokat is slendriánul végzik a nem jó szakik. Csak egy kis befújás, némi törülgetés, de a klímákat teljesen meg kell tisztítani a portól is. A legtöbb készülék a helyes karbantartás elmaradása miatt csak 60%-on működik és hamarabb tönkre fog menni.

Megjegyzésként persze nem csak a hőség jelent kiszolgáltatottságot. Az is az, amikor egy kórházat, ahol gyerekek is vannak, háborúban rakétatalálat ér (Ukrajna). Vagy ahol a kórházak alá katonai logisztikai központokat telepítenek, és ezzel mintegy célponttá teszik, és azzá is válik a kórház, hiszen le is bombázzák, mert el kell érni a célt, pedig betegek szorultak oda a katonai logisztikai központ és a támadó fegyverek közé, és nincs hová menniük. Nincs élelmiszerük, fájdalomcsillapítójuk. Nincs reményük sem. (Gáza) Az is kiszolgáltatottság, ahol különböző hajléktalanokat gyógyítanak, és általam ismeretlen okokból, azt csak sejtve, hogy politikai különböző álláspont miatt, elveszik a forrásokat, és ellehetetlenül a gyógyítók intézménye és munkája, és persze a hajléktalanok és gyermekeik élete, ami eddig sem volt rendben. (Bp)

A hőhullámról nem tehet most sem a nyugat, sem a kelet, sem a pártok. Talán ebben egyetértünk. De abban is egyetérthetünk, hogy segíteni kell a kiszolgáltatottaknak.

A Szentírás azt mondja: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Példabeszédek 11, 25

Csak azt akartam leírni, hogy köszönjük a Bethesda Kórház gyors megsegítését, és segítsük a többit is.

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12